Helyben vagyunk, mármint szó szerint, ugyanis az Elischer R. divatmárka névadójánál, tervezőjénél és kivitelezőjénél vagyunk egy csendes budakeszi utcában álló ház emeletén. Nem egy belvárosi szalonról és húzós árairól van tehát szó, hanem egy emberléptékű anya-lánya vállalkozásról, melynek családiasságához ragaszkodik a kétfős menedzsment, és amelynek darabjai elérhetőek egy átlagos vásárlónak.

Elischer Réka – mert az R a Réka nevet rejti – a nappalijában készíti gyönyörű, letisztult darabjait. Reggel, mielőtt odaülne a varrógép elé, bekuporodik a kanapé sarkába, végiggondolja, min is dolgozik aznap. Örömmel gondolja végig, mert esküszöm, a gépet is mosolyogva hajtja. 

„Imádom! – szögezi le az elején. – Pedig azután, hogy kislányként kézzel varrtam ruhákat a Barbie-knak, hosszú évekig nem foglalkoztam ruhakészítéssel. Aztán egy munkahelyváltás idején elkezdtem a barátoknak és magamnak szűkíteni, felhajtani, áttervezni, mikor is az egyik barátnőm felvetette: »Réka, miért nem ezt csinálod?«”

Így kezdődött, és így is folytatódott. Az első elkészült darabok felkerültek a Facebookra, és két dolog derült ki gyorsan: az egyik, hogy van rájuk kereslet, a másik, hogy Réka megtalálta a helyét.

Szintet akkor lépett a vállalkozás, amikor Réka lánya, Ivánfi Aliz is csatlakozott. Ez 2016-ban történt.

„Akkor már egyetemre jártam, dizájnt és művészetmenedzsmentet tanultam, korábban pedig dizájnelméletet. A mesterdiplomámat a fenntartható divatról írtam, ez a téma mindig érdekelt, így a márkát is ebbe az irányba építettük anyával.”

Réka és Aliz úttörők voltak a fenntarthatóság fő szemponttá tételével, rövidesen az anyaghasználatuk is megváltozott. Hiszen addig gyakran puplinból, műanyag szálat is tartalmazó anyagból, kicsit fényes, kicsit alkalmi, csini darabok kerültek ki Réka keze alól. De amikor jött a len, a duplagéz, a pamutvászon, az új matériák a fazonra is hatással voltak. Mert más az esésük, mást kívánnak, így az Elischer-stílus is jóval letisztultabb lett.

„Most behoztuk a waffle-anyagot, más néven darázsszövetet, ezzel kísérletezünk – mutat Aliz egy kellemes tapintású, pasztell-lila darabot. Törölközők is készülnek ilyenből. – Az anyagokat Szlovákiából vesszük, egy kizárólag nőkből álló vállalkozástól.”

Gumis derekú hosszúnadrágok, vagány sortok, kényelmes és jó szabású ruhák láthatók a honlapjukon – anya és lánya a modellek a képeken! –, barátságos színekben, hosszan és röviden, különböző nyakkivágásokkal, fodorral, szűken, bőven, A vonalban. Akinek valamelyik megtetszik, csak meg kell adnia a méreteit, pontosabban előbb figyelnie kell, hogy jól mérjen, és ne keverje össze a csípőbőséget a derékbőséggel, aztán már várhatja is a futárt. 

A vevőkkel Aliz tartja a kapcsolatot, ő kezeli a közösségimédia-felületeiket, szervezi a fotózásokat, olyankor erős kézzel irányítja a modellkedéstől idegenkedő édesanyját. Az ő feladata az is, hogy szezon előtt felderítse, melyek lesznek a divatszínek, milyen újdonság várható a fazonok terén.

„Mielőtt elkezdem tervezni az új kollekciót, Aliz képekkel bombáz engem, hogy inspirálódjam – nevet Réka. – Hozzáteszem, hogy mindenből csak azt választom ki, ami nekem tetszik, nem vagyok a divat bolondja. Hordható, örök darabokat készítek a magam stílusában.”

Minden divattal kapcsolatos írás egy pontján felbukkan a kulcsszó: önismeret. Ami nagyon kell ahhoz, hogy jól nézzünk ki, jól válasszunk új darabokat magunknak. A hosszú lenge ruha, ami jól mutat a 34-es méretű modellen, teljesen másképpen fest majd XXXL-ben… Réka mindig igyekszik meggyőzni a meggyőzhető megrendelőket, mert azt szeretné, ha a végén szívből örülnének az elkészült darabnak.

„És én sem akarom a rossz érzésemet belevarrni semmibe, ezért szólok, ha előre látom, hogy valami nem ígérkezik jónak. Szerencsére ez a ritkább, mert a zömében visszatérő vásárlóink nem futnak bele ilyen hibákba. Amúgy is szinte bármit megteszek, csak érezzem, hogy örülnek a munkámnak. Innen van az örökgarancia ötlete is, ami azt jelenti, hogy a darabokat ingyen javítjuk, sőt átszabjuk, ha kell. Mivel jó minőségűek, nem vállalunk vele nagy kockázatot.”

Amikor azt kérjük Rékától, a fotó kedvéért szabjon ki valamit, fogja magát és leül a konyhakőre. Kiteríti az anyagot, olló van a kezében és egy mérőszalag. A képek is alig készülnek el, és már kész is van. A minta a fejében és a kezében van, szabadon változtat, variál. Csak az apró kutyus, Malloy akasztja meg valamennyire a folyamatot, de az elragadtatott gazdit ő sem zavarja.

„Napközben néha leviszem a kutyát a kertbe, kávézgatok, aztán visszaülök szabni, vagy a géphez – mondja Réka. – Minden barátnőm tudja, hogy engem bármikor hívhat, csak beteszem a fülest, és órákig tudok beszélgetni. Meghallgatom mindenki történeteit.” 

Minden vállalkozás, még egy kétszemélyes is kell hogy rendelkezzen stratégiával. Réka és Aliz a minőség mellett döntött, ezért egy ideje megszüntették a nemzetközi oldalukat, és Réka nem szeretne alkalmazottat sem felvenni, annyira igényes a munkájára. Aliz főállásban a Fonó marketingese, és már nem itthon lakik, igaz, maradt Budakeszin. Kis családi vállalkozásuk olyan munkahely, amilyenre sokan vágynak. Nincs kizsigerelés, rohamtempó és kiszolgáltatottság, van helyette sok öröm, értelmes munka, sikerélmény.