A meseösvény ötlete remek: csodás útvonalon vezet végig, mely érinti Felsőörs csendesebb utcáit, a település közelsége ellenére meglepően vadregényes erdőit, a patakpartot, a játszóteret és a műemlék templomot egyaránt. Mindeközben öt mesedobozt kell megkeresnünk, melyeknek köszönhetően garantáltan nem kell majd továbbhaladásra noszogatni a kincskeresés lázában égő gyerekeket. A három kilométeres táv pont ideális, mert kicsikkel is könnyen végigjárható, mégis annyira sok a látni- és csodálnivaló, hogy az élmények miatt hosszabbnak érezzük az utat. 

A meseösvény öt állomást érint, melyek mindegyikén egy-egy festett, kinyitható meseládát találunk. A ládák azonban nem csupán a gyerekeket varázsolják el a helyszínhez illő történetekkel, hanem a felnőtt túrázókat is a helyi történelmi emlékek és nevezetességek bemutatásával. 

Sétánk a Fő utcán található Miske óvodától és bölcsődétől indul: itt ismerkedhetünk meg A két rókáról szóló mesével (a linkre kattintva hangoskönyv formájában meghallgathatjuk a történeteket), illetve érdekességeket tudhatunk meg a főnemesi Batthyány család eredetéről, a Felsőörsön őrzött családi emlékekről. 

Innen a Bárókert utca zömében új építésű házai között visz az utunk: az utcában számos szép példát láthatunk arra, hogy igenis lehet minden igényt kielégítő, modern, mégis a Balaton-felvidéki miliőbe illeszkedő, ízléses házakat építeni. Balra fordulunk az Eperfa sorra, ahol már gyérülnek a házak: a nem meglepő módon eperfákkal szegélyezett út jobb oldalán már végig vadvirágos rétek húzódnak, és messziről látni a következő állomást, a Mesemondó szikla történetét rejtő mesedobozt. Megtudhatunk belőle néhány érdekességet az előttünk magasodó Szent Kereszt-hegyről, vagy régi nevén Miske-szikláról is. Egykoron ezen a hegytetőn állt Miske ispán palotája, melynek azonban ma már nyoma sem látható, és mivel nagyon kevés írásos emlék maradt fenn róla, így csak találgatni lehet, hogy hogyan nézhetett ki az épületegyüttes. 

Bár eddig jól kijelölt úton haladtunk, most érdemes figyelnünk, mert kicsit nehéz megtalálni az ösvény folytatását: bár a mesedoboztól tízméternyire balra egy jól látható csapás visz fel a dombtetőre, a meseösvény pontosan a doboz mögött halad tovább. Bár út nem látszik a fűben, induljunk el egyenesen az erdő felé, és még mielőtt elérnénk a fákat, meg fogjuk látni a következő útjelzőtáblát. Viszont ha nem sietünk, érdemes először felsétálni a jól látható csapáson a dombtetőre, ugyanis egyik irányban a Balaton kékje sejlik fel a fák lombja felett, a másik irányban viszont teljes szépségében tárul elénk Felsőörs templomtornyokkal tarkított látképe és a települést körülölelő dombok vonala. 

Miután kigyönyörködtük magunkat, sétáljunk vissza a meseösvény folytatásához, ahol kezdetét veszi útunk vadregényesebb része, ugyanis innen nagyjából egy kilométer hosszan az erdőben fogunk sétálni. Egy meredek oldalú sziklafalakkal tarkított, szurdokszerű völgybe, az elbűvölő Malom-völgybe jutunk. Sűrű növényzetben, egy gyors folyású patak mellett sétálva semmit sem érzékelünk a közelben lévő település hangjaiból, csak a víz csobogását és a madarak hangját hallani. Ebben a szépséges környezetben bukkanunk rá a következő állomásra, melyből megismerhetjük a Malom-völgy mésztufagátjainak keletkezését és a víz tündéréről szóló mesét.

A mesedobozig hosszan haladtunk lefele, most viszont egy kisebb emelkedő következik, melynek végén visszaérünk a településre. Sétánk negyedik állomásánál, a Főkútnál megismerkedhetünk az őskori Felsőörssel, melynek legjelentősebb lelőhelye a falu Bárókert nevű részén található. A régészek Felsőörs történetének kezdetét a Kr. e. 6. évezredre teszik. Az őskorban a környék lakói földműveléssel és állattartással foglalkoztak, és az, hogy újra és újra település létesült a mai Felsőörs helyén, azt bizonyítja, hogy gazdálkodásra különösen alkalmas vidékről van szó. 

A gyerekeket a szépen festett dobozban A háromágú tölgyfa tündérének legendája, illetve kicsit arrébb egy jól kiépített játszótér várja, így a ligetes parkban nyugodtan ki is fújhatjuk magunkat, amíg ők a mászókákon és libikókán vezetik le a felesleges energiáikat. 

A pihenő után induljunk tovább túránk utolsó állomása felé, mely a Batthyány téren található Szent Mária Magdolna templom előtt található. A XIII. században épült román stílusú épület a Balaton-felvidék egyik legősibb és legjobb állapotban megmaradt temploma, mely Magyarország második legidősebb, ma is működő orgonáját rejti. Eleinte úgy gondolták, hogy a hangszer 1750 környékén épült, ám amikor 2011-ben felújították, szélládájából 15. századi kódextöredékek kerültek elő, melyek bebizonyították, hogy az addig feltételezettnél korábbról, az 1600-as évek végéről származik. 

Ne felejtsük el kinyitni az utolsó meseládát sem, melyben a hely szellemiségéhez illeszkedő felemelő történetet, Az első templom című mesét találjuk.

A három kilométeres táv másfél-két óra alatt könnyedén teljesíthető, de ha minden bokorban lepkét kergető és patakparton kavicsot dobáló kicsikkel megyünk, akik szeretnék még egyszer meghallgatni a mesedobozok rejtette meséket, nyugodtan szánjunk rá duplaennyi időt.