Az igénylés előtt álló gazdák különbözőképpen gondolkodhatnak a kutyával való együttélésről.
Mayer Mónika: Bizony, pedig nemcsak a kutyának van segítő szerepe, a gazdának is rengeteget kell tennie azért, hogy jól tudjanak együttműködni. A vakvezető kutya nem gép, amit leteszünk, és a legközelebbi hórukknál megint elindul velünk – sokat kell tenni azért, hogy jól érezze magát a gazdájával, és szívesen csinálja mindazt, amit kérnek tőle.
Az ön kutyás élete hogyan kezdődött?
M. M.: Négyéves voltam, amikor anyukám szólt, hogy hallgasd csak, van itt egy csengős kutya, aki egy bácsit kísér a piacon. Rögtön én is szerettem volna egyet. Tizenhat éves voltam, amikor megkaptam az első kutyámat, az életem részévé vált, rengeteg közös történetünk lett. Amikor mentünk az utcán, önfejű kamasz gazdaként csak azért is beleléptem a legnagyobb pocsolyába, hiába próbált a kutya arrébb tolni. Meg kellett tanulnom hallgatni rá. Amikor dudált a kocsi, hogy átenged minket, de hátulról belerohant egy másik, és majdnem elütötte a kutyát, az nem magát mentette, hanem engem kezdett visszatolni.
Loki tavaly augusztusban került önhöz.
M. M.: Előtte másfél évtizedig nem volt kutyám… A német juhászom hirtelen lett nagyon beteg. Egyetlen éjszaka alatt hét epilepsziás rohama volt, vészsürgősséggel vittük be a klinikára, ahol kiderült, agyvelő-károsodása van, pár hete maradt hátra. A súlyos rohamok miatt el kellett vinnünk az állatorvoshoz, hogy elaltassa. Amikor felemeltem a pórázt és a hámot, a kutya, amely olyan gyenge volt, hogy mozdulni alig bírt, odajött hozzám, megbökte a térdemet, mintha azt kérdezné: most hova vigyelek? Ez 2003-ban volt, azóta sem tudok úgy gondolni rá, hogy ne sírjam el magam. Egy idő után elkezdtem vágyni arra, hogy megint örömben és szeretetben élhessek, újra legyen egy kutyám, akinek odaadhatom az én emberhűségemet. Hihetetlen sok munka van egy vakvezető kutya felnevelésében és kiképzésében, s kifejezhetetlen, hogy mit ad nekünk, hogy ilyen kutyánk lehet. Számomra nem az az elsődleges funkciója, hogy vezet – az ajándék. Mindennap történik valami, amiért hálás lehetek neki, nem azért, mert segít, hanem azért, mert van.