Az Aczél György-féle három T rendszerének könnyű zenei szívcsakrája reménytelenül hosszú időn át lüktetett, verdesett és dobogott a népnyelvben csak Elizélt Palotaként emlegetett, szürke és jellegtelen irodaházban. A Vörösmarty téri szocialista modernista épülettömb, az Országos Rendező Iroda székháza annak az Erdős Péternek volt a birodalma, aki Nagy Imre körétől felettébb messzire jutva idővel a Kádár-korszak megkerülhetetlen és mindenható kultúrpápájává emelkedett a könnyűzenei életben.
Nem volt persze ellentmondásoktól mentes az Erdős Péter nevéhez köthető, emlékezetes anekdotáktól hemzsegő időszak, és az egészhez organikusan illeszkedett a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat, valamint annak igazgatója, Bors Jenő ténykedése. A rendszerváltozáskor, már az első szabad választás környékén aztán úgy omlott össze, a jó dolgokat is maga alá temetve a legvidámabb barakk popzenei univerzuma, hogy egyik pillanatról a másikra német zenei gyarmattá váltunk – az angolszász zenei áramlatokról a fősodratú médiumok gyakorlatilag tudomást sem vettek.
Ez persze már egy másik történet. És sok minden helyre is billent a magyar könnyűzene megkésett, kétezres évekbeli rendszerváltozásával, úgyhogy inkább kanyarodjunk vissza az Erdős Péter és Bors Jenő meghatározta időszak izgalmas ellentmondásaihoz. Az apropónk az, hogy a budapesti Főfotó kávézó, galéria és fotóbolt két alapítója, Krasznai János és Zsigmond Gábor gondolt egyet, és első körben egy kiállítás erejéig összegyűjtött néhány hetvenes- nyolcvanas évekbeli emblematikus lemezborító-fotót, hogy az eredeti negatívokról pozitív kópiákat készítve kiállítsák őket.
Bár a kiállítás mostanra bezárt, a gyűjtés gesztusa bőven túlmutat annak keretein, s ezeken az oldalakon most mi is megmutatjuk egy letűnt korszak kivételes emlékeit. És megosztunk néhány momentumot a megnyitóról is, ahova színes társaságot sikerült egyberántani. A KFT hiánytalanul megjelent, az A. E. Bizottságot ef Zámbó István képviselte, az Eddából pedig Pataky Attila és a Beatricében is éveken át basszusgitározó Zselencz László Zsöci elevenített fel régi történeteket. A meghívottak mind a nyolcvanas évek magyar könnyűzenéjének meghatározó alakjai, mégis a tűrt előadók közé tartoztak Erdős Péter és Bors Jenő birodalmában.
A kiállítást Hegedűs György fotográfus és Pálfi György grafikus nyitotta meg – a tárlaton és itt is látható Edda- és KFT-borítófotók az ő közös munkáik –, érdekes adalékokkal, beszédes werkfotókkal számos dolgot megvillantottak az alkotómunka körülményeiről. Hegedűs készítette azokat a Kex- és Syrius-zenekarfényképeket, amelyeket ma sem igen ismer a közvélemény, hiszen a maguk idejében alig vagy egyáltalán nem publikálták őket. Szintén ő jegyzi azt a Radics Béla-felvételt, amely egy koncerten V jelet mutatva örökíti meg a tragikus sorsú, zseniális gitárost. Legalább ennyire meghatározók Vető János fotói, köztük Cseh Tamás és Bereményi Géza 1978- as albuma, az Antoine és Desiré, illetve az első Európa Kiadó-nagylemez, a Popzene borítófotója.
Nem egy esetben kisebb csodával határos, hogy a borító, vele a hangfelvétel átment a cenzúrán. Sokan vagyunk, akik még őrizzük magunkban azokat a pillanatokat, amikor egy friss és ropogós borítóból vagy a családi gyűjtemény egy-egy régebbi darabjából kivettük a lemezt, hogy feltegyük a lejátszóra. A borítók vizuális világa mindig kéz a kézben járt, és jár ma is a hallgatott zenékkel, ennek is köszönhető, hogy grafikáik és fotóik most is megkérdőjelezhetetlenül fémjelzik egy-egy zenekar vagy előadó korszakonként változó stílusát.
„Nem egy esetben kisebb csodával határos, hogy a borító, vele a hangfelvétel átment a cenzúrán“
HEGEDŰS GYÖRGY KEX-POSZTER 60 × 80 cm
│ digitális nyomat │ 1970
│ digitális nyomat │ 1982
A főfotóbeli kiállítás Hova lett? címe utal egyrészt a Bikini első lemezének címére, másrészt az anyagot összegyűjtő Krasznai János és Zsigmond Gábor elképzelésére. Szeretnék visszahozni a köztudatba a hetvenes-nyolcvanas évek időszakának meghatározó, sok esetben mégis feledésbe merült lemezborítóit. Mi pedig reménykedünk benne, hogy a kezdeményezés folytatása sem marad el.
Minden tekercs külön világ | Magyar Krónika
Az évtizedek óta közösen dolgozó alkotópáros, Zsigmond Gábor és Krasznai János a belvárosban teremtette meg az analóg fényképészek kánaánját, a Főfotót.
