Közhelyszámba megy az a megállapítás, hogy minden utópia és disztópia kevésbé a jövőről, mint inkább az adott kor jelenéről szól. Ez alapján pedig a művek sikerültségét nemcsak az jelzi, hogy mennyire ismerjük fel bennük saját jelenünket, hanem hogy mennyiben ismerjük fel másként.
Makai Máté már debütkötetével új hangnemet hozott a magyar prózába, novellái a borgesi fantasztikum jegyeit magukon viselve gondolatkísérletet hajtottak végre: mi lenne, ha az irodalomelméleti és filozófiai modelleknek megfelelően működne a valóságunk? A szerző idén megjelent második könyve, Az Atlantis felemelkedése nem absztrakciókból indul ki, hanem kortárs valóságunk konkrét jelenségeiből, mint a digitális hálózatokba való beágyazottságunk vagy a kiégettségünkben valamifajta jelentés vagy örömöt szerző hobbi után kutatás.
A Vegán szex című nyitódarab a társkereső appok és a fizetős szexfelületek közötti határ elmosódásával operál; a főszereplő egyedülálló anya azért call girlködik, hogy utána ő maga ki tudjon fizetni néhány órát a tökéletes férfival, így kiszakadva kicsit a kényelmes, ám monoton középosztálybeli életéből. A Kutyatolvajokban szintén kortárs jelenségek kapcsolódnak össze, egyrészt az értékes, fajtatiszta kutyák ellopása és eladása, másrészt életünk több részének a virtuális valóságba költöztetése – történik mindez egy noir detektívtörténet keretén belül.
A Live-ban az influenszerkultúrának a minden egyes pillanat közvetítésével való megrögzöttsége köszön vissza, ám ezúttal egy politikai esemény, a föderatív Európai Unió egyik ülését kísérő tüntetéshullám vérbe fojtása segíti hozzá a riportereket a maximális követésszám eléréséhez. A novella nem pusztán a sajtó szenzációéhségéről és a közvetítők erőszakba forduló versengéséről mond ítéletet, de arra a változásra is reflektál, ahogy a hagyományos orgánumok helyét kezdik átvenni az amatőr tartalomszolgáltatók.
A nagy villanás pedig úgy tud a covidjárvány két évéről szóló egyik legjobb novella lenni, hogy nincs benne semmilyen világjárvány, hanem egy monopolhelyzetben lévő multi cég összeomlása miatt az internettől és a közösségi médiától elzártság van úgy beállítva, mint karanténállapot. A szöveg iróniája, hogy a pandémiás korlátozások alatt az ismerősökkel való kapcsolattartás és a szórakozás majdhogy- nem kizárólagos terepévé éppen az internet vált.
Makai történetei a legjobb fajta kultúrkritikai éllel közelítik meg a jelenkori trendeket, anélkül azonban, hogy túlzottan didaktikussá válnának, vagy ex cathedra példabeszédként lennének az olvasó arcába tolva. Ebben sokat segít az is, hogy a szerző érzékletesen, csak néhány meghatározónak beállított elem – például intézmények, új technológiák – segítségével, gyakran egy-egy szereplő nézőpontjából skicceli fel a fikciós világot. Ha valaki Don DeLillo, Thomas Pynchon és William Gibson prózájának magyar szerelemgyerekét keresi, akkor Az Atlantis felemelkedésében nem fog csalódni.
Nyitókép: Makai Máté: Az Atlantis felemelkedése. Kalligram, 2022
