Busz a ködben
Wéber Anikó a Pagony Kiadó Abszolút Könyvek sorozatában megjelent Busz a ködben című regénye lélektani krimi, amely a kiskamasztól felnőttekig minden korosztályt megszólít. A történetben a gyerekek és a felnőtt szereplők egy menetrend szerinti buszra szállnak, ami a lakótelep helyett egy sűrű, ködös erdőbe viszi őket. Ahhoz, hogy hazataláljanak, ki kell deríteniük, miért kerültek az erdőbe, és hogyan szabadulhatnak. Látszólag egy izgalmas, nyomozós történet, de ha olvasunk a sorok között, sok mindent megtudhatunk a szereplőkről és az érzéseikről. A szerző regényeinek mindig van egy fő témája, jellemzően valamilyen nehézség, amivel a kamaszok a való életben is megküzdenek.
„A Busz a ködben című regényben olyan szereplőket ismerhetnek meg az olvasók, akik elbizonytalanodtak magukban, a képességeikben, a tehetségükben, az ügyességükben. Idő kell, amíg megtalálják, miben erősek, különlegesek, és ismét hinni kezdenek magukban” – mondja a regény fókuszában álló lélektani problémáról Wéber Anikó.
A regényben a tizenegy éves Nóri nem látja magát szépnek, mert az osztálytársai csúfolják a kinézete miatt. A kamasz Zénó sok helyzetben sutának érzi magát, és tart az osztálytársai véleményétől. A tehetséges, tizenhárom éves zenész, Izzi túl sokat dolgozik az álmaiért, és a végén már nem is látja, mi az igazán fontos. A felnőtt szereplőknek is megvannak a maguk gondjai: Milán a hivatásában akad el, András egy hibájával próbál megbirkózni, Orsi néninek pedig hiányzik a lánya és az unokája.
Wéber Anikó kérdésünkre, hogy miért ezt a témát választotta, elmondja, hogy mindannyiunk életében vannak olyan időszakaszok, amikor kevésbé érezzük magunkat erősnek, szépnek, és elbizonytalanodunk magunkban.
„Gyerekként ilyen nehéz időszak lehet belépni a kiskamaszkorba és nagykamaszkorba. Az iskolakezdés, iskolaváltás is járhat hasonló szorongásokkal, félelmekkel, hiszen nehéz mindig helytállni az iskolai közösségben, és megfelelni az elvárásoknak, akár a diáktársak elvárásainak, akár a szülők vagy tanárok elvárásainak – sorolja az író.
– A legnagyobb hatással a szeretteink vannak ránk: barátaink, családtagjaink, azok a tanárok, akik hisznek bennünk. A gyerekszereplőimre is az hat a leginkább, amikor mernek bízni és megnyílnak egymásnak, összebarátkoznak és segítik egymást. Amikor a többiek észreveszik és értékelik a képességeiket, ők is jobban hisznek magukban, az önbizalmuk is megnő.”
A sokféle elvárásnak való megfeleléssel, az ebből fakadó szorongással sajnos valóban sok kis- és nagykamasz küzd. Felmerül a kérdés, hogy a könyvolvasók hogyan tudnak kapcsolódni a szereplőkhöz, hogyan segíthet a karakterek példája abban, hogy erősödjön az önbizalmuk. A szerző elmondja, hogy az olvasók a szereplők történetén keresztül láthatják, hogy nincsenek egyedül.
Mindenki küzd valamivel, senki sem tökéletes, sőt a látszólag tökéletes diákoknak, felnőtteknek is vannak félelmeik, problémáik. Mindemellett azt is felfedezhetik, hogy az elsőre „gyengébbnek” tűnő diákoknak is ugyanúgy vannak erősségeik, képességeik, tehetségük, sok-sok olyasmi, amiért különlegesek, szépek.
A regény arról is szól, hogyan bízhatunk a többiekben és mutathatjuk meg nekik az értékeinket.
Wéber Anikónak ez az első olyan könyve, amiben felnőtt főszereplők is megjelennek. „Szerettem volna a felnőtt olvasókat is megszólítani, hiszen mindannyiunknak vannak szorongásaink, nehézségeink, amikkel munkánk van – fejti ki az író. – A gyerekolvasóknak is szerettem volna megmutatni, hogy a felnőttek sem tökéletesek, és érdemes gyereknek és felnőttnek nyitni és megbízni egymásban, mert a különböző generációk is sokat tanulhatnak egymástól.”
Busz a ködben
Szerző: Wéber Anikó
Illusztrátor: Horváth Ildi
Pagony Kiadó
Szélvésztől kergetve
Berg Judit a Pagony Kiadó Abszolút Töri sorozatában megjelent Szélvésztől kergetve című regényében egy korunk Budapestjén élő kiskamasz lány utazik vissza az időben az 1840-es évek Pestbudájára. A fiatal olvasókat a fordulatos cselekmény magával ragadja, miközben megismerik a magyar történelem fontos korszakát és fontos alakjait. Berg Judit – az Abszolút Töri alkotógárdájának alapító tagjaként – tervezte, hogy ír a sorozatba, egy ideig azért halogatta ezt, mert nehezen tudta kiválasztani azt a történelmi kort, amelybe a regény mai Budapestjén élő gyerekszereplője visszautazhat.
A Petőfi-bicentenárium azonban eldöntötte a kérdést, mivel a kiadó ekkor kérte fel az 1840-es években játszódó regény megírására, amennyiben van hozzá kedve. „Nekem pedig volt kedvem, már csak azért is, mert sok szempontból kötődőm Petőfi Sándorhoz, és nagyon szeretem a reformkort. Elképesztően izgalmasnak tartom azt a korszakot, amelyben az egész nemzet összefogott azért, hogy jobb legyen az ország élete, előrehaladjanak a dolgok, működjön a gazdaság, változzon a világ – fejtegeti a szerző. –
Már diákként lenyűgözött, amikor erről tanultam, és Petőfi alakja is megragadott azzal, hogy saját életét és szabadságát kockáztatta azért, hogy a számára fontos ügyekért kiálljon. Ez a fajta önfeláldozás és a jóért való önzetlen kiállás nekem mindig rendkívül rokonszenves volt.
Petőfi pedig nemcsak a személyiségével, de az alkotásaival is megfogott, különösen szeretem a prózai műveit, melyekből többek között az is kiderül, hogy milyen jó humora volt.”
Kérdésünkre, hogy hogyan készült a regény megírására, az író elmondja, hogy bár már korábban sokat olvasott Petőfitől és Petőfiről, most igyekezett az egész korszakot minél mélyebben megismerni. Sokat beszélgetett Fónagy Zoltán történésszel, aki kimondottan a mindennapok történelmét kutatja, és rengeteg érdekes anekdotát, a korabeli életre vonatkozó izgalmas tényt tudott meg tőle, kezdve attól, hogy hogyan működtek a fürdők, milyen volt a közvilágítás, a színházakban volt-e ruhatár. Az időutazás miatt fontos volt, hogy Budapest legyen a regény helyszíne, mivel ott van az az időkapu, amelyen keresztül a mai gyerekek vissza tudnak jutni a múltba, ezért igyekezett élőbbé varázsolni a refomkori Pestbudát, és életszerűen bemutatni fontos alakjait, Petőfi mellett többek között Szendrey Júliát, Jókai Mórt, Teleki Sándort és Széchenyi Istvánt.
„Olyan történetet akartam kitalálni, ami egyfelől izgalmas – ezért a krimiszál –, másfelől amellyel be tudom mutatni Petőfi életének azt a különleges vonulatát, ami engem személyesen nagyon érdekelt – mondja Berg Judit. –
Hogyan lett ebből a nincstelen fiúból pár év alatt országosan ismert, a mai rocksztárok népszerűségével vetekedően híres költő, majd hogyan alakulhatott úgy az élete, hogy a március 15-ei forradalom után két hónappal hazaárulónak kiáltották ki, és nem voltak hajlandók megvenni a műveit?
Mi volt ez az elképesztő, üstökösszerű magasba ívelés, amit egy hihetetlenül nagy mélyrepülés követett? Ezt az utat akartam megmutatni a regényben.”
Adódik a kérdés, hogy hogyan kapcsolódik a történetbe a regény modern főszereplője, Juli. Berg Judit elmeséli, hogy a karakter megalkotása különleges volt számára, mert férje Petőfi-rajongó lányáról mintázta, akivel nagyon közel állnak egymáshoz.
A gazdag érzelemvilággal és sok-sok mély gondolattal megáldott, okos, introvertált kislány személyisége adta az alapot Szabados Juli karakteréhez, aki nehezen barátkozik, igyekszik inkább láthatatlan maradni.
A történet során azonban, ahogy alakul a bűnügy, amibe ő is belekeveredik, muszáj megszólalnia, megmutatnia magát és döntéseket hoznia, amelyek során túl kell lépnie gátlásain és korlátain. „Izgalmas volt, hogy Juli karakterfejlődésével az általam ismert kislány lehetséges személyiségfejlődését is meg tudtam mutatni” – fogalmaz a szerző.
Berg Judit elmesélte, hogy kicsit eltért az Abszolút Töri sorozat hagyományaitól, amely szerint a múltbeli szereplők soha nem tudhatják meg, hogy az őket meglátogató furcsa idegenek a jövőből jöttek. A regényben ugyanis Petőfi rájön erre, ráadásul Juli áthág egy másik fontos időutazós szabályt is, amely szerint nem szabad megváltoztatni a történelmet. A kislány számára annyira elviselhetetlen a gondolat, hogy a költő pár hónapon belül meg fog halni, hogy megpróbálja őt figyelmeztetni, és lebeszélni arról, hogy harcoljon a segesvári csatában. A szerző az erre való válaszként adott Petőfi szájába olyan gondolatokat, amelyek fontosak lehetnek a mai gyerekek számára is, és amelyek utalnak arra is, hogy Juli személyiségfejlődését a saját korába visszatérve is kamatoztathatja.
A költő szerint ugyanis, ha Juli tart attól, hogy a múltban bármit megváltoztasson, mert a legkisebb változás is nagy hatással lehet a jövőre, akkor miért nem megy inkább vissza a saját jelenébe, hogy ott változtasson?
Hiszen, amit a jelenben tesz hatással lesz a jövőre, ahogyan azt Petőfi hangsúlyozza Julinak: „Ne engem akarj megmenteni, hanem a saját jövődet formáld azzal, hogy a jelenben cselekszel!”
Szélvésztől kergetve
Szerző: Berg Judit
Illusztrátor: Bernát Barbara
Pagony Kiadó
Az igazi vándorút
Ahogy a címből sejthető, a legszomorúbb boszorkány kalandjairól szóló harmadik kötetben Amália igazi vándorútra indul. Szegedi Katalin készítette Boldizsár Ildikó meseregényének mindhárom kötetéhez az illusztrációkat a kezdetektől ráérezve a szerző által megálmodott világra. Az író ugyanis meglátva a képeket minden esetben azt jelezte vissza, hogy az illusztrátor pontosan ráérzett arra, amit ő magában „látott”. Sőt, ahogyan azt Katalin Ildikótól megtudta, a most megjelent kötet munkálatai során néhány mesénél éppen az illusztrációk indítottak el benne egy-egy új gondolatot. Az igazi vándorút című könyv ugyanis nem a megszokott módon – a szerző megírja a szöveget, az illusztrátor pedig megkapja a kész kéziratot – jött létre. „Egyetlen mese született meg először, és amikor azt megkaptam, és elkezdtem dolgozni az illusztrálásán, Ildikó írta a további részeket – meséli Szegedi Katalin. – Tehát kis eltolódással, de mondhatni, hogy szinte párhuzamosan alakult a történet és a képek. Nagyon érdekes volt így dolgozni, menet közben látni egymás alkotói folyamatát, kölcsönösen inspirálódva és felelve egymás érzésvilágára.”
Boldizsár Ildikó harminckét évvel ezelőtt írta meg az Amália álmai – Mesék a világ legszomorúbb boszorkányáról című könyvet, ami akkor meg is jelent Szalma János rajzaival. Katalin azóta vágyott az illusztrálására, amióta egy réges-régi újságcikkben először olvasott róla. „Azonnal tudtam, hogy ez lesz a legkedvesebb mesém, és ez nem változott a mai napig sem” – jelenti ki. 2006-ban jelent meg a Móra Kiadó gondozásában a Boszorkányos mesék, ami egy szűk válogatás volt az eredeti Amália álmai és a Fekete Világkerülő Ember meséi című kötetekből. „Ez volt az első közös munkánk, amelynek mindketten nagyon örültünk, azonban nem volt teljesen felhőtlen az örömünk, éppen a hiányos válogatás miatt – teszi hozzá. – Sok olyan mese kimaradt, ami megérdemelte volna a megjelenést.” Ezért az igazi boldogság akkor jött el, amikor a Magvető Kiadó egymás után kiadta mindhárom kötetet. 2021-ben jelent meg az Amália álmai, 2022-ben a Fekete Világkerülő Ember meséi, most pedig Az igazi vándorút, a trilógia befejező alkotása. Az első két kötet az eredeti formájában jelent meg, az utolsót pedig ebben az évben írta meg Ildikó.
Az igazi vándorút
Szerző: Boldizsár Ildikó
Illusztrátor: Szegedi Katalin
Magvető Kiadó
