Évtizedek óta görget maga előtt egy adósságot Magyarország. A hibára az sem mentség, hogy nincs ország a világon, amelyik már megfelelő módon törlesztette volna a magáét. Ha senki más nem teszi meg a szükséges lépéseket, nekünk akkor is ideje volna nekilátnunk.
A cigány, vagy ha úgy tetszik, a roma kultúra intézetéről van szó, olyan szellemi központról, amely egybegyűjti, elérhetővé teszi, kutatja és tovább építi mindazt, amit a külhonival ezer szálon összekötődő hazai cigányság létrehozott. Nevezhetjük akár Cigány Múzeumnak is, ahogy számtalan szorgalmazó nevezi, a lényeg, hogy a múltban felgyülemlett értékeknek ne holt, hanem eleven tárháza legyen. És még egy fontos kívánalom: ebben a dologban is igaz, hogy csak a legjobb az elég jó, csak a szakmai kiválóság és a korszerűség az egyedül elfogadható.
Egyetlen néprajzkutatói hagyaték felvillantásával pontosan ezeknek az igényeknek felel meg a Néprajzi Múzeum Istennel talállak, testvérem! – Cigány történetek, romani nyelven / Devlesa arakhavtu, phrala! – Romane historiji című kiállítása, amely a budapesti bemutatkozás után most utazó tárlattá alakulva országos turnéra indul.
Erdős Kamill, akinek fényképeit és tárgyi gyűjtéseit mutatja be a tárlat, autodidakta módon lett a cigányság kutatója, de amit rövid élete alatt, súlyos betegséggel küszködve az 1950-es évek végén, a ’60-as évek elején rögzítenie és feldolgoznia sikerült, egyedülálló beleérző képességről és szakszerűségről tanúskodik. Talán különös itt a szó használata, mégis az a pontos kifejezés, hogy szeretettel fordult a cigány emberek felé, hogy az életükről feljegyezzen mindent, amit megörökítendőnek ítélt. Az magától értetődik, hogy megtanulta a romani nyelvet, de ennél sokkal többet tett: nyitottságával elérte, hogy vendéglátói teljes őszinteséggel mutatkozzanak meg előtte.
Korkérdés – A cigány múzeumról | Magyar Krónika
Lehet-e, szükséges-e cigány/roma múzeumot létesíteni Magyarországon? Adásunkban a fiatalon elhunyt cigányságkutató, Erdős Kamill hagyatékát a Néprajzi Múzeumban Istennel talállak testvérem címmel bemutató kiállítás kurátorával, a múzeum főosztályvezetőjével, Schleicher Veronikával többek között erről is beszélgettünk.
A kiállítás gerincét Erdős fényképei adják, de a tárlat korabeli levelekkel, visszaemlékezésekkel mindjárt ki is bontja az e képek mögött rejlő, egészen máig húzódó történeteket, a látogató számára átélhetővé téve a magyar cigányság egy csoportjának hétköznapjait.
Ezúttal valóban mint cseppben a tenger, a kamarakiállítás szükségképpen szerény keretei között is megmutatkozik, mit is hogyan lehetne folytatni, milyen szellemiséggel lehetne hozzálátni a cigány múzeum létrehozásához.
A vándorkiállítás állomásai a következők:
Tiszakarád, április 8–15.
Hajdúszovát, április 16–23.
Tiszakeszi, április 24–29.
Bajót, április 30. – május 7.
Kápolnásnyék, május 8–14.
Torony, május 15–23.
Mosonmagyaróvár, május 24–29.
Devecser, május 30. – június 6.
Iharosberény, június 7–18.
Dombóvár, június 19–28.
Fotók: Néprajzi Múzeum
