Népszerű modellként váltál ismertté, de a blogod és a könyveid a fenntartható fogyasztásról szólnak. Minek a hatására fordultál e téma felé?
Közgazdásznak tanultam a főiskolán, és az egyik környezetgazdaságtan-órán, amikor a környezetszennyezés kezeléséről beszélt az oktatónk, valóságos ahaélményt éltem át. Annyira felbosszantott annak a bevett gyakorlatnak megismerése, hogy a szennyező pénzzel próbálja megvenni a környezettudatosságot, noha az általa okozott károkat nem lehet helyrehozni, hogy elkezdett foglalkoztatni, hogy mi az, amit én magam tehetnék a környezet érdekében. Akkorra már mindhárom gyermekem megszületett, ez pedig még jobban felerősítette e törekvésemet, hiszen az ő jövőjükről van szó, amiért még nagyobb felelősséggel tartozom. A szakdolgozatom tárgyának a fenntartható fogyasztást választottam, majd elkezdtem írni a témában a blogomat.
Mi volt a célod a blogolással?
A hulladékmentes háztartás ekkor – hat évvel ezelőtt – még egyáltalán nem volt ismert itthon, de pont ekkor érkezett Magyarországra a zero waste mozgalmat útjára indító Bea Johnson. Amikor először hallottam arról, hogy egy kis befőttesüvegben gyűjti a négytagú családja egyéves szemetét, ezt egy olyan látványos, de mégis kézzelfogható célnak éreztem, amit mi is el tudunk érni. Belevágtam a megvalósításba, a tapasztalataimmal pedig szerettem volna segíteni másoknak, ezért indítottam el a blogot.
Milyen tapasztalatokat osztottál meg a követőiddel?
Nagyon rosszul érintett, amikor rájöttem, hogy mennyire nem vagyok tudatos, noha annak gondoltam magam, hiszen mindig lekapcsoltam a lámpát, elzártam a csapot, nem szemeteltem. De ahogy a fenntartható fogyasztásról tanultam, kinyílt a világ, és rádöbbentem, mennyi mindent lehet még tenni. Ekkor viszont mindent egyszerre szerettem volna megvalósítani, így arra is rá kellett jönnöm, hogy csak fokozatosan haladva fogom élvezni az életünkben bekövetkező változásokat.
Milyen változások történtek az életetekben?
Sokkal egészségesebben étkezünk, mivel nem fogyasztunk csomagolt, tartósított, előre feldolgozott élelmiszert, valamint figyelünk a szezonalitásra, a helyben kapható gyümölcsöket-zöldségeket vásároljuk. Nyugodtabbá váltak a mindennapjaink, kiegyensúlyozottabbak lettünk, mert van egy működő kis rendszerünk. Kevesebb idő megy el a vásárlásra, a tervezésre, hiszen tudjuk, hogy mire van szükségünk, és a tárgyak helyett a közös családi élményekre fektetjük a hangsúlyt. Az önismeretem sokat fejlődött; modellként a mindennapokban is sminkeltem, szerettem, ha a hajam tökéletesen áll, ma viszont már a letisztultságot, az egyszerűséget, a természetességet látom szépnek.
Említetted a fokozatosságot – milyen más tanácsokat adnál a szülőknek, akik a fenntartható fogyasztást, a tudatos életmódot szeretnék megvalósítani?
Érdemes azzal kezdeni, amit a legkönnyebbnek és a magunkhoz legközelebb állónak érzünk, például, ha élvezzük, hogy használt ruhákat veszünk, mert közben valódi kincsekre bukkanhatunk, érdemes azzal indítani. A gyerekes családokban a legfontosabb a szülői példamutatás. Az én gyerekeim még nagyon kicsik voltak, amikor belevágtam ebbe az életmódba, de természetessé vált számukra, hogy például szilárd sampont dörzsölök a fejebúbjukhoz, és nem flakonból nyomjuk ki. A legfontosabb, hogy minél többet legyünk együtt a gyerekekkel, gondolkodjunk velük, és rengeteget beszélgessünk.
Két könyved is megjelent, a Levendula és ecet – 57 környezetbarát tisztítószer a vegyszermentes otthonért, illetve a Krémek és illatok – 57 házi készítésű szépségápoló. Kiknek, hogyan nyújtanak ezek a könyvek segítséget?
A környezettudatosság és a hulladékmentesség felé vezető út fontos állomása volt a döntés, hogy mivel sem műanyag flakonokat nem akarok termelni, sem vegyszerekkel teli tisztítószereket és szépségápoló szereket nem szeretnék használni, a termékeket megpróbálom én magam elkészíteni. Ez elsőre rémítő lehet, hiszen egyrészt van, aki úgy érezheti, hogy nincs ilyesmire ideje, másrészt az interneten keresgélve azzal szembesülhet, hogy túl sok a recept, a tanács. Ezek a könyvek egybesűrítik mindazt, ami nekem bevált, ezzel szeretném könnyebbé tenni azok dolgát, akik ugyanazt az utat járják majd be, mint én.
A fotók forrása: Munkácsi Brigitta
