Menü
Szöveg: Ferenczi-Bónis Orsolya
Fotó: Hölvényi Kristóf
A bajnai Sándor–Metternich-kastély bebarangolása igazi családi program. Az élményalapú tárlat két különleges, Európa-szerte meghatározó egyéniség – az Ördöglovas és lánya, Paulina – történetén keresztül a gyerekeket is magával ragadja. Az újjászületett épületben Erdősné Csík Katalin létesítményvezetővel tettünk látogatást.
Ragyogó tavaszi napsütésben utazunk kiskamasz lányaim társaságában a Gerecse friss zöld lankáin keresztül Bajnára. Bár a kamasz gyerekek nem a családi programok iránti osztatlan lelkesedésükről híresek, az Ördöglovas egykori otthona és a személyét övező izgalmas történetek kellőképpen felkeltették lányaim kíváncsiságát. Az újjászületett Sándor–Metternich-kastély lenyűgöző látványt nyújt, ahogy méltóságteljesen, vakító fehéren magasodik fölénk a szikrázó fényben. Az oszlopsor feletti tágas tornácról ugratott ki lovával fogadásból annak idején Sándor Móric, az Ördöglovas, aki rendszeresen lóháton közlekedett a kastélyban is. Az épületet tízhektáros park övezi, amelyet bejárva újabb és újabb érdekességekre bukkanunk: növény- és állatvilágot bemutató interaktív táblák, vas lovas szobor, idézetes padok, lovas tematikájú játszótér.
A kastélyba betérve Erdősné Csík Katalin létesítményvezető fogad. A földszint eredeti kőburkolatán haladva beleborzongunk abba, hogy a főúri család vendégei közt Széchenyi István is ezeken a köveken sétált. A Nemzeti kastélyprogram és nemzeti várprogramban közel három év alatt kívül-belül felújított kastély 2021. december 11-én nyitotta meg kapuit a látogatók előtt. A műemlékvédelmi szempontból kiemelkedő helyreállítást ICOMOS-díjjal jutalmazták, tudjuk meg a létesítményvezetőtől. „A kiállításépítés nagyon izgalmas időszak volt – meséli. – Úgy rendeztük be a tárlatot, hogy a látogatók megismerjék az Európában meghatározó személyiségnek számító két családtag kalandos életét is.” A kiállítást bejárva a veleszületett lovastehetségéről és hajmeresztő bravúrjairól ismert Sándor Móric és lánya, a tizenkilencedik századi stílusikonnak számító Paulina személyiségének kevésbé ismert oldala is feltárul.
Enyészetből újjászülető remekmű
A földszinten található kápolna több szempontból is izgalmas kiállítótér. Kuriózum a falán a „réteg a rétegen” bemutatása, így a kastélyt meghatározó két művészettörténeti korszak, a klasszicizmus és a barokk a díszítő falfestéseken keresztül egy időben, egy térben lehet jelen. A birtokszerző Sándor Menyhértet piros köpenyes, arctalan alak formájában megfestve látjuk. „Azért gondoljuk, hogy ő van a képen, mert kezében tartja a vármegye térképét, a lábánál pedig ott vannak a pénzeszsákok” – feleli a lányok kérdésére Erdősné Csík Katalin. És hogy miért maradt arctalan? A restaurátoroknak – ahogy a felújítás minden résztvevőjének – a jelszava a „feltár, megtalál, tisztít, konzervál, helyreállít, de nem pótol, nem egészít ki”, mivel nagy hangsúlyt fektettek a történeti hitelességre.
A következő kiállítótérben három iparművészeti jelentőségű miseruhát látunk, amelyet a Sándor család női tagjai adományoztak a bajnai egyházközösségnek. Itt kapott helyet az úgynevezett múzsasarok, amely bemutatja, hogy milyen művészeti alkotásokat ihletett az Ördöglovas Metternich osztrák kancellár lányával, Leontine hercegnővel kötött házassága. A földszinten betekintést nyerhetünk a kastély pusztulásának időszakába is. Az üvegvitrinben elhelyezett eredeti használati tárgyakon egy hatalmas traktor gázol át mintegy annak jelképeként, ahogy a világháború és az utána következő időszak gázolt át mindazon, amit a főúri család értéknek tekintett.
A tárlóban látható mezőgazdasági gép még egy szállal kötődik a helyhez: 1953 és 1955 között női traktorvezető-képző iskola működött a kastélyban. Az utolsó családtag távozása után, 1944-ben a svájci nagykövetség használta, ebben a rövid időszakban védettséget élvezett az épület. Ezt követően hadikórház volt, majd a világháború után gazdátlanul maradt, mígnem egy termelőszövetkezet költözött be, s a tízhektáros parkot gépállomásként kezdte használni.
A NÖF Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft. fenntartásában működő kastély interaktív élményelemekkel és gyerekeknek szóló kiállítási tartalmakkal látogatóközpontként várja a családokat. Játékos feladatlap és szórakoztató családi foglalkoztatófüzet is segíti a gyerekeket a kastély világával való ismerkedésben, a digitális tárlatvezető applikáción pedig külön gyerekútvonal érhető el
Az 1802-ben épült, fűtött, márványetetőkkel, -itatókkal felszerelt istálló az első világi funkcióval bíró hazai klasszicista épületek közé tartozott. A gróf a legkedvesebb lovait tartotta itt, a kétszázötven lóból álló ménes Gyarmatpusztán volt. A téeszes időkben az istálló épületében gyártották azokat a fémtálcákat és a fém, alma vagy körte formájú pálinkáspohárszetteket rejtő tartókat, amelyek hamar ismertté váltak országszerte. Ezután jutott a kastély talán a legrosszabb sorsra: gazdátlanul és funkció nélkül maradt. A több évtizednyi elhanyagoltságot követően hatalmas, átfogó szakmai kihívás volt a helyreállítás, romjaiból kellett újjávarázsolni a méltatlanul pusztulásra jutott épületet.
Vadászlak, barokk palota, klasszicista kastély
A főlépcsőház csipkézett lépcsőfokain sétálunk fel az emeletre. Az Ördöglovas előszeretettel közlekedett lóháton a kastélyban is. „Talán kedvenc lova, Tatár patanyomait látjuk itt” – találgatják a lányok. Itt függ – eredeti helyén – Alexander Clarot Sándor Móricról 1827-ben festett alkotása. A hatalmas olajportrénak – bár a kastély egykori festményei közül egyedüli túlélője a pusztításnak – hányatott sorsa volt. A szovjet tisztek céltáblaként használták, így amikor az 1970-es években kimenekítették az összeomlás szélén álló épületből, huszonegy golyólyukat találtak rajta. Győri Lajos restaurátor hatalmas munkával állította helyre, az ő keze munkáját dicséri a dísztermek freskóinak megújítása is.
A kastély történetének gyökerei meglehetősen mélyre nyúlnak. A 15. század végén, a 16. század elején a Both család reneszánsz udvarháza állt itt. Sándor Menyhért, Esztergom vármegye alispánja 1696-ban váltotta meg a zálogba került birtokot és épületet. A Sándor család kezdetben vadászlakként használta, majd 1720 táján barokk kastély került a helyére. Az uradalmat édesapjától megöröklő Sándor Móric ezt építtette át klasszicista stílusban Hild József tervei alapján. A házasodás előtt álló, szerelmes gróf azt akarta, hogy Bajnára érkező menyasszonyát ugyanaz a kényelem és pompa fogadja, amihez Bécsben hozzászokott, ezért az itáliai útján megismert Alessandro Sanquiricóra, a milánói Scala díszlettervezőjére bízta a felújítást, az enteriőr kidolgozását, a bútorok kiválasztását.
A két emeleti nagyterem egyike a Raffaello terem, amelyet a névadó szín- és motívumrendszere ihletett. A helyiség egész mennyezetét lenyűgöző, arany, égkék és bíbor színekben pompázó, mitológiai jeleneteket ábrázoló Sanquirico-freskó borítja. A Magyarországon egyedülálló, de európai szinten is kuriózumnak számító, több mint hatvan négyzetméternyi falikép története is különleges. Az 1970-es években a beázott, sérült födémről választották le a hatalmas mennyezetképet, és majd negyven év után kerülhetett vissza eredeti helyére szintén Győri Lajos munkájának köszönhetően. A másik nagyterem, az Etruszk terem díszítéséhez Sanquirico az etruszk vázák mintáit vette alapul. A díszítő falfestés és a kandalló festése is az ő alkotása, és ezekhez illeszkedő színezésű és méretű bútorokat is tervezett. Az Etruszk terem mennyezetén stukkórekonstrukciót láthatunk – csupán néhány eredeti darab maradt meg, amelyet beépítettek a rekonstrukcióba. Az eredeti ajtószárnyak és tokok megmentése Papp Kinga farestaurátor keze munkáját dicséri.
Magukkal ragadó személyiségek, lenyűgöző életutak
Az emelet női szárnya Sándor Paulina alakját idézi meg. A rendkívül inspiráló, korát megelőző, különleges személyiségű nő nagybátyjával – anyja féltestvérével – kötött házassága révén került be III. Napóleon császári udvarába. A művelt, stílusos, karakteres fiatalasszony kiváló szervezőként rögtön a társadalmi élet központi alakjává vált. Egyfajta kulturális nagykövetként támogatta és patronálta a feltörekvő művészeket, édesapjához hasonlóan vonzódott a zenéhez, Liszt Ferenccel kiváló barátságot ápolt. Charles Worth angol szabómester szintén Paulina pártfogását élvezte, ketten együtt hatalmas változásokat vezettek be a divat világában, társadalmi eseménnyé emelték a bemutatókat. Worth divatudvarában az arisztokrata hölgyek kávézás, beszélgetés mellett tekinthették meg az anyag- és szabásmintákat, saját tervezésű és készítésű ruháit pedig modellek mutatták be. A tárlaton három rekonstruált ruhát csodálhatunk meg, további érdekesség, hogy a kiállítási babák három eredeti klasszicista hajviseletet is bemutatnak. A lányok itt is lelkesen vetik bele magukat a felfedezésbe, a rendkívül aprólékosan berendezett termekben bármerre nézünk, annyi izgalmas többlettartalommal bíró elemet találunk, hogy beléjük feledkezve úgy érezzük, magunk is végigkísértük Paulinát párizsi, drezdai, majd bécsi évein.
A tárlat része egy különleges régészeti lelet teljes körű virtuális rekonstrukciója. Az uradalomhoz tartozó Somodorpusztán 1885 körül ékes, római kori kocsidíszegyüttest találtak, amelyet Paulina a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozott. Paulina vibráló személyiségét mutatja az úgynevezett meztelen párbaj Európa-szerte elterjedt legendája is. A bécsi világkiállítás szervezése során ugyanis rettenetesen összekülönbözött gróf Kielmanseggnével azon, hogy milyen virágból készüljön a dekoráció. Mivel sehogy nem sikerült rendezniük a vitát, úgy döntöttek, hogy párbajozni fognak. A férfiak vívta párbaj szokásait alapul véve derékig levetkőzve az első vágásig küzdöttek. A legenda szerint mindketten megsebesítették a másikat, de Paulina vágása szebb és mélyebb volt, ezért őt hirdették győztesnek.
A férfiszárnyban az Ördöglovas különböző ismert és kevésbé ismert arcaival ismerkedhetünk meg. Az első helyiség a zeneszerető és zeneszerző Sándor Móricot mutatja be. Kedvenc hangszere a citera volt, használatát autodidakta módon tanulta meg olyan bravúros módon, hogy kilencvenkilenc citeraművet is komponált és kiadatott. Mindent önállóan tanult meg, szülei ugyanis nem fordítottak figyelmet a taníttatására, részint mert másodszülött fiúként nem ő volt a családi vagyon várományosa, részint pedig mert gyenge fizikuma miatt féltették, olyannyira, hogy – bármily hihetetlen – a később akadályugrásban több világcsúcsot is felállító Ördöglovas édesapja életében nem ülhetett lóhátra. Bátyja hirtelen halála után kezdett tanulásba, lényegében mindazt az európai tudást, amihez a neveltetésének hiányosságai miatt nem juthatott, egyedül szerezte meg.
Tizenhét évesen, édesapja halála után került az uradalom élére, ezt követően pedig „megszületett” az Ördöglovas is – ennek a következő terem állít emléket. Lányaim izgatottan próbálják ki a szimulációs eszközöket és az interaktív élményelemeket, amelyekkel átélhetik a hajmeresztő ugratásokat. A teremben John Ferneley alkotásait láthatjuk. Az angol festő végigkísérte Sándor Móric utazásait és kalandjait, megörökítve az ugratásokat és a bukásokat is, számos festményen ugyanis azt láthatjuk, ahogy az Ördöglovas épp beleesik vagy kikászálódik egy patakból.
Végezetül a Vadászterem Sándor Móric és Széchenyi István barátságát idézi meg, akiket közös szívügyeik, a lótenyésztés, a hazai lovassport megteremtése és fejlesztése, illetve a Lánchíd megépítése is összekötött.
Búcsúzóul megkóstoljuk a kávézó specialitásait, én az Ördöglovas-tortaszeletet, a lányaim a Paulina-habkrémet választják. A kastély parkjának kovácsoltvas kapujánál még visszafordulunk. Az egykori főúri lak Magyarország egyik legszebb klasszicista kastélyegyüttese. A felújítással valóban csodát tettek: a végső pusztulás szélére jutott épület újra méltó külsővel várja a látogatókat.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
