„Mit kiván a magyar nemzet. Legyen béke, szabadság és egyetértés.” Ezek a sorok mindannyiunk számára jelentőséget hordoznak.

A Pilvax kávéház, ahogy tudjuk, sok viszontagságon ment keresztül a forradalom óta eltelt 175 év alatt. Az eredeti épület lebontását 1910-ben jelentették be. A Monarchia hatalmas építkezései átalakították az egész városközpontot, ez alól nem volt kivétel ez a történelmi jelentőségű hely sem. Végül egy nagy búcsúceremóniával 1911 novemberében zárták be a kávéházat. Majd visszaépült a háztömb, ahol az idők folyamán különböző vendéglátóhelyek nyitottak és zártak be. 

Napjainkban, ha az épület közben járunk, már messziről látszik a bejárat fölött a hat betű. Igen, ott van a régi, eredeti rézfelirat: Pilvax. Ezt onnan tudom, hogy a tulajdonos elmesélte, mennyi bajlódással járt restaurálni a betűket. 

Az ajtón belépve nem is tudja az ember, hova nézzen. Keressük a tárgyakat, az apró jeleket, várjuk, hogy átjárjon egy érzés, ami jelzi számunkra, hogy ez a hely több, mint egy vendéglátóhely. Az új kávéház a maga letisztult tereivel, türkiz falaival, a rézcsillárokkal és az aranyozott mintákkal hűen tükrözi elődje hangulatát. Ahogy körbenézünk, az 1800-as évek Budapestje nem csupán a hatalmas, múltidéző festményeken elevenedik meg előttünk, de a szabadon hagyott, régi tartógerendáknak köszönhetően is megteremtődik a múlt hangulata.

Egyértelműnek tűnik, hogy sikerült megeleveníteni az egykori hely varázsát. A tulajdonos szír származású lévén, kíváncsi voltam, hogy miért pont a Pilvaxra esett a választása. Vajon miért szerette volna újranyitni a helyet? 

Ahol Fayoud mesélni kezd, a kávéház egyik legrégebbi tere. Látszik az eredeti, zöld-arany mintás tapéta, rézlámpák világítanak, érződik a fa illata, keveredve a dohány finom szagával. 

Fayoud 1988-ban költözött Magyarországra egyetemi tanulmányai miatt. Műszaki diplomát szerzett, de a vendéglátásban találta meg igazán önmagát. „Volt idő, amikor, főként egészségi okok miatt, úgy gondoltam, talán mégsem nekem való a vendéglátói hivatás. Aztán jött a Pilvax, a hely, amiért megérte újrakezdeni – kezdi, és körbemutat: – Ez a hely Petőfi Sándor idejében nemcsak kávézó volt, hanem étterem is, ami nemzetközinek számított akkoriban. A tulajdonos osztrák volt, így a magyaros ételek mellett megfértek más nemzetek fogásai is. Egyik központi helyszíne volt Budapestnek. Jártak ide írók, költők, politikusok és átlagpolgárok is szórakozni, biliárdozni, társasági életet élni. Átjárta a helyet a szivarfüst, az ételek és a kávé illata. Ezt próbáltuk megragadni és visszaadni.” 

Meglepődöm, mikor a pincérhölgy kedvesen lerak elém egy túrógombócot és egy kávét. A túrógombóc gránátalmás, fanyarul édeskés, nagyon finom. Mégsem az ételek a legérdekesebbek itt, a betérők számára Fayoud az igazi szenzáció, ő szíve-lelke a megújult Pilvaxnak. „Szír vagyok, harmincöt éve élek itt a családommal. A gyermekeim ide születtek, magyarok; úgy éreztem, köszönetet kell mondanom a magyaroknak azért, hogy otthont kaptam tőlük. A Pilvax a tisztelem jele” – mondja. 

Legtöbbször Fayoud nyitja az éttermet, ő van itt legkorábban, és ő indul haza legkésőbb. Beszélget a vendégekkel, és figyeli kívánságukat, mint egy igazi házigazda. A beszélgetésünk közben többször kimegy, megnézi, hogy mindenki elégedett-e, jól érzi-e magát. Hallom, ahogy vált pár szót a vendégekkel és az alkalmazottakkal. Humor, jókedv és vendégszeretet – ezek jellemzik igazán Fayoudot, és ez az, amitől igazán otthonos lesz az étterme is. 

Érdekel az is, mire nem számított, amikor belevágott a Pilvax-projektbe. „Én mindig tudtam, hogy a magyarok hazafiasak, de a kávéház megnyitása után, hihetetlen volt, amit tapasztaltam, hogy mennyit jelent nekik ez a hely. Jó érzés látni, hogy a magyarok keresik a múltjukat, és ennyire hálásak” – meséli, és közben észreveszem, hogy ő is meghatódik. 

Mindezek után már csak élvezem tovább az ételt, a kávét, az 1800-as évek Budapestjét, ami megelevendeik előttem, és hallgatom Fayoud történeteit. Végül megakad a szemem a falon látható, fekete alapon fehér betűkkel írt 12 ponton, és felidézem, hogy egykor ezek a sorok mennyi mindent indítottak el értünk, a jövőnkért és a szabadságunkért.