Madách Imre legjelentősebb művéhez nagyon sokféle módon közelítettek már az idő folyamán. Mégis úgy tűnik, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum Az álom vége? címet viselő tárlatának sikerült egy újabb olvasatot találni a 161 éves műben. Honnan jött az ötlet, hogy a klímaváltozás felől közelítsetek Az ember tragédiájához?

Mivel egy olyan szerzőről van szó, akivel a Petőfi Irodalmi Múzeumban is sokszor foglalkoztunk már, szerettük volna újszerűen megközelíteni a témát a szerző születésének 200. évfordulóján. Amikor újraolvastam a szöveget, feltűnt, hogy az eszkimó szín, amivel kevesebbet szoktunk foglalkozni, tulajdonképpen egy klímaváltozás leírását tartalmazza, és az álombéli színek ezzel a történelmi végkifejlettel érnek véget.

Bár ott felmelegedés helyett lehűlés szerepel, Madách Imre mégiscsak olyan problémákat foglalt benne össze, melyek a klímaválsághoz kötődő mai diskurzusban is benne vannak, mint például a növényfajok megritkulása, a biodiverzitás csökkenése vagy az élelmiszerhiány.

Viszont mielőtt az ember azt gondolná, hogy Madách egy különleges tehetséggel megáldott látnok volt, fontos tudnunk, hogy nem a jövőbe látott, hanem foglalkoztatták ezek a kérdések, és olvasta a korabeli forrásokat, például Nendtvich Károly A föld jövője geológiai szempontból című, 1851-ben megjelent, a bolygó kihűlését tárgyaló művét.

Pontosan így van. Mi sem gondoltuk azt, hogy látnok lett volna, egyszerűen az őt körülvevő világra érzékenyen reflektáló ember volt. Saját korában, a 19. század közepén volt egy kis jégkorszak, mely éreztette a hatását, Madáchot pedig ezek a folyamatok elgondolkodtatták a jövő lehetséges irányairól.

Bár évtizedek óta folyamatosan téma a klímaváltozás, talán sosem volt még ennyire égető és aktívan tárgyalt kérdés, mint napjainkban. Sorra készülnek a kutatások arról, hogy egyre fiatalabb korban kezdi foglalkoztatni a gyerekeket; sokszor akár a föld és a saját jövőjük miatti szorongásig is eljutnak. Őket mennyire tudja megszólítani a kiállítás?

A mi célközönségünket nemegyszer alapvetően a közép- és akár általános iskolások jelentik, ezért abszolút ott volt a szándékaink között, hogy egy olyan kiállítást hozzunk létre, amely számukra is figyelemfelkeltő. Azért is örültünk annak, hogy felfedeztük ezt a mai keretek között is értelmezhető szálat Az ember tragédiájának szövegében, mert ezáltal a dráma több mint százhatvan éves szövege egy mai középiskolás számára is érthetővé válik. Reményeink szerint a tárlat pont azt lesz képes nyújtani, ami az általános és középiskolás irodalomolvasásnak, irodalomoktatásnak is fő célja – úgy tartani fenn a szerzők emlékezetét, hogy műveiken keresztül valamit megértünk a saját korunkból, társadalmunkból, kultúránkból és végső soron saját magunkból is.

A kiállításhoz készült kutatói interjúk a Petőfi Irodalmi Múzeum honlapján is meghallgathatók.

A középpontban a jövőbeli színek – a falanszter, az űr, és különösen az eszkimó szín – állnak, és bár nem törekedtetek a kiállításon Az ember tragédiájának teljes feldolgozására, mégis megjelennek a történelmi színek, illetve a mennybéli és paradicsomi jelenetek Kass János 1966-ben készült rézkarc illusztrációin. Miért pont Kass János munkáira esett a választásotok?

Több illusztrációs sorozat is készült az idő folyamán a tragédiához, viszont egyrészt a saját gyűjteményünkből szerettünk volna választani, másrészt Kass János átfogóan foglalkozott Az ember tragédiájával. A vele készült interjúkból kiderült, hogy amikor olvasta és illusztrálta a szöveget, a saját korát is mindig belelátta, majd bele is fogalmazta az alkotásaiba, ezáltal a Tragédia a saját életének megértésében is segítette őt. Minket is ez vezérelt a kiállítás megalkotásában – úgy foglalkozni a művel, hogy azzal a korunkra is reflektálunk.

Bár a falanszter, az űr és az eszkimó színeknél Kass János grafikái mellé három kortárs képzőművész – Kapoli Márton, Kósa János, és Milorad Krstić – munkáit is használtátok, mégsem egy tisztán képzőművészeti tárlatról van szó, hiszen a klímaváltozással foglalkozó kutatókkal készült interjúkat is hallhat majd a közönség.

Pontosan, és ezek az interjúk nemcsak tematikai szempontból, hanem fizikálisan is központi helyet kapnak majd a kiállításon: a centrális térszerkezet közepén, az eszkimó falszakasz előtt helyezkednek el azok a pontok, ahol a Tragédia által tárgyalt éghajlati-környezeti problémákhoz kapcsolódó, de a mai tudományos álláspontokat bemutató interjúkat meg lehet majd hallgatni.

Arra törekedtünk, hogy egyfajta interakció alakuljon ki a ma kutatói, Madách szövege, Kass János grafikái és a három képzőművész alkotásai között. Ezzel pedig a különböző korokban alkotó elmék többoldalú párbeszédbe léphettek egymással egy olyan téma kapcsán, mely mindannyiunk életére kihatással van.

 (A kiállítás megtekinthető 2025. január 12-ig.)