Menü
Szöveg: Ferenczi-Bónis Orsolya
Fotó: Földházi Árpád
2021 augusztusában adták át a Nemzeti kastélyprogram és nemzeti várprogram részeként felújított nádasdladányi Nádasdy-kastélyt. Az újjászületett főúri lakban Nádasdy Borbála grófnő mesélt a kastélyban töltött gyermekkori nyarakról, a könyvek szeretetéről és az ősei lelki örökségéről.
Nádasdladány Budapest és a Balaton felől egyaránt könnyen megközelíthető, mi a főváros felől érkezünk. Ahogy az autóutat magunk mögött hagyva belépünk a hatalmas és lenyűgöző parkba, a kastély soktornyos, L alakú épülete az augusztusi napfényben ragyogva-szikrázva tárul elénk. A Tudor-stílusban épült főúri lak meseszép, benn pedig bebizonyosodik az, amit a megkapó épületet látva már sejtettünk: ez az egyik legszerethetőbb magyar kastély.
Nádasdy Ferenc gróf és felesége, Zichy Ilona 1873-ban kezdett a kastély építésébe. Korábban a birtokon egy barokk kúria állt, amelyet a Schmidegg család építtetett a sárladányi uradalomra – a település nevét Nádasdy Ferenc édesapja, Nádasdy Lipót változtatta meg belügyminiszteri engedéllyel, amikor megvásárolta a birtokot. A kastély építésekor a barokk épületet az egyik szárnyává alakították át. Az építkezés Linzbauer István tervei alapján zajlott, majd 1880-ban bekövetkezett halála után Hauszmann Alajos vette át a tervezési munkákat. A kastély historizáló külseje belülről a kor legmodernebb megoldásait és felszereléseit rejtette: vízvezeték- és csatornahálózat, gáz-, majd villanyvilágítás, falban futó csatornákon keresztül kialakított légfűtő berendezés, a torony hatalmas víztartályából biztosított vezetékes víz, távíró és telefon – vagy ahogy akkor hívták, beszélőcső-hálózat – egyaránt a lakók kényelmét szolgálta.
„A kastélyban nagybátyám s egyben keresztapám, Nádasdy Ferenc élt a családjával – meséli a főúri lak építőinek dédunokája, Nádasdy Borbála grófnő, miközben leülünk az ebédlő kék-fehér festésű, Nádasdy-címeres Zsolnay cserépkályhája mellé beszélgetni. – Édesapám kúriája a szomszédos Lepsényen volt, onnan gyakran jártunk hozzájuk. Erzsébettel, a nővéremmel sokat játszottunk a kastélyban és a parkban az unokatestvéreinkkel. Mindez a második világháború közepén volt, én négy-öt éves voltam. A kastély berendezése akkor még nem fogott meg annyira, mint a nagysága, még nem foglalkoztam a termek jelentőségével, de azt kisgyerekként is tudtuk, hogy bizonyos helyeken – például itt, az ebédlőben – nagyon rendesen kell viselkedni. Kint önfeledtebbek lehettünk: nyaranta csónakáztunk a tavon, fürödtünk az úszómedencében, és egy kis kecskefogattal jártunk körbe a kastélyparkban. Gyermekzsivajtól hangos, boldog időszak volt ez, de mire hatéves lettem, vége szakadt. A háború végére a családomat már be sem engedték a kastélyba, ami azért volt különösen fájdalmas, mert a nagybátyám 1944-ben, harmincnyolc évesen hősi halált halt a világháborúban, három kis árvát hagyva maga után.”
A kastély és parkja a Nemzeti kastélyprogram és nemzeti várprogramban, a NÖF Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft. koordinációjában újult meg az épületben kétezer négyzetméteren, a kertben pedig huszonkilenc hektáron. A kastélyparkban újjáéledt a park kiszáradt tava és a körülötte lévő sétány. Korhűen újjáépítették a tóra néző télikertet is, amely a nagy szalonon keresztül közvetlen kapcsolatot jelent az épület és a park között
A kastélyt építtető Nádasdy Ferenc gróf korán elveszítette feleségét. Zichy Ilona grófnő huszonnégy évesen kolerában hunyt el, férje sohasem nősült meg többé, a kastély női szalonját felesége emlékezetére rendezte be, és a pápától kért engedélyt, hogy a kápolna oltárképén Szent Ilona a feleségének arcvonásait viselhesse
Az állam elvette, de a nemzet kapja vissza
A második világháborút követően a magyar kastélyoknak abszurdabbnál abszurdabb sors jutott, de a legmeglepőbb társbérlőkhöz talán a Nádasdy-kastélynak „volt szerencséje”, köztük a hajósok és vasutasok szakszervezetével, a Központi Textilgyárral és a tőzegkitermelő vállalattal. A kastély 1982-ben a Honvédelmi Minisztérium birtokába került, majd tizenkét éven át üresen állt. Addigra az épület tönkrement, a berendezést rég kifosztották. 1993-ban nyilvánították kiemelt műemlékké.
Eközben a család sorsa tragikusan alakult. A legfőbb veszteség nem a vagyon elvesztése volt, hanem az, hogy a családtagok távol kerültek egymástól. Nádasdy Borbála 1957-ben Ausztriába menekült, majd Franciaországban telepedett le, nővére, Erzsébet Kanadában, unokatestvérük, Júlia Bécsben – az ő berendezett gyerekszobája tekinthető meg a kastélyban. „Sok év után, mikor először jöttem haza egy családi találkozóra, és először jöhettünk be a kastélyba, mindannyian, akik ezt megértük, nagyon meg voltunk hatva – idézi fel emlékeit. – Azóta is mindig így érzek, ha ide jövök, mert ez mégiscsak a családom otthona, az én otthonom volt. Az őseim örök csillagok lettek fent az égen, de a lelkületük itt van, ez ebben a kastélyban különösen érződik.”
A nemesség kötelez – tartja a mondás, a Nádasdyak pedig úgy tartják, hogy a név kötelez. „Ez a gondolkodás a család vezérfonalává vált, és bár sok megaláztatás ért minket, talpon maradtunk” – hangsúlyozza Nádasdy Borbála. Unokatestvére, Ferenc Kanadában telepedett le, de a rendszerváltoztatást követően hazajött, és létrehozta a Nádasdy Alapítványt. Fontos volt számára a környezetvédelem, a természetvédelem, a művészetek; szimpóziumokat szervezett a kastélyban a magyar értelmiség színe-java részvételével. „Neki köszönhető, hogy a kastély nem került idegen kézre. Úgy fogalmazott, hogy az állam elvette, de a nemzet kapja vissza.Ez volt az álma, és meg is valósította, rengeteg energiája volt, addig csinálta, míg beteg nem lett, és meg nem halt.”
Felelősség a közjóért, szolgálat a közérdekért
Nádasdy Borbála valódi példaképnek tartja kastélyalapító dédapját is. Főúrként természetes volt neki, hogy felelős a közjóért. Nemcsak birtokán, de az egész településen sok mindent alapított – a téglagyártól a ménesig –, amivel az ott élő emberek megélhetését segítette. A Nádasdy családnak mindig fontos volt a kultúra és a művészetek támogatása is. A kastélyt építő Nádasdy Ferenc irodalmi díjat alapított, és létrehozta az első Nádasdy Alapítványt, a főúri lak egyúttal kulturális központ is volt. A család neve évszázadok óta összekapcsolódik a nemzet és a közérdek szolgálatával. A legenda szerint a tatárok elől a nádasba menekülő IV. Bélát is a Nádasdyak segítették – erre utal címerükön a nádasból felszállni készülő vadkacsa. A család a férfi tagjai – hadvezérek, nádorok – mellett kiemelkedő asszonyokat is adott a hazának, egész alakos portréikat az Ősök csarnokában csodálhatjuk meg.
„A falaknak erejük van, amit tisztelni kell – mondja Nádasdy Borbála. – Olyan sokáig nem becsülték, tönkretették, de ez a nemzedék most újra lelkesedéssel és tisztelettel áll hozzá. Nagyon sokat dolgoztak a felújítás során az építészek, a restaurátorok és mindenki. A szívüket tették ebbe a munkába.” A Nemzeti kastélyprogram és nemzeti várprogram részeként újjászülető kastély tereit nemcsak helyreállították, de részletgazdagon be is rendezték. Az Ősök csarnoka a magyar kastélyépítészet egyik legszebb terme, tervezője Hauszmann Alajos, vörösfenyő burkolata pedig Thék Endre asztalosműhelyében készült.
A vörösmárvány oszlopos, világosszürke mészkőből készült díszes kandalló egyik oldalán az építtető Nádasdy Ferenc, a másik oldalon felesége, Zichy Ilona portréja függ, mellettük sorakoznak az ősökről készült további festmények. A különleges alkotások csodával határos módon menekültek meg: a kastélyépíttető azonos nevű unokájának felesége, Radó Mária elfalaztatta őket, mielőtt el kellett hagyniuk a kastélyt. Öt portré így is eltűnt, helyüket öt fekete-fehér fénykép jelzi. Az Ősök csarnokát a két eredeti, impozáns kovácsoltvas csillár is különlegessé teszi – egykor hat volt az épületben, a hiányzó négyet a régiek alapján gyártották újra.
Örökség, amit tiszteletben kell tartani
A festményeken szereplő ősök története életre is kel a kastély alagsorában kialakított fogadótérben, méghozzá különleges kivetítőtechnikával. Az épületben a felújítás során kialakított legmodernebb interaktív múzeumi megoldások, digitális tájékoztatási eszközök teszik teljessé a látogatói élményt. A kastélyban tett séta igazi időutazás. A nagy és kis szalon, a biliárdterem, az írószoba vagy a reggeliző – legyen szó bármelyik helyiség enteriőrjéről – annyi izgalmas, korhű elemet rejt, hogy beléjük feledkezve úgy érezzük, a kastély fénykorában vagyunk. Számos tárgyat ki is lehet próbálni, leülhetünk a játékasztalokhoz, belelapozhatunk a korabelinek tűnő újságokba, beleszólhatunk a beszélőcsőbe.
Nádasdy Borbála személyes kedvence a felújított kastélyban a könyvtár. „Bár sok-sok könyv hiányzik, mert elégették, elrabolták, tönkretették, azért nagy dolog, hogy a terem újra könyvtárként működik, annak idején ugyanis ide bárki bejöhetett bizonyos napokon, kiválaszthatott egy könyvet, és itt leülve el is olvashatta. Nagy kulturális élmény volt ez annak, akinek igénye volt rá, és fontos, hogy ez megint így legyen! Ez is egy örökség, amit tiszteletben kell tartani.”
A Nádasdyak könyvtára egykor huszonötezer kötetet számolt, ebből mindössze ezerötszáz maradt fenn. Akárcsak az Ősök csarnoka, ez a terem is gyönyörűen restaurált tér vörösfenyő burkolattal, a galériára vezető csigalépcsővel, csavart oszlopokkal, zongorával és hárfával. „Semmihez nem hasonlítható, megnyugtató élmény itt lenni, belelapozni a könyvekbe, érezni az illatukat, elolvasni vagy újraolvasni őket – mondja. – Nekem is volt itt több könyvbemutatóm, a könyveimben is ezt mondom el, fontos, hogy az ember ismerje a családja a történetét, külföldön élve is gondoljon haza, és szolgálja ezt az országot, mert megérdemli. Mi is leszünk egyszer ősök, nem mindegy, hogy mit hagyunk magunk után. Nem betonkockákat vagy számítógépeket, hanem lelkiséget.”
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
