Kisfiók – ahol a régi ruhák új életet kapnak
Kreativitás, alkotó szellemiség és elhivatottság – Dobosné Bayer Zsuzsanna tevékenysége igazolja, hogy lehet úgy újrahasznosítani a kidobásra ítélt, régi parasztingeket, a lyukas, megunt farmereket, hogy abból valami nagyon is mai dolog kerekedjen, amely még sok évig szolgálja a tulajdonosát. A Budapest belvárosában található apró üzletben igazi kincsekre bukkanhatunk: „A hetvenes években sokat jártunk vidékre, és sikerült megmentenem a paraszti kultúrából fennmaradt tárgyakat. Az én szerelmeim a régi hálóingek, parasztingek, amiket sokan kidobnak. A legtermészetesebb bőrbarát anyagból készültek, kényelmesek, a jól kipróbált szabásmintáról nem is beszélve. Én csak annyit gyógyítok rajtuk, amennyit kell: itt-ott levágok vagy hozzáteszek, átvarrom a csipkéjüket, kicsit dédelgetem őket, és szinte rögtön meg is találja majdnem mindegyik a gazdáját.”
A Kisfiókról szóló teljes riport itt olvasható.
Tartós szőnyegek a hulladékmentesség jegyében
A Vas vármegyei Petőmihályfalván Haja Gabriella is kidobásra szánt pólókból, sportnadrágokból, elhasznált köntösökből és pizsamákból, az adomány ruhadarabok legvégső maradékából szövi színpompás rongyszőnyegeit. „A nagymamám, mint akkoriban minden asszony, tudott szőni. Nála sem ment semmi a szemétbe, ő is felvágta az anyagmaradékot, és szőnyeget szőtt belőle a három gyerekének. Látni láttam, de nem tanultam meg. Később egy ismerőstől meg az internetről sajátítottam el, és beletelt vagy három évbe, mire olyan szőnyeget tudtam készíteni, ami eladható.” Ma már nincs gond az eladással, sokan ismerik és keresik Gabriella szőnyegeit, hiszen szinte bármilyen stílusban berendezett otthonban meg lehet találni a helyüket.
A szőnyegszövés segítségével megtalált békés életről itt olvashatunk.
Szunnyadó alkotóerő, amely gyönyörű táskákban öltött testet
Bár az eredetileg geográfus szakon tanult Mózes Laurának korábban is voltak kisebb kreatív projektjei, az alkotás iránti igény a két gyermeke születése után erősödött meg benne. „Már maga a szülésélmény is megváltoztatta az életemet, olyan energiák szabadultak fel és olyan késztetések ébredtek bennem, melyek ugyan már előtte is ott voltak, sosem álltak össze egy egésszé.” Ez a vágy az átvirrasztott éjszakák alatt formálódott először rajzokká, majd applikált textilekké, mígnem Laura azon kapta magát, hogy rengeteg különféle organikus és absztrakt mintájúra varrott anyag veszi körül, amelyekkel jó lenne kezdeni valamit. Így született meg a párnák ötlete, majd ebből nyílt a mostani fő irány, a táskakészítés. „Arra törekszem, hogy a táskáim tartósak legyenek, és őszintén lelkesít a tervezés, nagyon szeretem csinálni. A táskákat időgaranciától függetlenül javítjuk, sokan már hetedik éve hordják az első példányokat.”
Ha rabul ejtettek bennünket a gyönyörű táskák, érdemes a Mózes Laura történetét feldolgozó riportot is elolvasni.
Az elvesztett gyermekkor darabkái
Nagy Andrea, a Tegolandia megálmodója szerint az általa készített miniatűr babaházakat azok értékelik leginkább, akiknek sikerült valamit megőrizniük gyermeki énjükből. Az eredetileg optikus Andrea egész életében szeretett kézműveskedni, egy ponton azonban annyira erőssé vált benne az alkotás iránti vágy, hogy eldöntötte, pályát módosít. „Elmentem egy kétéves festőiskolába. A fiam és a lányom már felnőtt, a férjem támogatott, úgy éreztem, eljött az én időm. Csakhogy ezután jött a covid. Gondoltam, akkor ez ennyi volt, most bezárulnak a kapuk. Feltettem én is a képeimet a Vegyél hazait! Facebook-csoportba, de láttam, hogy azért vannak ott az enyéimnél jobb festmények. Akkor az érdekesség kedvéért feltettem a tegoláim fotóit is, amiket úgy tíz éve készítettem. Hogy mi történt? A tegolák felrobbantották az oldalt!” Hogy mi is az tegola? Kúpcserép. Festve, fúrva, ragasztva, berendezve, átlényegítve. Lehet belőle világítótornyot, behavazott erdei házikót, santorini éttermet, velencei palotát vagy akár falusi templomot varázsolni. Az alkotási folyamatnak csak a képzelet szabhat határt.
A Tegolandiáról szóló cikkünk itt olvasható.
Csizmás macska a nyakláncon, alvó tacskó a fülben
Az Orsiékszerek – lehetnek bármilyen gyönyörűek, tartósak és száz közül is azonnal felismerhetők – mégsem ezért különlegesek. Hanem azért, mert három generáció álmai, kreativitása és kitartása formálta a márkát és az egyes ékszereket azért, hogy minél több örömöt okozzanak a viselőiknek. Lány, anya, nagymama egyaránt kreatív közegben nőtt fel, így evidens volt, hogy már gyerekkorukban alkotásokba zárják érzéseiket, gondolataikat. A közös márkájuk pedig mindannyiukról szól: szívvel-lélekkel terveznek, örökké új motívumokon, kollekciókon gondolkodnak, állandóan gyártanak. Itt nincs tíztől hatig tartó munkaidő, nincs főnök, helyette azonban állandó munka van, ami mégsem teher, hanem szenvedély és hivatás, örök szerelem. Ez pedig az ékszereiken is pontosan meglátszik.
Három generáció álmát bemutató anyagunk itt olvasható.
Egy jó történetnél nincs szebb ajándék
Egy meghatározó gondolat, egy felemelő életút, egy reményteli kísérlet bőven túlmutat azon a néhány percen, amíg elolvasunk egy interjút, egy riportot. Megragad, formál, örökre velünk marad. Ha a fent ajánlott tárgyak mellett tartalmas történetekkel is szívesen meglepnénk szeretteinket, ajándékozzuk meg őket Magyar Krónika-előfizetéssel!