A gyanútlan látogató azt hiheti, hogy egy apró dizájnerboltba nyitott be: a nagy gonddal elrendezett tárgyak ízlésesek, egyediek, jólesik rájuk nézni. Aztán ha alaposabban körbenéz, rájön: a Pauza egyáltalán nem a funkció nélküli dísztárgyak gyűjtőhelye. „Csak olyan dolgok kerülhetnek be az üzletbe, melyek praktikusak. Legyen szó kaspókról, krumplihámozóról, késekről vagy akár a szappanokról” – mutat körbe Klément Éva, a Pauza egyik megálmodója. Az állítás pedig nemcsak a megvásárolható dolgokra, hanem a berendezésre is igaz. Az enteriőr – köszönhetően a régi, igényesen felújított bútoroknak – egyszerre áraszt üdítően mai és megnyugtatóan békebeli hangulatot.
Az üzlet története egy szerencsés újratalálkozással kezdődött. A két tulajdonost, Évit és párját, Nádasy Zoltánt akkor sodorta össze sok év után újból az élet, amikor mindketten válaszúthoz érkeztek. A mérnök végzettségű Zoli írországi vendéglátós kitérő után szeretett volna hazatérni, méghozzá egy nagy külföldi utazás közbeiktatásával. Évi a menedzseri karrierjében érezte úgy, hogy elérte a legmagasabb pozíciót, amit még be szeretett volna tölteni, és bár óriásira nőtt benne a változtatás iránti igény, nem tudta, hogy merre tovább. Ekkor találkoztak újra: három hónap együttjárás után Zoli megkérdezte Évit, hogy nekivágnak-e a világnak, Évi pedig igent mondott. „Sokan kérdezték is, hogy biztos jó ötlet-e belevágni egy ilyen nagy útba egy pár hónapos kapcsolattal? De gyorsan kiderült, hogy jó döntést hoztunk: a majdnem egyéves, négy földrészt érintő út egy életre megváltoztatott és összekovácsolt minket” – meséli Évi.
Az utazás alatt egyértelművé vált, hogy jól tudnak együttműködni, így adta magát a közös vállalkozás ötlete. Ahogy pedig elkezdett formát ölteni a terv, egyre nagyobb lett a vágy, hogy hazatérjenek, és belefogjanak a megvalósításába. Még sok részlet várt ekkor tisztázásra, de a főbb irányokban és a Pauza névben már biztosak voltak. „Az általunk kiválasztott termékeknél sohasem a konkrét tervező személye a fontos, hanem mindig az anyag, a formavilág és az időtlenség. Olyan tárgyakat keresünk, amelyek nem lesznek rövid idő alatt idejétmúltak, és néhány év múlva is jólesik majd rájuk nézni.”
Valóban könnyű elképzelni, hogy az üzletben kínált gyapjútakarók, strucctollas, fanyelű tollseprűk és a gondosan megmunkált fém locsolókannák nem fognak egyhamar kimenni a divatból. Viszont azt sem lehet nem észrevenni, hogy az árak sem a bevásárlóközpontok tucattermékeihez igazodnak. „Nyilván nem árulok el nagy titkot azzal, hogy mi nem az árban, hanem a minőségben próbálunk versenyezni” – neveti el magát Évi. Ugyanakkor azt is elismeri, hogy nem könnyű rávenni az embereket, hogy a jobb, de drágább termékekben megtérülő befektetést lássanak. „A szemléletformálás leghatékonyabb módja az edukáció. A honlapon is próbálunk minél több dolgot elmondani a tárgyainkról, bemutatni a készítőket. Fontos számunkra, hogy lássák a vásárlók, pontosan mit vesznek, és kit támogatnak az elköltött pénzükkel. Szeretek úgy tekinteni a vásárlásainkra, mint szavazati jogra, hiszen bizalmat szavazunk vele egy készítőnek, egy terméknek vagy olyan értékeknek, mint a környezettudatosság.”
A környezettudatosság említésére óhatatlanul a csinos kis kupacokban álló szappanokra, a vászonzsákokban helyet foglaló natúr tisztítószerekre téved a tekintetem. Bár a vegyszermentesség nagyon vonzó, nehéz elképzelni a mindennapi rohanásban szappant reszelő, mosószert főző, vízkőoldót és padlótisztítót keverő embereket. „A házi tisztítószer-készítésnek is vannak fokozatai – nyugtat meg a tulajdonos. – Van, aki rozmaringágat áztat, illóolajokkal kísérletezik. Én nagyon nem ez a típus vagyok. Ezért a takarítást is egyszerűen igyekszem megoldani. Az egyszerűbb élet legalább olyan fontos számomra, mint a környezettudatosság. Erre akkor döbbentem rá, amikor a korábbi életemet feladva költöztem, és csak a tisztítószerekkel megtöltöttem három dobozt. Tudtam, hogy ez így nem mehet tovább.”
Ekkor jött Zoli, a világutazás, a közös tapasztalatokból pedig megszületett a Pauza ötlete. „Az üzletet mind a mai napig ketten visszük. Mivel ilyen kicsi és személyes, állandóan egyfajta reflexió is a saját életünkre. Induláskor az otthonosság, a kiszakadás és lelassulás volt számunkra a fontos, most már inkább az egyszerűség és a használhatóság a hívószó az életünkben. Ezt pedig szép lassan leköveti a Pauza is” – mesél Évi. A bolt iránti lelkesedésük semmit sem változott az évek alatt. „Egy ismerősünk minden évben megkérdezi, hogy ma is belevágnánk-e. Nem szoktunk gondolkodni a válaszon.”
