Gazdag Gyula a szocialista abszurd valóság gúnyos és szókimondó leleplezése, meg nem alkuvása, kérlelhetetlensége és bátorsága miatt megkerülhetetlen alakja a magyar filmművészetnek, mondja el Schreiber András filmesztéta, filmkritikus a közelgő programsorozat kapcsán.
„Egyaránt készített dokumentumfilmeket és játékfilmeket, a hatvanas évek végén, hetvenes évek elején mindkét műfajban egy-egy jelentős alkotással indult el a karrierje. Az első ezek közül a Hosszú futásodra mindig számíthatunk, amely a jeges Dunát is rendszeresen átúszó sportolóról, Schirilla Györgyről, illetve az őt ünneplő kistelepülésről, Kenderesről szól. Schirilla 1967-ben a nagy októberi szocialista forradalom ötvenedik évfordulója alkalmából elfutott Moszkvába, ennek az egyébként lenyűgöző sportteljesítménynek a tiszteletére Kenderesen bisztrót építettek, ezért Schirilla oda is elszaladt. Ennek a második futásnak a részleteit, az avatóünnepség körülményeit rögzítette Gazdag Gyula, persze rögtön a fonákjáról, hiszen már a film címe is ironikus, mivel az a sportolót a település határában fogadó, túlbuzgó tanácselnök alkalmi verséből származik” – mondja el a szakember.
A rendező első játékfilmjére, az 1971-ben forgatott A sípoló macskakőre áttérve kifejti, hogy az még direktebb módon, a szatíra eszközeivel fogalmazza meg a rendszer sajátosságait, elkészülte után rá is akarták venni az elvtársak a rendezőt, hogy vágja ki a film mintegy harmadát, amit Gazdag megtagadott, válaszul a cenzúra hónapokig dobozba zárta az alkotást.
Nem véletlenül szerette volna a szocialista hatalom betiltani a filmet: A sípoló macskakő ugyanis egy építőtáborban játszódik, ahol a gimnazistáknak egy szervezési hiba miatt nem tudnak érdemi munkát adni, ezért látszatfeladatokkal próbálják őket lefoglalni, hogy megtanulják a kádári rendet és ,,a szocialista munka becsületét”. Ez persze kamaszos ellenálláshoz, a tábor rendjének felbomlásához vezet, mivel három diák ragaszkodik az eredeti célhoz, és munkát vállal egy gazdánál, mire épp a szocialista rend megsértése miatt zavarják haza őket – a valódi ok persze az, hogy tettükkel leleplezték a vezetőik dilettantizmusát és a tábor céltalanságát. A sajátos szatirikus parabola azonban nemcsak a rendszer abszurd logikátlanságára mutat rá, hanem a kényelmes táboréletet választók, a vezetők hazugságában cinkosok példáján az 1968 utáni kádári szocialista társadalom megalkuvását ábrázolja.
Schreiber András szerint A sípoló macskakő tökéletesen rávilágított a „legvidámabb barakk” visszásságaira, olyan kérdéseket feszegetve, amelyekről illett hallgatni, nem véletlenül vált az alkotás a hetvenes-nyolcvanas években formálódó fiatal ellenzékiek egyik meghatározó filmélményévé.
„A valóságot a fikcióval keverő játékfilmjei, illetve a játékos dokumentumfilmjei – különösképp a nála is több betiltott filmet forgatott Ember Judittal közösen készített A határozat – egyaránt a néző szociológiai tudatosságát célozza. Gazdag Gyula minden filmje sajátos kordokumentum, amely jellegzetes, a korra jellemző társadalmi problémákat tár fel”
– teszi hozzá a szakember. Jól illusztrálja ezt a tíz éven keresztül betiltott Bástyasétány hetvennégy is, amely a hazug kommunista termelési operettek sémáit kiforgatva mutatja be a szocializmus lakásválságát és leplezi le a rendszer látszatvalóságát. A Balzac azonos című regényét az 1968 utáni Budapestre helyező, 1983-as Elveszett illúziók pedig már a címéhez igazodva adja a szocialista társadalom és a hatalmi gáncsoskodás látleletét, miközben az olyan filmjei, mint az 1987-es Hol volt, hol nem volt és az utolsó opus, az 1989-es, a hírhedt 1973-as balassagyarmati túszdrámát bemutató Túsztörténet már rámutattak a szocialista rendszer elkerülhetetlen bukására is.
Az utóbbi filmet követően lezárult Gazdag Gyula rendezői pályafutása, és oktatóként kezdett tevékenykedni, azonban miként Schreiber András fogalmaz, az életművével, az elhallgatott, elkent témák folyamatos feltárásával a magyar film kiemelkedő alakjáról beszélhetünk, aki az 1990-es évektől kezdve az amerikai rangos filmegyetem, az UCLA oktatójaként és a Sundance Intézet rendezői laboratóriumának művészeti vezetőjeként olyan alkotók indulását segítette, mint Taika Waititi, Sean Durkin vagy Miranda July.
Részletes információk a retrospektív programsorozatról a Cirko-Gejzír Filmszínház oldalán olvashatók.
Kiemelt kép: Sípoló macskakő (Fotó: Inkey Alice)
