Menü
Szöveg: Ferenczi-Bónis Orsolya
Fotó: Hölvényi Kristóf
A sümegi püspöki palota két nagy hatású ember, Padányi Biró Márton püspök és Franz Anton Maulbertsch festő történetén keresztül a barokk
és a katolikus megújulás korszakába repíti a látogatókat. Az újjászületett épületben Sümegi Kata tárlatvezetővel tettünk látogatást.
Magával ragadó látvány a várhegy tövéből kiemelkedő püspöki palota, felette a vár magasodik, vele szemközt a ferences templom áll. Már kívülről is tetszetős a fehéren-szürkén ragyogó, megújult épület, belépve pedig a barokk és a rokokó csodavilága tárul elénk. „A palota fénykora építtetőjéhez, Padányi Biró Mártonhoz kötődik. A püspök a Rákóczi-szabadságharc után eredetileg a kivonuló Habsburg-csapatok által lerombolt várat akarta – Magyarországon addig nem látott szépségű és eleganciájú – rezidenciájának újjáépíteni, de mivel nem érkezett meg hozzá időben Mária Terézia engedélye, a várhegy lábánál álló, 17. századi kúria átépítése mellett döntött” – meséli Sümegi Kata tárlatvezető, miközben belépünk a kiállítás első termébe. A késlekedés alighanem csak véletlen lehetett, mert Padányi jó embere volt Mária Teréziának. 1741-ben a pozsonyi koronázó országgyűlésen elmondott beszéde tevékenyen hozzájárult a királynő megválasztásához. A lánglelkű rétor hathatósan lelkesítette a főurakat, hogy igenis Mária Terézia az, akire az országnak szüksége van – többek között azzal, hogy a magyarok nagyasszonyához, Szűz Máriához hasonlította, és második Máriának nevezte. Az uralkodó pedig nem volt hálátlan, a bizalmát teljes mértékben elnyerő Padányit a veszprémi egyházmegye püspökévé és a megye főispánjává nevezte ki.
A beszéd meggyőzőereje nem meglepő, Padányi kiváló szónok, a rekatolizáció kiemelkedő alakja volt. Azért választotta Sümeget székhelyéül, mert Veszprémben ekkor többséget alkottak a protestánsok. Rezidenciája, a belső udvart körbeölelő, emeletes épületegyüttes a dunántúli társadalmi élet központjává vált. Utódai viszont visszatették székhelyüket Veszprémbe, ráadásul a harcos ellenreformáció is okafogyottá vált a felvilágosodás vallási légkörében. Márton püspök korában azonban még nagy szüksége volt a katolikus egyháznak az építő munkára, mivel egyre többen nyitottak a protestáns közösségek felé. Mint karizmatikus személyiség elhivatottan küzdött azért, hogy egyházmegyéjét újjáépítse. Veszprém mellett Pápa is protestáns többségű volt, elképzelhető, hogy ha Padányi nem küzd olyan eltökélten, az egész megye reformátussá vált volna. Öröksége rendkívüli: kétszáz templomot építtetett vagy újíttatott fel, plébániákat alapított, és sokat tett a papképzés színvonalának emeléséért.
Három lakat alatt
A koronázó országgyűlés után tíz évvel a püspök felívelő karrierje hirtelen megszakadt. Enchiridion című művében már olyan eréllyel lépett fel a protestánsok ellen, hogy az II. Frigyes porosz király nemtetszését is kivívta, ami pedig azt eredményezte, hogy Mária Terézia betiltotta a könyvet. A püspök visszavonult, de mindazt, amit nem mondhatott el és nem írhatott le, megfestette a plébániatemplomban a zseniális festővel, Franz Anton Maulbertschcsel. Pontos instrukciókat adott neki a témát illetően, de az már a művész zsenialitásán múlt, hogy a freskóművel – amelyet a mester és három segédje két nyár alatt készített el – a rokokó festészet egyik legkiválóbb alkotása született meg. A kiállításon Maulbertsch rekonstruált műhelyében abba is bepillantást nyerhetünk, hogy milyen festői előtanulmányokat végezhetett ahhoz, hogy megszülethessen a mű.
Maulbertsch a püspök rendelésére a templom karzatán megfestette a Veszprémi Egyházmegye előkelő családjainak portréit is. Ők a Padányi által alapított „angyali társaság” tagjai voltak, akik a püspök vezetésével rendszeresen összegyűltek, imádkoztak, a saját magánliturgiájukat követték. A püspöknek olyan kiadványa is volt, amely a szigorú liturgikus előírásokon túli szabályokat is tartalmazott, mint például a plébániáknak előírt szentháromság-tisztelet, amelyet erősen szorgalmazott. Nemcsak azt írta elő, hogy a plébániáknak rendelkezniük kell szentháromságszoborral, de a körmenetek megtartására is pontos instrukciókat adott, például hogy a szobrot vivők milyen színű ruhában legyenek, milyen legyen a trónus mintázata, vigyenek magukkal egy háromoldalú ládát, amelyet három lakat zár, és amelyet csak az angyali társaság három tagja egyszerre tud kinyitni egy bizonyos napon, hogy a ládában összegyűlt adományt jótékony célokra átadhassa. Ilyen részletekbe menően szabályozta a vallásgyakorlást a püspök, a társaság tagjainak pedig fontos volt, hogy az előírásokat betartva földesurukkal jó kapcsolatot ápoljanak – hiszen a püspök nem csak egyházi hatalommal rendelkezett.
„Három pilléren nyugszik a kiállítás: az építtető és kora, az épület története és a művészettörténet” – mondja Sümegi Kata. A műtárgyak maguk is beszédesek, és interaktív játékok is segítenek abban, hogy a püspököt és a művészt, valamint korukat közelebb hozzák a látogatókhoz. Az egykori díszteremben hajdanán két hatalmas, aranyozott, festett rokokó kályha állt egymással szemben. Cserépmaradványaik a padlásról kerültek elő, ezekből némi pótlás felhasználásával a restaurátoroknak egy kályhát sikerült összeállítaniuk. A bálterem impozáns volt – óriási műmárvány felületekkel, oszlopokkal, stukkódíszes mennyezettel –, 1834-ig megyebálokat is tartottak benne, azután három részre választották a teret.
A püspöki palota építésze Mózer Pál volt. Padányi Biró Márton az építkezéshez új kőbányát nyittatott, téglavetőt és téglaégetőt építtetett Sümegen – ezekre a török megszállás utáni újjáépítéshez is szükség volt. A palota és a Szent Márton-kápolna stukkóműveit Padányi megrendelésére az olasz Antonio Orsatti, a kápolna freskóit Vogl Gergely készítette. A rezidencia pompáját barokk és rokokó asztalosmunkák – bútorok és parketták – tették teljessé. A palota műemléki felújítása 2018 és 2021 között a Nemzeti kastélyprogram és nemzeti várprogramban, a NÖF Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft. beruházásában zajlott
Festősegédek, vásár és ékes könyvtárszoba
A kiállítás egyik termének középpontjában a festősegédek állnak. Egyikük, Johannes Pöckel annyira megszerette Sümeget, hogy letelepedett, és Pékli János néven folytatta tevékenységét, a későbbi püspököket is kiszolgálta, továbbá a balatonkeresztúri templomban is dolgozott. A szoba falfreskója csak részleteiben maradt meg, a látvány mégis szemet gyönyörködtet. A kurátorok legfontosabb szempontja a hitelesség volt, ezért a restaurátorok a falfestményeket nem egészítették ki, hanem a színeit felhasználva illeszkedő felületet alkottak köré. Így nemcsak nem bántja a szemet, hogy hiányoznak részletek, hanem sokkal könnyebb elképzelni, hogy milyen lehetett fénykorában, a maga teljességében. A kiállításon egy hatalmas barokk freskó virtuális rekonstrukciójának is tanúi lehetünk.
Egy másik különleges terem a Sümegi sár nevet viseli, és a plébánia környékének helyszínére viszi el a látogatót. „Azt igyekszünk érzékeltetni, hogy a 18. század derekán milyen kép- és hangélményei voltak egy embernek” – magyarázza Sümegi Kata. A vásár volt számukra a szórakozás, a vizuális élményt pedig a plébániatemplom freskói jelentették. Csak minden ötödik férfi volt írástudó, ezért a freskómű a szemlélőknek olyan volt, mint egy festett Biblia a falakon, abban segített, hogy jobban értsék a plébános és a püspök szavait. A korabeliek másképp is látták a freskókat, mint mi, sokkal élőbb volt a kapcsolatuk, például úgy érzékelték, hogy a festményeken ábrázolt alakok valóban rájuk néznek.
Művészettörténeti különlegesség a könyvtárszoba – megdöbbentő látni a kis betekintőablakon, hogy milyen állapotból indultak ki a restaurátorok. Itt található Padányi Biró Márton portréja is, ami önmagában kuriózum. Három művész dolgozott rajta egyszerre. Antonio Orsatti készítette a domborművet, az arc Vogl Gergely munkája, aki a mennyezeti freskókat és az oldalfalakon lévő festményeket is készítette, a nyakban lógó, fából kifaragott, aranyozott lánc pedig egy harmadik művész alkotása. A püspöknek több száz kötetes könyvtára volt. S nemcsak olvasni, írni is nagyon szeretett, huszonkilenc könyv szerzője, egy részüket latinul, egy részüket magyarul írta. Alkotásai között megtalálható prédikációinak szövege és hitéleti értekezései is. Kedvelte az évszámok elrejtését, a könyvtár külső folyosóján lévő, latin nyelvű feliratban mi is megtaláljuk 1751-et, a könyvtár építésének évét.
Mindszenty József Padányi Biró Márton veszprémi püspök élete és kora címmel részletes történelmi művet írt a püspökről. Márfi Gyula veszprémi érsek a két nagy formátumú főpap közös tulajdonságaira mutatott rá a kötethez írt előszavában – és más munkáiban is –, ezek a mély hitből fakadó egyházias lelkület, a tüzes hazaszeretet és a hihetetlen munkabírás
Feltárul az épület története
„A felújítással, ahol csak lehetett, Padányi Biró Márton korát idézték meg – mondja Sümegi Kata –, de mivel az épület történetének csak egy szelete ez, bizonyos helyek vonatkozásában az előző kor volt jelentősebb, vagy a későbbi korból tudtunk fontosabbat mutatni.” Előtte falkutatást is végeztek, amely olyan izgalmas felfedezésekhez vezetett, mint például az 1809-ből származó falfirkák, amelyek a napóleoni háborúba induló katonák emlékét őrzik. A huszadik században erdészeti hivatal, majd a keresztes nővérek leányiskolája, az 1947-es államosítás után pedig gimnázium és kollégium működött az épületben – az utóbbi időszakban a kápolna el volt falazva, nem is tudtak róla.
A sala terrena a legszebb tér a palotában – vallja Sümegi Kata. Az épületben 18. századi rokokó, 19. századi klasszicista és 20. századi neobarokk fal- és mennyezetfestések is láthatók, a felújítás során a falkép-restaurálási munkákat a legkorszerűbb műemlékvédelmi elvek szerint végezték. A felújítást megelőző, rendkívül alapos kutatómunka a falak rétegeit is feltárta, így találtak rá a legalsó festékrétegre, amely szintén Maulbertsch alkotása, akkor készült, amikor a plébániatemplom. A kurátor javaslatára itt is az eredeti rózsaszín, fehér, bézses-narancsos-napsárgás színekkel hoztak létre harmonikus felületeket kiegészítésül. A freskókon utólagos díszítést is feltártak – mivel a kékeket, feketéket Maulbertsch nem nagyon használta, vélhetően egy későbbi püspök kérésére kerülhettek a képekre.
A hely abból a szempontból is kuriózum, hogy a 18. századi kastélyépület magában rejt egy kisebb, 17. századi kúriaépületet, amelynek az egyik külső fala most is látható. A falkutatás során egy vakablakra is rábukkantak, amelynek mintája olyan hatást kelt, mintha egy ólomüveg ablak előtt egy alak integetne. Ahogy a kép egyre több részletét bontották ki, rájöttek, hogy az alak ölében egy macska van, habos gallért és csörgősipkát visel, kitolja a nyelvét: egy bolondábrázolásra bukkantak – ebben az épületben valaha italkimérés volt. Mikor Padányi átalakíttatta az épületet a saját rezidenciájává, a környékbelieknek másik kocsmát építtetett. A bolond viszont évszázadokig befestve, „bezárva” maradt, mígnem most kiszabadult, olyannyira, hogy a felújított palota egyfajta ikonjává vált, a virtuális kalauzban például ő az idegenvezető.
Az újjászületett palota termeit bejárva időutazásunk lassan a végéhez ér. A restaurátok és a kurátorok egyaránt fantasztikus munkát végeztek, a rekonstrukció és az innovatív, interaktív eszközökkel is játszó tárlat egymást erősítve egyszerre idézi meg a rekatolicizmus különleges időszakát, nyújt barokk-rokokó élményt, és hozza közel hozzánk a korszakban élő embereket.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
