A világ legkiterjedtebb háborúit és vele mérhetetlen szenvedést hozó 20. századról már sokszor hittük, hogy véget ért, legalábbis Európában biztosan. A fegyveres konfliktusok, a nyers erőszak megnyilvánulásai, amelyekről azt gondoltuk, mindenestül magunk mögött hagytuk már őket, a béke évei, évtizedei után újra erősödni látszanak. „Ahol azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem”, olvasható Szent Pálnál. Az egyéni és a kollektív sors legtöbb nehézséget, legnagyobb megpróbáltatásokat hozó mozzanataihoz a spiritualitásra nyitott személyek számára egy vigasztaló jelenség kapcsolódik: az egyházi misztika kitüntetett pillanatai, a magánkinyilatkoztatások.
A magánkinyilatkoztatás a természetfölötti legtitokzatosabb, az átlagos hívő számára legkevésbé hozzáférhető területe. A Magyar katolikus lexikon meghatározása szerint a magánkinyilatkoztatás misztikus megismerés eseménye, Istentől érkező személyes közlés, amelynek tartalma természetes képességekkel nem szerezhető meg. Jellemzője, hogy a kapott üzenet mindig konkrét, kisebb-nagyobb közösségek javát, lelki épülését szolgálja; a magánkinyilatkoztatásban részesülő alázattal, egyházi lelkivezetője útmutatásait követve fogadja, a közzététel körülményei pedig minden magamutogatást nélkülöznek.
Az így érkező üzenet persze természeténél fogva gyakran vált ki értetlenséget, sőt teljes elutasítást. A katolikus egyház maga is alaposan megvizsgálja a közlő személyét, a teológiai tartalmat és még számos körülményt. Hosszú évek, évtizedek telnek el, míg egy magánkinyilatkoztatás egyházi elismerést kaphat, vagyis igazolható, hogy sem tévedés, sem hamisítás nem áll fenn a szóban forgó lelki üzenetek kapcsán. Szerepük így sem csekély az egyház életében: magánkinyilatkoztatáshoz kötődik több nagy egyházi ünnep megalapítása – a legutóbbi a II. János Pál pápa által bevezetett irgalmasság vasárnapja –, a Szűz Máriatisztelet nagy zarándokhelyeinek, például a guadalupei, a lourdesi és a fátimai kegyhelynek a létrejötte vagy az egyházi jóváhagyással még nem rendelkező medugorjei zarándoklatok elindulása.
A magyar katolicizmus évszázadait is alakították a misztikus üzenetek, a hazai Máriakegyhelyek közül is nem egynek jelenések és gyógyulások előzték meg az alapítását. Az utóbbi kétszáz évben a magánkinyilatkoztatásban részesülők világszerte túlnyomó többségben Máriajelenésekről és a személyéhez kapcsolódó üzenetekről, ígéretekről számolnak be, nincs ez másként Magyarországon sem. A látnokok közül most Mária Natália nővér alakját idézzük fel; az általa kapott fő üzenet egyfelől gyorsan, másfelől mégis inkább lassan terjedt el az egyházi közegben, de hatása a mai napig tart, sőt utóélete különös fordulatokat tartogat, jelenbeli eseményeket magyaráz, egyszóval e magánkinyilatkoztatás története éppoly lezáratlan, mint a 20. századé.
Elmosódó körvonalak
A Magyar Nemzet 1947. május 1jei számában, közvetlenül a májusi zsírjegyek beváltási határidejéről szóló közlemény mellett apró hír tudósít arról, hogy Mindszenty József bíboroshercegprímás a Világ Királynője-engesztelőkápolna bizottságának működését újból megindította, hogy a svábhegyi fogadalmi kápolna mielőbb felépülhessen. Mindszenty még abban az évben letette az alapkövet – a másodikat, a háború vége felé már elhelyeztek egyet –, de az építkezés nem kezdődött el, és a rendszerváltozásig nem is esett szó semmiféle templom építéséről e helyen, még az egyházi sajtóban sem írtak róla többet.
Bizonyosnak látszik, az elhatározásban, hogy a Svábhegyen engesztelőkápolnát kell építeni, Kovacsics Mária Natália nővér látomásai is szerepet játszottak. A szerzetesnőnek közvetlenül a második világháború előtt a Szűzanyától és Jézustól érkező lelki üzenetei főként arról szóltak, hogy Magyarországon engesztelőmozgalmat kell indítani, amely aztán az egész világon elterjed, elhozva a békét az emberiségnek, ennek látható jeleként pedig kápolnát kell építeni a Normafa és a régi Szent Annakápolna közelében. Látomásaiban Natália nővér mind a helyszínre, mind a templom külsejére és berendezésére nézve pontos leírást kapott.
Natália nővér, vagyis Kovacsics Mária Pozsonybesztercén született 1901-ben német anyanyelvű iparos-családban; magyarul élete végéig kissé hibásan beszélt. Elhivatása hamar érkezett, mindössze hat elemit végzett, és tizenhét éves volt, amikor a Szent Orsolyarendbe kérte és el is nyerte felvételét. A pozsonyi rendházba került, később az orsolyiták egyik belgiumi kolostorában is élt. 1936-ban, amikor már néhány éve magánkinyilatkoztatásokban részesült, Magyarországra jött, hogy elindítsa az engesztelőmozgalmat és Szűz Máriának, a világ győzedelmes királynőjének tiszteletét.
Látomásai között voltak egy új szerzetesrend alapítására vonatkozó és az ország jövőjével kapcsolatos közlések is – például hogy az egyháznak szét kell osztania vagyonát a rászorulók között, ha pedig ez nem történik meg, akkor erővel fogják elvenni tőle.
Natália nővér a magánkinyilatkoztatásokban ígéretet kapott arra, ha az engesztelőmozgalom elindul, és a kápolna felépül, Magyarország megmenekül a második világháborútól. Mindezt gyóntatóján keresztül kellett tudatnia az egyházi vezetőkkel. A kápolnaépítést Serédi Jusztinián hercegprímás jóváhagyta, Hermány Géza építészmérnök pedig megtervezte az épületet, ennek alapkövét tették le 1944. december 8án. A háború után az építész Natália nővér útmutatásai szerint és Mindszenty József egyetértésével módosította a tervet, az engesztelőkápolna felépítése helyett azonban a szerzetesrendek feloszlatása és az egyházüldözés évei következtek. A szerzetes nővér az ötvenes évektől vidéken élt, csak 1989ben tért vissza Budapestre, és újra megpróbálta elindítani a Szűz Mária, a Világ Győzelmes Királynője Engesztelő Leányai rendet. Utolsó éveit Hegyfaluban töltötte, 1992ben, közvetlenül a halála előtt egy törökbálinti házaspárhoz költözött.
A Natália nővér életével és látomásaival foglalkozó, az interneten fellelhető források tartalma nagyjából így foglalható össze. A tisztánlátást nehezíti, hogy a magán-kinyilatkoztatások, amelyekben részesült, sosem kaptak egyházi jóváhagyást, a róla szóló, harminc évvel ezelőtt kiadott könyv jóformán hozzáférhetetlen. De nem csak a magánkinyilatkoztatások szövegei „kanonizálatlanok”, életútja sem közismert, a töredékes, egymást ismétlő, olykor egymásnak ellentmondó leírások azt a benyomást keltik, mintha nem is a viszonylag jól dokumentált 20. században élt volna. Így, hogy alakja homályba vész, a fókusz arra az ügyre kerül, amely elválaszthatatlanul összekapcsolódott vele: az engesztelőmozgalomra.
Engesztelőmozgalom a világháborúk idején
A katolikus hit szerint az Ádám és Éva óta bűnre hajló emberi természetet a keresztség emeli ki ebből az állapotából, az isteni szeretet nem hagyja magára a bűnök miatt tőle eltávolodó személyt. Jézus Krisztus maga az engesztelő áldozat, és az ember, aki bűnbánatot tartva, a saját és mások vétkeiért vezekelve, mindenki lelki üdvéért imádkozva, Isten szándékainak engedelmeskedve él, az ő engesztelő művéhez csatlakozik. Az engesztelés motívuma végigvonul a katolikus egyház 20. századi történetén. A fő indíttatást az 1917ben történt fátimai jelenések adták: a Szűzanya három pásztorgyermekre három titkot bízott, imádságot kérve a békéért, szentgyónás és szentáldozás végzését, valamint Oroszország felajánlását sürgetve. Jóllehet a harmadik titkot csak 2000ben hozta nyilvánosságra az egyház, a jelenések helyén már 1921ben kápolna állt, a felszólítás a békéért való engesztelésre sok hívőhöz elért.
A Natália nővér által kapott magánkinyilatkoztatások tehát nem légüres térbe érkeztek, ráadásul párhuzamuk a fátimai titkokkal jól érzékelhető. A második világháború előestéjén, majd már a háború közepette a felvetés, hogy engesztelésre van szükség, és ennek dedikált templomot kell építeni, mozgalommá szélesedett. A Szív 1944. szeptember 24ei számában arról adott hírt, hogy Budapesten nagy engesztelő körmenetet tartottak. A menetet a jezsuita Gologi Lajos, Natália nővér gyóntatója vezette. „A zarándoklat résztvevői közül szinte valamennyien egyegy téglát vittek a Magyar Engesztelés templomának alapjául. A menet élén József Ferenc főherceg haladt 9 gyermekével. A körmenet egyúttal hálaadás is volt, hogy a magyar engesztelés első szentélyének alapjait megvethetik” – fogalmazott a lap.
1946 karácsonyán Mindszenty József esztergomi érsek és a püspöki kar körlevélben szólította fel a híveket a rendszeres engesztelő imádságra. „Mivel nem engeszteltünk, elkövetkezett a világra mindaz, amit a Szűzanya elénk tárt: a háború szenvedése, az Anyaszentegyház üldözése, ártatlanok vérehullása, pusztulás, éhínség, döghalál. De még nem aludt ki a mécses, még rendelkezésünkre áll a végső pillanat: fogjunk mindnyájan, vállvetve az engeszteléshez!” – írták a püspökök a fátimai titkokra utalva, és fi gyelmeztettek: „a békét ott kell keresnünk a Béke Fejedelménél és a Béke Királynőjénél; keresnünk, sürgetnünk, kérnünk kell érte szünet nélkül […], amíg meg nem kapjuk, amíg meg nem találjuk, és amíg a béke országa meg nem nyílik nekünk.” A nyilvános engesztelés formái azonban hamarosan hosszú időre lehetetlenné váltak.
A világháborút követően Natália nővér kápolnaépítési és rendalapítási törekvései kényszerűen abbamaradtak, és a rendszerváltozás után sem teljesültek. Halála után a kápolnaépítés ügyét egy civil szervezet vitte to vább, amely adományokat is gyűjtött a cél érdekében. Az egyesület tevékenységét az egyház nem felügyelhette, így a gyűjtést sem. „Az engesztelőkápolna jelenlegi megépítésének szervezése egyházi engedély nélkül történt – tisztázta a helyzetet Paskai László bíboros, esztergom–budapesti érsek 1994ben az Új Emberben megjelenő írásában. – A jelenlegi körülmények […] azt kívánják, hogy új templom ne a lakóktól távol, hanem a hívek közelében épüljön. A lelkipásztori szempont a Normafánál történő építkezés esetén nem valósulhat meg.”
A bíboros felidézte, hogy az egyesület az engesztelőkápolna építését Natália nővér magánkinyilatkoztatásaira alapozva szorgalmazza, s hozzátette még: „Ugyancsak az ő nevéhez kapcsolódik a »Szűz Mária a Világ Győzelmes Királynője Engesztelő Leányai« szerzetesrend elindítása, arra hivatkozva, hogy ezt a közösséget 1947-ben Mindszenty József bíboros alapította. A levéltári iratok azonban ezt nem támasztják alá.”
A szerzetesnő valóban soha nem találkozott személyesen Mindszentyvel, áll a szintén a neten fellelhető visszaemlékezésében, de üzenetei eljutottak hozzá, és a bíboros válaszolt is neki. „Azt a levelet, amelyben közli velem, hogy ő rám bízza, hogy letartóztatása után is szüntelenül élesszem a rendalapítás gondolatát, Drahos János érseki helynök által juttatta el hozzám. Drahos […] átadta a bíboros úr levelét, majd közölte, hogy a levelet, a bíboros úr utasításának megfelelően, elolvasása után el kell égetni. Így is történt” – idézte fel Natália nővér a Mindszentyvel való kapcsolatát. Talán ez a mozzanat is oka volt, hogy a rendalapítás körülményei az egyházi rendtartás szerint tisztázatlanok maradtak.
Mint ahogy egyházi és világi státusza is tisztázatlan lehetett a kommunizmus évtizedeiben, elvégre kényszerűen osztozott a megszüntetett szerzetesrendek számos tagjának sorsában. Bocsa József piarista szerzetes, aki Natália nővérrel élete végén kapcsolatban állt, egy YouTube videoban felidézi az üldöztetést, amelyet a szerzetesnővér kénytelen volt megtapasztalni:
„Azt látom az ő életén, mintha Jézusnak ezek a szavai teljesültek volna, hogy »a madaraknak fészkük van, a rókának odúja, de az emberfiának nincs hová lehajtania a fejét«. A nővér is annyi helyen megfordult, hogy (…) teljesen megtelt a személyi igazolványa, nem volt már benne hely, ahová beírják az újabb és újabb tartózkodási helyeket.”
A láthatóvá tett könyörgés
„Azt kérjük, hogy a Mindenható irgalmazzon nekünk és az egész világnak, bocsássa meg bűneinket, mentse meg nemzetünket, és adja meg a békét. Ennek az engesztelő szándéknak a jeleként örömmel jelentem be, hogy megépítjük a Normafánál, a Szent Annaréten az engesztelőkápolnát. (…) Legyen ez a kápolna ősi vágyaink, fogadalmaink megjelenítője, művészi alakot öltő könyörgés mindannyiunkért” – hallhatták a hívek Erdő Péter esztergom–budapesti érsektől 2022 nagyböjtének első vasárnapján a nemrégiben kitörő orosz–ukrán háború árnyékában. Egy évvel később az építkezés részleteit bemutató sajtótájékoztatón a bíboros így fogalmazott:
„Az év bizonyos napjain a Szent Anna-réten engesztelő imádság zajlik, több esetben egyegy meghívott pap vezetésével szentmisét is tartanak. Ennek a hitéleti tevékenységnek egy látható jele, helyszíne lehet ez a kápolna.”
Mert Natália nővér alakja és az engesztelés ügye nem ment feledésbe, és az Annarét a látomásbeli kápolna felépülése nélkül is az imádság helyszíne lett az elmúlt évtizedekben. Rendszeressé váltak a szentmisék, egyesületek és alapítvány szerveződött, életben tartva a szándékot az engesztelőkápolna felépítésére. Jóllehet sokan a világháború után Natália nővér látomásai szerint készült terv alapján gondolták el az építkezést, az is nyilvánvaló volt, hogy egyházi jóváhagyás, sőt egyházi kezdeményezés és a területtulajdonos önkormányzat beleegyezése híján nem épülhet semmi. A részletek ismertetése nélkül is elmondható, hogy a kápolnaépítés történetének újabb fejezete semmivel nem volt kevésbé fordulatos, mint a kezdetieké.
A Boldogságos Szűz Mária Világ Győzelmes Királynője-engesztelőkápolna az immár hivatalosan is Szent Anna nevét viselő réten 2023 végére készült el. Az apró kápolnát napra pontosan hetvenkilenc évvel az első alapkő elhelyezése után, egy kiemelt Máriaünnepen, a szeplőtelen fogantatás ünnepén, december 8án áldotta meg az esztergom–budapesti érsek. A kis misézőhely nem emlékeztet a Hermány Géza tervezte méltóságteljes neoromán templomra, de szerénysége és egyszerűsége jól illeszkedik az engesztelés gondolatához. Berendezését korunk talán legkiválóbb egyházművészei, Lenzsér Péter és Lenzsér-Mezei Kata alkották; az üvegtextil technikával készült oltárkép, az oltár és a kereszt páratlanul egységes képet alkot. „A mostani kápolnaszentelés nem jelenti még semmilyen magánkinyilatkoztatás egyházi jóváhagyását, de imádság és esedezés azért, hogy ez a hely különleges kegyelmek forrása legyen a magyar nép számára – mondta Erdő Péter a kápolnaszentelési mise homíliájában. – Ne engedjünk a fanyalgás kísértésének! Megépült ez a kápolna akkor és úgy, amikor és ahogyan lehetett. Benne rejlik a jelképes erő. Ha őszinte szívvel imádkozunk benne és körülötte, bízhatunk Isten megbocsátó és oltalmazó szeretetében.”
| Az egyetlen filmfelvétel Natália nővérről Kevéssel a halála előtt készült Natália nővérről egy rossz minőségű videófelvétel, az egyedüli, amelyet ismerünk. Apró idős asszonyt látunk, pöttyös otthonkát és szürke kötött sapkát visel, nem lehet tudni, hogy vastag szemüvegével lát-e még valamit. Hunyt szemmel beszél, lényében van valami nem e világi, olyan, mintha a földi létviszonyok már nem vonatkoznának rá. Beszélgetőtársa a legendás Regőczi István atya, egy másik nagy engesztelő; a Kútvölgyi Boldogasszony-kápolna, amelyet romjaiból épített újjá, évtizedekig szolgálta a magyar engesztelés ügyét. A zörgő-elhomályosuló felvételen Natália nővér arra figyelmeztet, Magyarország a Szűzanya országa, és a magyarok jól teszik, ha tudatában vannak ennek, és hogy ezt az országot akarta Szűz Mária csoda által megmenteni a világháború idején. „Csak nem hallgattunk rá sajnos” – veti közbe Regőczi atya. „De hát az már elmúlt – válaszol a nővér elgondolkodva –, soha többé nem fogják elvenni az országot a Szűzanyától.” Amikor pedig az atya elmondja, hogy napi engesztelő alkalmakon három tized rózsafüzért is elmondanak, Natália nővér kissé megrója: „Az egy kicsit sok, az egy kicsit sok! Vigyázzanak, nem tudom, hol kérte ezt a Szűzanya, de sok… Arra kell gondolni, hogy a szegény asszonyokat odahaza várja a főzés, a gyerekek, unokák. (…) Ha elmondanak egy rózsafüzért, az már rendkívüli kegyelmeket von maga után!” |
Kiemelt fotó: Kéri Gáspár. További fotók forrása: Fortepan.
