Sarlós Boldogasszony napja Szűz Mária Szent Erzsébetnél, Keresztelő Szent János édesanyjánál tett látogatásának ünnepe.
Erzsébet várandóssága hatodik hónapjában volt, amikor Mária meglátogatta őt. Ahogy Lukács evangéliumában olvashatjuk, alighogy Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat és Erzsébetet eltöltötte a Szentlélek. Hangos szóval felkiáltott: „Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám? Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek. Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”
Mária így szólt: „Lelkem magasztalja az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert rátekintett szolgálója alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék, mert nagyot tett velem a Hatalmas, és Szent az ő neve. Irgalma nemzedékről nemzedékre az istenfélőkkel marad. Karja bizonyságot tett hatalmáról: szétszórta a szívük szándékában gőgösöket, letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig felemelte. Az éhezőket javakkal töltötte el, de a gazdagokat üres kézzel küldte el. Gondjába vette szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmáról, amelyet atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak örökre megígért.”
Jankovics Marcell Jelképkalendáriumában leírja, annak, hogy a 17. század derekától törölték az ünnepet a hivatalos római naptárból, az lehet az oka, hogy Mária Erzsébetnél tett látogatását az ősegyház június 24-én ünnepelte, de mivel a nap az aratás kezdetére esik, aratóünnepként maradt fenn. „Nálunk, hogy a többi Mária- („ősmagyarul” Boldogaszszony)-ünneptől megkülönböztessék, a Sarlós Boldogasszony nevet kapta. Népünk nem Péter-Pálkor kezdte az aratást, ahogy a kalendárium előírta volt, hanem e Boldogasszony-ünnep másnapján.”
A nap elnevezése utal az aratás egykori módjára, amikor még a nők arattak sarlóval. Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumában a különleges Sarlós Boldogasszony-elnevezés az ünnepnek nemcsak az aratással, de a termékenységgel való szimbolikus-szakrális párhuzamára is rámutat a következő népgyűjtést hozva példaként:
Az isteni Szűzanya indul hosszú útra, Szent Erzsébet rokonának látogatására. Siet drága terhével, isteni gyümölcsével Amerre megy, ahova lép, áldás derül fel, Mert az égi jó Atya áldását osztogatja: Gazdag termés, istenáldás virul nyomába.
Sarlós Boldogasszony a kései Mária-ünnepek közé tartozik, hazánkban a középkor végén vert gyökeret, majd a barokk világában bontakozott ki és a népi jámborságban teljesedett ki. Számos barokk alkotás ábrázolta Mária és Erzsébet találkozását és a jellemzően oltárképekhez számos monda kötődik. Ezek egyike szerint – ahogyan azt Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumában olvashatjuk – Csíkrákos hatalmas és kegyetlen ura olyannyira féltékeny volt a feleségére, hogy tűzpróba elé akarta állítani, hogy bizonyítsa ártatlanságát. Az asszony Sarlós Boldogasszony képe előtt imádkozott erőért, mialatt férje az ablakon át az érésben lévő búzát nézte, és így szólt: ha igazán ártatlan vagy, akkor Isten megsegít: arasd le magadban a termést, különben a tűzpróbát nem kerülheted el. Az asszony keservesen sírni kezdett, majd álomba merült. A férj ekkor meglátta, hogy angyalok ereszkednek a búzába és egy, kezében sarlót tartó, glóriás királynői alak vezetésével learatják a búzát. A férfi belátta, hogy gyanakvásáért vezekelnie kell: búcsút járt, magába tért és megépítette a csíkrákosi templomot.
Sarlós Boldogasszony a szegények, szükségben szenvedők, a betegek, fogságba kerültek és a várandós édesanyák pártfogója. Napjához számos hagyomány kötődik. Szokás volt, hogy egy virágokkal feldíszített széket egy ház elé tettek, hogy ha arra járna a „nehézkes” azaz gyermeket váró Mária, legyen hol leülnie. Az e napon tartott búcsún mezítláb mentek a hívek, mert Mária is így ment Erzsébet látogatására. Úgy vélték, hogy azokon a földeken, amelyeken a búcsúsok jártak, különösen bő termésre számíthatnak.
A lányok és asszonyok sarlóval lemetszett fodormentát vittek magukkal a templomba szenteltetni, hogy a tél során gyógyitalt főzhessenek belőle. Az ezen a napon szedett más fűszernövényeknek és gabonaféléknek is varázserőt tulajdonítottak.
Sarlós Boldogasszony napján tartottak az aratáskezdő szertartásokat, a tényleges munkára csak másnap került sor. Misére mentek, amelyre magukkal vitték az aratószerszámokat, majd a templomfalához állították a szertartás idejére, és megáldatták a pappal. Mise után kimentek a földekre, hogy ott rituálisan egy-két vágást végezzenek. Másnap az aratást közös imával kezdték, levett kalappal a búza elé térdeltek, keresztet vetettek és Jézushoz fohászkodtak segítségért – így készültek fel lélekben is a munkára.
Kiemelt kép: Ólomüvegablak, Pfarrkirche, Wuchzenhofen, Németország.
Forrás: Wikimédia
