Vélhetőleg István király azon rendeletével kezdődött minden, melyben leírták: tíz falu építsen egy templomot. A feljegyzések szerint 1076-ben már állt itt egy kápolna, melynek maradványai a ma álló templom belső terében láthatók. E tény ismeretében érdekes igazán a megérkezés: minden szempontból más az elénk táruló látvány, mint előre képzelnénk.
Forgalmasabb, széles úton érkezünk, ennek szintjétől gyalog indulunk az emelkedős, kisebb utcán: domboldalon áll a templom a kereszteződés felett. Nagy kert veszi körül, hatalmas fák, tágas zöldterület, ami a szomszédos telken fekvő, mára használaton kívüli temetőhöz hasonlóan sétára hívja az embert. Az épületet szemlélve újabb meglepetésekben lehet részünk, itt ugyanis nem egy kis, Árpád-korra jellemző kerek kőtemplomot találunk – persze, ha kilencszáz évet visszautaznánk az időben, minden bizonnyal ilyet látnánk –, hanem egy, a múló századok nyomát és a történelem különböző korainak tetszetős építészeti megoldásait magán hordozó templomot. Körbejárva befalazott ajtókra, különböző magasságban nyíló ablakokra leszünk figyelmesek, a kertben pedig az egykor a templom körül húzódó temetőre, s az itt nyugvó holtakra emlékeztet egy tábla. Végül egy oldalsó ajtón belépünk a félhomályos, beltereiben is meglepő részleteket tartogató templomba.
| Cinkotáról dióhéjban Cinkota a főváros egyik peremkerületének, a 16. kerületnek a szélén helyezkedik el, a 3-as út mentén, Gödöllő felé. A település nevét először 1074-ben említik, a mogyoródi csata leírásakor, egyháztörténeti források szerint ekkoriban a területen már major volt. Vélhetőleg I. Béla két fia, Géza és László herceg is megpihent itt, s láthatták azt az Árpád-kori templomot, amely a mai evangélikus templom egyik szárnyát adja. A tatárjárás során e terület jelentős károkat szenvedett, a lakosság otthona újjáépítésére kényszerült. IV. Béla Cinkotát és környékét Domonkos-rendi apácáknak ajándékozta, akik századokon át feleltek a területért, egészen a törökök betöréséig. A hódoltság ideje alatt még lakott volt a vidék, ám a menekülő török csapatok valószínűleg felégették Cinkotát, amely csak 1699-ben kezdett újranépesedni a Beniczky Tamás által meghívott szlovák telepesek érkezésével. A terület a Beniczky család hűbérbirtoka volt egészen 1848-ig. A területet a következő ötven évben felparcellázták, Cinkota átalakult, a földművelő paraszti társadalom és az őket körülvevő környék fokozatosan iparosodott. 1950-ben a szomszédos nagyközségekkel együtt Budapest XVI. kerületeként a fővároshoz csatolták. Mára klasszikus kertváros, múltjára leginkább a régi épületek és a telkek felosztása emlékeztet. |
„A templomunk három legfontosabb évszáma 1074, 1699 és 1776. Egy 1074-es feljegyzés már említ egy itt álló kerektemplomot, amely a tatárjárás áldozata lett. A 13. században annak alapjaira építettek egy egyhajós, félköríves szentéllyel rendelkező házat Istennek. A reformáció idején kálvinista gyülekezetnek adott otthont a templom, ám a visszavonuló török seregek az egész települést porrá zúzták, a térség lakatlanná vált. 1699-ben Beniczky Tamás földbirtokos felvidéki birtokairól hívott szlovák evangélikusokat, akik áttelepültek egy jobb élet reményében: előnyös feltételek mellett házakat építhettek, és a földesúr területein dolgozhattak, illetve engedélyezték számukra a szabad vallásgyakorlást. Mivel a micsinyeiek az evangélikus vallást már nem gyakorolhatták odahaza, ez is nagy vonzerővel bírhatott. Eleinte valószínűleg házi alkalmakat tartottak, a templomot 1708–9-ben tették újra használhatóvá, és az 1725-ös leírások szerint már 500-600 fős gyülekezetről beszélhetünk. A templomot szintén ők újították fel 1775–76-ban barokk stílus szerint, egy kereszthajóval bővítve az épületet” – foglalja össze a közel ezeréves történetet a gyülekezet lelkésze, Vető István. Hozzáteszi: a templom napjainkban látható formáját az 1891-es felújítása során nyerte el, de az 1970–80-as években végzett régészeti feltárások, műemléki helyreállítások sokat finomítottak végső megjelenésén.
Az épületben „három szinten” érdemes ma nézelődni: az oldalsó bejáraton belépve a mai földszinten állunk, padok közt sétálunk a kereszthajóban, velünk szemben a szószék. Balkézre tőlünk, néhány lépcsőfokkal lejjebb, az egykori templom szintjén szintén padsorok állnak, felettük a karzaton orgona nyugszik. Jobbunkon az oltár helyezkedik el, egy lépcsőfoknyi magasságban.
„Három érdekességet mutatok. Először is: a szószékünk hangvetőjén, hiába, hogy evangélikus gyülekezet vagyunk, egy szent szobra áll. Nem tudjuk, ki ő, a korábban ide járó katolikus testvérek hagyták nekünk örökül. Másodszor mutatnám a márvány keresztelőmedencét, amelyet Jezsovics Pál egykori lelkipásztorunk készíttetett és adományozott a templomnak. Harmadjára a gyertyatartókat érdemes megnézni: ezeket Prőhle Sándor lelkész készítette, akit a szocialista rendszer félreállított. Mikor némaságra kényszerült, fafaragással foglalkozott, így készítette a gyertyatartókat, amelyek bibliai történeteket ábrázolnak” – vezet körbe a gyülekezet lelki vezetője.
Megtudom tőle, milyen nagy hatással bírtak egykor a telepesek, akik hazánkba költözve is generációkon át őrizték szokásaikat, nyelvüket, amit jól mutat, hogy az egyházi szolgálatot 1879-ig szlovákul végezték, és csak 1946-ban tértek át a teljes egészében magyar nyelvű vallásgyakorlásra. Templomi szertartásrendjük, kedvelt énekeik azonban mai napig tanúságot tesznek gyökereikről. Van például olyan eleme az istentiszteleteknek, amely a magyarországi evangélikusok körében csak a szlovák eredetű gyülekezetekben jellemző: a lelkész az alkalom előtt az oltár elé térdel, a gyülekezetnek háttal, és imában kéri Isten áldását szolgálatára. „Megválasztásom előtt mondtam a gyülekezetnek, hogy ezért a térdeplőért jövök ide, és persze azért, amit ez képvisel” – mondja a 2009 óta e helyen szolgáló lelkipásztor. Nem akárkiknek nyomdokába lépett a hívás elfogadásával: itt szolgált többek közt Wallaszky Pál, az első magyar irodalomtörténet írója és Petényi Salamon János, a magyar madártan megalapítója is.
A bő háromszáz éves gyülekezet él, mi több: bővül. A tavalyi évben december legvégéig úgy nézett ki, több keresztelő lesz a közösségben, mint temetés. A vasárnapi istentiszteletek és hétközi alkalmak mellett családi istentiszteletek, táborok, előadások, kiállítások színesítik a gyülekezet életét. A templom mellett a tizenöt éve épült modern gyülekezeti ház ad otthont a különböző korosztályokat megcélzó programoknak. Erős vár az Isten a cinkotaiak számára is.
VILLAVÁROS | Magyar Krónika
VILLAVÁROS Egységes vízió és az egyéni érdeket háttérbe szorítani képes közösség – e kettő kellett ahhoz, hogy a 19. század végén még szántóföldek borította, a fővárostól távol eső terület néhány évtized alatt vonzó villanegyeddé váljon. Olvassa el Mátyásföldet bemutató cikkeinket is!
