Szöveg: Farkas Anita
Fotó: Máth Kristóf
Önsegítő és motivációs könyvek százai buzdítanak rá, hogy fogadjuk el magunkat, mindenki úgy szép és jó, ahogy van, a világban mégis egyre nő a szépészeti beavatkozásokat végeztetők vagy arra vágyók száma. Mégsem megy ez olyan egyszerűen?
Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy minden testben és arcban meg lehet találni a szépet. Ezzel együtt számos tényező közrejátszik abban, hogy mit látunk szépnek, és ez csak az egyik kulcsfaktora annak, hogy mennyire tudjuk elfogadni magunkat. A szépség bizonyos tekintetben szubjektív, hiszen tudjuk, hogy az egyéni ízlés valamennyire eltér, és ez így van jól. Mindemellett az is igaz, hogy vannak olyan tényezők, amelyek jóformán mindenkire hatnak, emiatt képtelenség figyelmen kívül hagyni őket. Régen, amikor szűkebb és elszigeteltebb közösségekben éltek az emberek, eleve kevesebb inger érte őket az életük során, kevesebb arcot és testet láttak, ráadásul azokat is főleg személyesen, tehát a maguk valójában. Manapság viszont sokkal több hatás ér bennünket, ami a szépségről alkotott definíciónkra is kihat.
A közösségi média térhódítása mennyiben befolyásolja mindezt?
Nagyon. Társadalmi elvárássá vált immáron nemcsak a maga hús-vér valójában prezentálni az arcunkat és a testünket, hanem kétdimenziós formában is, tehát fényképeken és videókon. Úgy tűnik, ez a fajta tudatos „tálalás” alapjaiban megváltoztatta, hogyan és milyennek szeretnénk viszontlátni magunkat – először a képernyőn, majd ennek nyomán a tükörben is. Annak ellenére, hogy a testpozitivitás nyomán többféle alkat is szerephez juthat, még mindig érzékelhető egyfajta hegemónia az ideálok terén
Vagyis?
A divat és a marketing világában például plus size jelzővel illetik a teljesen normális, egészséges alkatú nőket is, akik semmilyen szempontból nem számítunk túlsúlyosnak. Azt sugallják ezzel, hogy pluszkilók vannak rajtuk, és extra elfogadást igényel a testük. Összességében a digitális képmanipuláció könnyű elérhetősége, illetve a vélt vagy valós társadalmi nyomás egyaránt hozzájárulhat ahhoz, hogy valaki változtatni akarjon az arcán, a testén. A plasztikai sebészeti beavatkozások számának növekedése azonban ennek fényében sem minősíthető egyértelműen negatív vagy pozitív tendenciának. Egyszerűen arról van szó, hogy minden eddiginél korszerűbb és hatékonyabb beavatkozások állnak rendelkezésre a szépüléshez, ezáltal a testi-lelki harmónia megteremtéséhez, és ezek egyre könnyebben, egyre több ember számára elérhetők. Ez önmagában szerintem fantasztikus.
Tehát a szépészeti plasztikai beavatkozások, amelyek célja az örök fiatalság látszata, ma már nem csak a híres vagy gazdag emberek kiváltságai?
A plasztikai sebészet esztétikai és helyreállító irányvonala nem választható el élesen egymástól. A szépészeti beavatkozás kifejezés mögött meghúzódik egyfajta félreértés, ami gyakran pejoratív minősítés a másik ember arcát vagy testét érintő döntésével kapcsolatban. Hogyan minősíthetünk csak szépészetinek egy orvosi beavatkozást, amely a másik ember testi-lelki harmóniájának helyreállítására irányul? Honnan tudhatjuk, hogy a korábbi állapot, amit ő eltérésként élt meg, esetleg orvosi értelemben is annak számított, milyen problémákat okozott neki a mindennapi életében? Soha senki – nek nem javaslom, hogy ötvenévesen huszonötnek akarjon tűnni, sőt inkább lebeszélem róla. Az idő múlása természetes folyamat, a plasztikai sebészet eszközeivel nem ellene harcolunk, hanem azért, hogy e folyamat során is megmaradjon a külső-belső egyensúly. Szerencsére egyre kevésbé él a fejekben az a gondolat, hogy az orvostudomány ezen ága a kiváltságosoké, ami azért is öröm, mert súlyos tévhiten alapszik.
Mi ez a tévhit?
A szakvizsgánk bizonyítványán az áll, hogy plasztikai és égési sebész. Vagyis mi látjuk el például az égési sérülteket, végzünk baleset vagy betegség miatt szükséges helyreállító műtéteket, fejlődési rendellenességeket korrigálunk gyermekeken és serdülőkön… És igen, vannak olyan esetek is, amikor a páciens maga dönt úgy, hogy magánellátásban szeretne valamilyen ambuláns beavatkozást vagy akár nagyobb műtétet. Volt olyan buszsofőr páciensem, aki összegyűjtötte a pénzt a megnagyobbodott, elnőiesedett melleinek korrekciójára, és azóta boldogan él az immáron férfias mellkasával. Nemrég írtam a kollégáimmal együtt három fejezetet egy amerikai plasztikai sebészeti tankönyvbe a fejlődési rendellenességek modern kezelésének lehetőségeiről. Vagyis a plasztikai sebészet lényege, hogy a páciens esélyt kap egy jobb életminőségre – legyen szó egy rendkívül zavaró anyajegy eltávolításáról, egy fél arcot érintő súlyos elváltozásról vagy a korábban meglévő, de megváltozott szép vonások újrahangsúlyozásáról, ritka és indokolt esetben új karakterisztikus formák kialakításáról.
Orvosként meddig lehet nyugodt lelkiismerettel ez utóbbi terén elmenni?
Az orvos egyéni mérlegelésétől függ, milyen beavatkozásokat vállal el és milyen pszichés állapotban lévő pácienseken, ez nem könnyű feladat. A plasztikai sebésznek muszáj valamennyire a lélektan szakértőjének is lennie, amiért a pszichológusok talán megdorgálnának kicsit, holott ez egy helyzetspecifikus segítségnyújtási forma, amelyben esetenként magának a pszichológusnak is helye van. Egyes kollégák csak egyszerű és szűk skálán mozgó műtéttípusokat végeznek, mások bevállalósabbak. Az kijelenthető, hogy a bátrabbak vitték előre a szakmát intenzívebben; egyedi, szokatlan műtéteikből jó eredmények esetén sztenderd lett.
Van valamilyen objektív szűrő azért?
Nálam a mérce mindig a páciens objektív vagy szubjektív értékítélete. Szerencsére általában már az állapotfelmérő kérdőívből és az első személyes konzultáció első perceiből kiderül, mennyire látja reálisan a jelentkező a testi adottságait, illetve milyen elvárásai vannak a várható eredménnyel kapcsolatban. Ha ilyenkor labilis lelkiállapotot, súlyos testképzavart vagy irreális elvárásokat érzékelek, akkor a műtét időpontjának kitűzése helyett inkább rövidebb-hosszabb idő elteltével újabb konzultációt javaslok, ritkábban pszichológus felkeresését javaslom. Volt már rá példa, hogy egy páciensem extra nagy, úgynevezett oversize mellimplantátumot szeretett volna, végül olyan pszichológusi szakvélemény birtokában vállaltam el a műtétet, amely alátámasztotta, hogy a hölgy józan mérlegelés nyomán, saját szabad akaratából szeretne kivételes méretű kebleket; az eredmény a testi-lelki harmónia várt kialakulásához vezetett. A mi klinikánk nem a plasztikafüggő páciensekre specializálódott, bár vannak, akik visszatérnek hozzánk, például szülés és szoptatás utáni korrekcióra. Jellemző páciensünk a többgyermekes családanya elfogadó és támogató férjjel.
Mennyire jellemző az aktuális trendekhez való igazodás? Mondjuk, hogy olyan orrot, szájat, testrészt kér valaki, mint egyes sztároknak van, vagy említhetném a fenékimplantátumot is, amelynek az utóbbi időszakban világszerte divatja lett.
Az arcfiatalítás, a mellnagyobbítás, valamint a sajátzsír-átültetéssel végzett testkontúrformálás a növekvő számú és legnépszerűbb plasztikai sebészeti beavatkozások közé tartozik, tehát elkönyvelhetők egyfajta trendként. A trendeket pedig a már említett közösségi oldalak, illetve a reklámok, a magazinok és a televízió generálják. Nem véletlenül van hírértéke annak, amikor egy hírességről a maga hétköznapi valójában láthatunk fotókat: a vörös szőnyegen vagy a közösségi médiában megjelenő imázs mögött ugyanis rengeteg munka van. A plasztikai sebészet eszköztárán kívül – amellyel a celebek jelentős része bevallottan és szívesen él – egy profi smink vagy frizura is képes lehet az arc optikai átformálására, a hírügynökségek által közzétett képek esetében pedig szinte alapvető elvárás a szépet még szebbé varázsoló digitális utómunka. A filterek és más könnyen elérhető retusálási lehetőségek miatt előfordulhat, hogy az utcán fel sem ismernénk azt az embert, akinek naponta lájkoljuk a fényképeit. Amikor tehát egy páciens valamelyik hírességet mutatja mintaként a plasztikai sebésznél, fontos emlékeztetni rá: irreális elvárás, hogy egy hús-vér ember a maga háromdimenziós valójában akár csak részleteiben úgy nézzen ki, mint valaki másnak a gondosan megkomponált kétdimenziós képmása. Tévhit az, hogy ha valaki egy hírességhez hasonló szép vonásokkal rendelkezik, ugyanolyan elégedett és boldog lesz az életben, mint amilyennek az az illető tűnik.
Pedig a siker egyik záloga a szépség. Vagy nem?
Szépnek lenni valóban úgynevezett szelekciós előnyt jelent. A szépséghez ugyanis pozitív tulajdonságokat, egyfajta jóságot társítunk, gyakran bizalmat és jó benyomást kelt, így előnyökhöz juttathatja az embert. Ehhez viszont szükséges egy megfoghatatlan, mérhetetlen és kategorizálhatatlan tényező is: a kisugárzás, a lélek átragyogása, az a kis esszencia, amit Isten nekünk ajándékozott a teremtéskor. Alighanem ennek tudható be, hogy a szépség – a maga számszerű ismérveivel, az aranymetszéssel és az arányszámként leírható tendenciákkal együtt is – nehezen meghatározható, mert van egy olyan összetevője, ami a külsőtől részben független. Úgy fogalmaznék, hogy akinek a lelke harmóniában van a testével, és ez a harmónia másokra is átsugárzik róla, az bizonyosan szép, és az ezzel járó előnyöket is élvezheti. Az már más kérdés, hogy kinek milyen utat kell bejárnia ennek a harmóniának az eléréséig. Amennyiben a természetességet tekintjük alapvető értéknek, mindenképpen figyelembe kell venni az arc és a test arányait. Már csak azért is, mert a nagymértékű, látványos változás csupán keveseknek áll jól: ha például valaki kifejezetten vékony ajkakat kapott a természettől, szinte biztos, hogy fokozatosan elért, kis vagy közepes mértékű méretnöveléssel, „dúsítással” lesz a legboldogabb, nem pedig kifejezetten telt ajkakkal.
Mégis, nem félő, hogy a már nem is olyan távoli jövőben eljön az uniformizált, „tökéletesre faragott” emberek világa?
Ha megnézzük az Instagramot, akkor azt láthatjuk, hogy talán már eljött. A háromdimenziós világunkban szerencsére még nem. Plasztikai sebészként annyit mondhatok erről, hogy a személyes konzultáció célja, hogy a páciens elmondja, mi zavarja a külsején, min szeretne változtatni, az orvos pedig közli, hogy a látható anatómiai adottságok tükrében milyen módszert, módszereket javasol, és milyen várható eredményt tart reálisnak. Ez normális esetben nem vezet semmiféle uniformizáltsághoz. Az más kérdés, ha valakinek kifejezetten az a vágya, hogy a többségre hasonlítson, és ennek milyen pszichés okai vannak.
Milyen arányban fordul meg a két nem a plasztikai sebész rendelőjében?
Ez rengeteget változott az utóbbi öt-tíz évben. Korábban a páciensek alig egytizedét tették ki a férfiak, most már nagyjából minden ötödik férfi.
Vagyis ma már nem elég, ha egy férfi „egy fokkal szebb az ördögnél”?
Még nem találkoztam olyan emberrel, aki azt mondta volna magáról, hogy neki tökéletesen megfelel, ha egy fokkal szebb az ördögnél. Mind a nők, mind a férfiak arc- és testesztétikájának egyik alapja a szimmetria, illetve az arra való törekvés. A természet soha nem alakít ki tökéletes szimmetriát, mégis úgy vagyunk kódolva, hogy azt látjuk szebbnek, ami szimmetrikusabb, ezt kutatások is igazolják. Egy kísérlet szerint az újszülött már tizennégy órával születés után hosszabban néz szép arcokról készült fotókra, mint a kevésbé szép arcokat ábrázolókra. Egy másik, az emberi szépséget és annak hatásait vizsgáló kutatássorozatban gyerekek szavaztak arra, hogy a hasonló korú 1182 gyermekből ki lesz sikeres a tanulmányi eredményben. A szép, szimpatikus vonású gyerekek 74 százalékánál, a kevésbé attraktív gyerekek 26 százalékánál szavaztak a jó tanulmányi eredményre, pedig ez a jó tanulói arány objektíven nem igazolódott be. Vannak bizonyos arányok, például a szimmetria, amelyeket ugyanolyan szépnek találunk ma, mint több ezer évvel ezelőtt.
A szimmetria, a szépség keresése tehát a génjeinkben van?
Pontosan. A szimmetriával olyan jellemzők állnak szoros kapcsolatban, mint a fejlődési stabilitás, az ellenálló képesség és a termékenység. A természetben a szimmetria a nyugalom, az ergonómia, az észszerűség, a stabilitás kifejeződése. Az élővilág egyedeinek jelentős része valamilyen szimmetria szerint építi fel testét. A bioszféra a különféle szimmetriatengelyek, tükrözési pontok, síkok felhasználásának gazdag tárháza. A szimmetriának a földi élővilágban tapasztalt dominanciája elgondolkodtató, lehetséges okaként a könnyebb mozgást feltételezik. Az emberiség domináns csoportjai a természettől ellesett szimmetriát tarthatták kezdettől fogva harmonikusnak, szépnek. A női arc szimmetriája mindig is fontosabb volt, hiszen a férfiak arcát évtízezredekig szakáll takarta. Ha például Nofretete ókori egyiptomi királyné halotti maszkjának sziluettjét és a róla készült műalkotásokat összehasonlítjuk Penélope Cruz színésznő arcával, alig találunk az arc szimmetriájában, az arc vonalaiban, arányaiban valami eltérést.
Ez azt jelenti, hogy divatok és közösségi média ide vagy oda, három-négyezer éve alig változott a szépségideálunk?
Az elmondottak a természetes arányokra, vonalakra vonatkoznak. Változás azért van. Most olyan korszakban élünk, amikor a nők úgy festik ki magukat, hogy a szemöldökív belülről felfelé, majd kifelé emelkedik. Marilyn Monroe-é vagy Gábor Zsazsáé még félkörív volt. Az utóbbi évek szépségkirálynőinek szinte kivétel nélkül belülről kifelé fokozatosan emelkedő szemöldökük van. Az enyhe változást a média és változó szokásaink magyarázzák. És persze vannak földrészenkénti vagy szűkebb helyi szépségideálok is: Európában a mell, Afrikában a fenék, Ázsiában a szem és az orr igen hangsúlyos.
Mégis a magyar nők a legszebbek a világon – mondjuk mi. Vagy van ebben igazság?
Elfogultság nélkül mondom, hogy ez így van: a Kárpátmedencében és környékén, attól pár száz kilométer távolságban élő nők a föld legszebbjei. Ennek egyik fő okaként pusztai őseink vándorló életmódja, illetve a Szent István által megteremtett államiság kialakulását megelőző, a nyugati hatalmak egységbe tömörülését késleltetni, akadályozni szándékozó fegyveres portyák, a kalandozások jelölhetők meg. Az ázsiai gének keveredtek a meghódított területek szicíliai, luzitán lakosságának génjeivel. Később a tatár, kun, szláv, germán, török gének aránya növekedett. A nagy vérkeveredés, genetikai dimorfizmus állhat a magyar nők kivételes szépségének hátterében. A genetikai sokszínűség meghozta a gyümölcsét. Így már nem is olyan meglepő, hogy az egymástól távoli földrészeken élő férfiak is a magyar nőket találják a legvonzóbbnak, ha sok hölgy közül választhatnak.
Hogyan tükrözi vissza egy pohár bor a készítőjét? Kiérezhető-e a szellem a palackból? Hogy ennek utánajárjunk, Bott Frigyest, a komáromi régió legismertebb borászát arra kértük, válassza ki kínálatából azt a három tételt, ami a legtöbbet árulja el róla.
A nappal együtt kel, a családjáért és a szőlőért él. Másképp el sem tudná képzelni. Ifjabb Márkvárt János igazi szekszárdi lokálpatrióta, s ahogy sokan hivatkoznak rá, egyike az utolsó kézműves borászoknak. Gyűszű-völgyi birtokán örökölt értékekről és jelenbeli megelégedettségről beszélgettünk.
Az, hogy a Bartók Béla út mára azzá lett, ami, jórészt azoknak a kiállítótereknek és alkotóközösségeknek köszönhető, amelyek bő tíz éve visszacsempészték a kultúrát Buda első sugárútjára.
Mirtse Zsuzsa Bölcsőmben magam ringatom című kötetében saját emlékeit, szerelmeit, boldogságait és szomorúságait meséli el.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
