A budapesti Királyi Pál utca szürke házsorában üdítő színfolt a sárgára festett ajtó. Kisfiók – ruhajavítás, varrás és kellékek – hirdeti a tábla, és az üzletbe lépve a kézműves termékek paradicsoma fogad. A kis helységben takaros rendben mindenütt változatos színű cérnák, kötő- és horgolófonalak, gombok, a legkülönfélébb alkatrészek és kellékek hívogatják a kézműveskedni vágyókat – ahogy azokat is, akik régi vagy hibás ruháikat szeretnék megújítani. Sőt a tulajdonos, Dobosné Bayer Zsuzsanna az egyedi elképzelések és igények alapján megálmodott táskákat is elkészíti.
Zsuzsanna eredeti szakmája kirakatrendező és dekoratőr, de gyerekkora óta szenvedélye a varrás. „Már kislány koromban én készítettem a babáim ruháit” – meséli. A gimnázium után kirakatrendező iskolát végzett, és gyermekei születéséig ezen a területen dolgozott. „Egyre jobban vonzott az álmom, egy kis kreatív hobbibolt megnyitása, mígnem egy idősebb barátnőmmel belevágtam a megvalósításba. Ő azonban hamarosan többszörös nagymamává vált, és mivel szerette volna unokáinak szentelni az idejét, egyszer csak abban a helyzetben találtam magam, hogy egyedül kell folytatnom. Ekkor bővítettem ki ruhajavítással a tevékenységi körünket, és az emberek szinte azonnal el is kezdték hordani hozzánk a lyukas, szakadt, átalakítást igénylő ruhákat.”
Az alapkellékek, a cérna, a gumi, a madzag mellett nagyon sokféle kézműveskelléket is kínál a bolt. Zsuzsanna szerint mindig is volt arra igény, hogy az emberek önállóan alkossanak, és ennek az élménynek most reneszánsza van. „Régebben olyan például nemigen létezett, hogy egy kismama elment egy néhány hónapos varrótanfolyamra, ahol úgy megtanult varrni, hogy tudott is készíteni a babájának kis ruhákat, vagy saját magának egy szoknyát cipzárral, esetleg felhajtani egy függönyt. Sokan vannak, akik hátizsákot varrnak maguknak, vagy olyan kis táskákat, amikre különféle mintákat lehet nyomni, rajzolni.”
Zsuzsanna elhivatottan menti meg a régi ruhákat. „A hetvenes években sokat jártunk vidékre, és sikerült megmentenem a paraszti kultúrából fennmaradt tárgyakat. Az én szerelmeim a régi hálóingek, parasztingek, amiket sokan kidobnak. Ezek kipróbált, jó dolgok – simítja végig a vállfákon sorakozó ruhadarabokat. – A legtermészetesebb bőrbarát anyagból készültek, kényelmesek, a jól kipróbált szabásmintáról nem is beszélve. Én csak annyit gyógyítok rajtuk, amennyit kell: itt-ott levágok vagy hozzáteszek, átvarrom a csipkéjüket, kicsit dédelgetem őket, és szinte rögtön meg is találja majdnem mindegyik a gazdáját.”
„Az újrahasznosításnak mindig voltak követői az eltelt évtizedekben, és nagyon örülök, ha az emberek nem dobják el a ruhájukat azért, mert van rajta egy folt vagy szakadás. Ma pedig még a korábbiakhoz képest is jobban odafigyelnek arra, hogy ne pazaroljanak, mert tudják, hogy így is hegyekben áll a szemét, és gondolnak arra, hogy ez mennyire rossz mindannyiunknak” – mondja. Persze, így is előfordul, hogy Zsuzsannának kiselejtezésre ítélt darabokat kell megmentenie. „Képzelje el, hogy ezt kidobja valaki – mutat rá egy gyönyörű kézimunkára. – Persze, megértem, hogy nem akarja kitenni a falra. De hogy lehet belőle egy jó táskát csinálni, az biztos.” Miközben magyaráz, szinte látni rajta, hogy újabb és újabb ötletek pattannak ki a fejéből.
„Ma sokan a netről rendelnek ruhát, úgy, hogy fogalmunk sincs az anyagáról, mert nem is találnak róla információt. Amikor megkapják, kiderül, hogy össze-vissza nyúlik, nincs is jól megvarrva. Sokszor inkább behozzák hozzám, mert nem akarják visszaküldeni, és tudják, hogy én levágom, beveszem, és a ruhadarab máris illeszkedni fog a viselőjére.” Zsuzsanna még a szakadt, lyukas darabokat is megjavítja, ráadásul szinte fáradhatatlan. „Ezeket holnapra kell megvarrnom – mutat rá egy jókora ruhahalomra. – Szeretek stoppolni, és már előre örülök a feladatnak, mert tudom, milyen szép darabok születnek majd újjá ezekből holmikból. Csak egy kis kreativitás és alkotó szellemiség kell hozzá.”
