Sokszor és sokan használják a teremtésvédelem kifejezést – de nem mindig megfelelően. Mit jelent valójában ez a fogalom, és miben különbözik a környezetvédelemtől?
2002-ben egy a teremtett világunk megóvásáról szóló konferenciasorozaton találkoztam először a teremtésvédelem fogalmával. Az első megközelítésem alapján én is egyszerűen keresztény szempontú környezetvédelemre következtettem, ám innen azonnal tovább kellett lépnem, amikor megjelent Ferenc pápa első önálló enciklikája Laudato si’ (áldott légy) címmel. Mondhatjuk azt, hogy ez a pápai körlevél a teremtésvédelem katekizmusa, amelyben a pápa a környezetvédelemnél jóval szélesebb szempontból vizsgálja a világot. A körlevélben megtalálható úgynevezett átfogó ökológiai szemlélet a globális környezeti válsággal egységben vizsgálja a gazdaságot, a társadalmi folyamatokat, a szegények, kirekesztettek egész világon megtalálható jelenségével. Ha profán fogalmat kell keresnünk a körlevél megközelítésére, a fenntartható fejlődés a legalkalmasabb rá. Ez alapján mondhatjuk, hogy a teremtésvédelem leszűkítve keresztény szempontú fenntarthatóságot jelent.
A fenntartható fejlődés is gyakran használt fogalom.
A fenntartható fejlődés a természeti, az emberi, a társadalmi és a gazdasági erőforrások egyensúlyban tartását jelenti. A teremtésvédelem pedig olyan fenntarthatóságot jelent, ami a Bibliából adódó minden következménnyel kell hogy számoljon. Valóban, sokan félreérthetően használják, hiszen a teremtésvédelem jóval szigorúbb, mint a profán fenntarthatóság. A teremtésvédelem ökumenikus megközelítés, hiszen a római katolikusok mellett az evangélikusoknak, a reformátusoknak, a görög katolikusoknak és a zsidó testvéreinknek is van ilyen irányú aktivitásuk, gondolataik, írásaik.
Mit ért azalatt, hogy a teremtésvédelem szigorúbb, mint a környezetvédelem?
Engedje meg, hogy a kérdés megválaszolásához először a pápát idézzem: „Annak a hivatásnak a megélése, hogy védelmezői legyünk Isten művének, lényegi része az erényes életnek, nem valami szabadon választható feladat s nem is a keresztény tapasztalat másodlagos szempontja.” Keresztény testvéreink viszont néha azt gondolják, hogy ez a feladat rá van bízva a Jóistenre. Az igazán megtért, Krisztust és az evangéliumot követő ember viszont gyakorlatilag is érti és érzi, hogy Isten teremtő társai vagyunk. Ez pedig óriási felelősség – ezért mondtam, hogy a teremtésvédelem sokkal mélyebb és szigorúbb, azonban sokkal nagyobb távlatokat is ad, mint a profán környezetvédelem. Természetesen együtt kell dolgoznunk a laikus és a nem hívő testvéreinkkel is, hiszen a Laudato si’ Ferenc pápa szándékai szerint mindenkihez szól.
Ön hogyan kezdett el a teremtésvédelemmel foglalkozni?
Több mint harminc éve foglalkozom környezetvédelemmel. Amikor 2008 nyarán Nobilis Márió, az Országos Lelkipásztori Intézet vezetője megalakította a teremtésvédelmi munkacsoportot, engem is meghívott a közös munkára, amelynek első jelentős mérföldköve a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Felelősségünk a teremtett világért című teremtésvédelmi tematikájú körlevele volt, amelyhez különböző tanulmányköteteket is készítettünk. A munkacsoport tevékenységéből kiindulva 2010-ben alapítottuk meg a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesületet.
Mivel foglalkozik, hogyan működik az egyesület?
A teremtésvédelmi honlap működtetésétől kezdve az olyan jelentős rendezvényeken való részvételig, mint a Nagymarosi ifjúsági találkozó, a Katolikus társadalmi napok vagy például az Ördögkatlan fesztivál, sok mindent csinálunk. Az eseményekre standokkal, különböző foglalkozásokkal készülünk, előadásokat, beszélgetéseket tartunk. A Nemzetközi eucharisztikus konferencia több rendezvényén is részt vettünk, és jelentős esemény volt, amikor 2015. szeptember végén bemutattuk az Országházban a Laudato si’-t, amelynek a fordításban is részt vettünk. Állandó eseményünk a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán rendezett Naphimnusz műhely, amely mindenki számára nyitott teremtésvédelmi szeminárium. Készítettünk egy HolnaNaphimnusz című vándorkiállítási anyagot is: hatalmas molinókon mutatjuk be Szent Ferenc Naphimnuszának elemein keresztül, mit ad nekünk a nap, a szél és a víz. A molinó középső részén szemléltetjük, éppen hogy állunk az érintett üggyel, a bal oldali tablón a jelen környezeti és társadalmi pusztulását jelenítjük meg, a jobb oldali molinó pedig a remény tablója, amely azt mutatja meg, hogy milyen tettekre kell hogy indítson minket a teremtésvédelem ügye.
Az ügy érdekében pedig igyekeznek minél szélesebb körben megszólítani, ösztönözni az embereket.
Igen, többek között a Mária Rádióban havi műsorral, a Magyar Kuríron teremtésvédelmi kalendáriummal. Miután Ferenc pápa 2016-ban a teremtésvédelem napjának nyilvánította szeptember 1-jét, megalakult a nemzetközi Laudato si’–mozgalom. A mozgalom engedélyével és a püspöki konferencia Caritas in Veritate Bizottságával együttműködve 2022 őszén útjára indulhatott öthetes animátorprogramunk is, április közepétől kezdődött a második kurzusunk.
Kik jelentkezhetnek a képzésre, és mi a hosszú távú céljuk a programmal?
A képzés célja – az egyesület egyik fontos célkitűzésével egybecsengve – a helyi katolikus közösségek teremtésvédelmi aktivitásának elősegítése. Gyakorlati cselekvésre szeretnénk felkészíteni a téma iránt elkötelezett testvéreinket. A foglalkozássorozat olyan felnőtteknek szól, akik meghívást éreznek arra, hogy teremtéstudatosabbá tegyék a közösség életét, segítsék helyi szinten megvalósítani a szegények és a Föld kiáltására figyelő, kifelé megnyilatkozó egyházat, és elősegítsék az úgynevezett ökológiai megtérést. Fontos, hogy minél szélesebb körben értsék meg, hogy a teremtésvédelem nem önmagáért való, l’art pour l’art cselekedet, hanem a Biblia követéséből adódó magatartás.
A fotók forrása: MTI/MTVA/Bizományosi: Oláh Tibor és Naphimnusz Egyesület
