Amikor 1982. június 21-én a walesi hercegi párnak, Diánának és Károlynak kisfia született, minden alattvaló és a fogadóirodák is azt találgatták, mi lesz a kicsi neve. Aztán kiderült: Vilmos! (Meg még Artúr, Fülöp és Lajos…) Azt már kevesebben tudták, hogy a leendő angol királyt nem Hódító Vilmos után nevezték el, hanem egyik nagybátyjáról, aki tíz évvel korábban, 1972-ben halt meg repülőbalesetben, mindössze harmincévesen. Ez a másik Vilmos a királynő unokaöccse, Károly herceg példaképe volt – és egy magyar nőt szeretett szenvedélyesen.

Ő volt Vilmos gloucesteri herceg, aki egyévesen még a negyedik helyen állt a trónörökösök sorában. Ugyanis a nagyapja V. György király volt, apja pedig testvére mind a trónról lemondott VIII. Eduárdnak, mind az őt követő VI. Györgynek. A kis Vilmos vitte II. Erzsébet uszályát az esküvőjén, és ott állt a közelében a koronázás után a Buckingham-palota erkélyén.

A hatvanas évekre a szőke, világító kék szemű fiatal herceg a királyi család egyik legnépszerűbb tagja lett, és nagy reménysége is. A sajtóban úgy hívták: Playboy prince, mert a lányok ország-, vagy inkább birodalomszerte rajongtak érte.

Etonban és Cambridge-ben tanult, katonai képzésben is részesült, és legtöbb családtagjával ellentétben tele volt élettel, kalandvággyal, kíváncsisággal. A szülei imádták, hiszen édesanyja, Lady Alice már-már lemondott az anyaságról, amikor végre, negyvenévesen életet adott a fiának. (Három évvel később született még egy fia.) Ezek után nem csoda, hogy hét évvel fiatalabb és nem annyira előnyös külsejű unokaöccse, Károly herceg valósággal az ikonjának tekintette, szeretett volna olyan lenni, mint ő.

A herceg diplomáciai pályára készült, volt egy szenvedélye is, a repülés. 1968-ban a család Japánba küldte, hogy az ottani nagykövetségén készüljön a további nagy feladatokra. Munka és repülés mellett bőven maradt ideje felfedezni a tokiói életet, és amikor egy ismeretlen fiatal nő, aki a levelét Hamupipőkeként írta alá, elhívta egy jelmezbálba, habozás nélkül elment az eseményre. Végtére is egy herceg mi mást válaszolt volna Hamupipőkének?!

A levélíró, a feltűnően szép Lehel Zsuzsa Budapesten született, a hercegnél öt évvel korábban, 1936-ban. Húszesztendősen a forradalom alatt férjével és kislányával emigrált Amerikába, majd ott a pár hamarosan elvált. Zsuzsi ezután légiutas-kísérőként kezdett dolgozni, így ismerkedett meg második férjével, egy pilótával, és vele együtt költözött Tokióba. (Második férje után lett a neve Zsuzsi Starkloff.) Ám ez a házasság is tönkrement, Zsuzsi pedig egy tokiói modellügynökségnél helyezkedett el, ő lett Japánban a Revlon arca, összességében a nyugati világ egyik ismert megjelenítője a tokiói társasági életben.

Vagyis a lány, akit a herceg a mesék szabálya szerint felkért a bálban, valójában egy nála idősebb, zsidó származású, kétszeresen elvált, gyermekét egyedül nevelő anya volt.

Ez már azért nem annyira mesés körülmény, ha a hetvenes évekre és a királyi család szempontjaira gondolunk. Ám a körülmények nem befolyásolták az érzelmeket, mert minden ismerősük szerint valóban mély kapcsolat alakult ki kettőjük között.

Olyan mély, hogy annak híre a királyi családhoz is eljutott. Megkezdődött a töprengés az illetékes családtagok között a sokat tapasztalt személyi titkárok bevonásával. Mit lépjenek, kell-e lépni egyáltalán? Nagyon érzékeny téma ez a Windsoroknál, hiszen egy másik kétszeresen elvált nő, bizonyos Wallis Simpson kis híján romba döntötte a monarchiát. Szerencsére akkoriban tartották Tokióban a brit hetet, amelynek díszvendége Margit hercegnő volt, ideális személy a terepszemlére és a közvetítésre. Hiszen néhány évvel korábban Margitnak is fel kellett áldoznia az érzéseit a kötelesség oltárán. Vagyis úgy tudott Vilmossal beszélni, hogy nagyon jól tudta, mi a tét.

Margit találkozott is a párral, együtt vacsoráztak, és meghökkent, mennyire szép a magyar nő. Kedves volt a fiatalokhoz, jóindulatú, de hamarosan írt egy levelet az unokaöccsének, és azt kérte tőle, semmit ne kapkodjon el.

Várjon, ez volt a fő üzenet. (Ez nem valamiféle királyi családokra jellemző könyörtelenség, hanem életszagú tanács, gondoljunk csak Harry herceg gyorsan nyélbe ütött házasságára.)  

Ezután történt, hogy az idősebb gloucesteri herceg, Vilmos édesapja sztrókot kapott, így a fia visszautazott Angliába, és átvette a családi birtokok irányítását. Közben kiderült, hogy egy nagyon ritka, ám örökletes betegségben szenved, ez is befolyásolhatta családalapítási terveit.

Ezzel együtt a magyar lányt meghívta Angliába, és bemutatta a szüleinek, akik „nagyon kedvesen fogadták”. Ám egészen más valakit kedvesen vagy menynek elfogadni.

A fiatal herceg tanácstalan volt, mert bár szerette a lányt, nem volt lázadó alkat. Elköteleződött a monarchia mellett, és egy nem sokkal a halála előtt készített interjúban kijelentette, hogy ha megnősül, a választásánál a család helyeslése is fontos szempont lesz. A család pedig szokás szerint kivárásra játszott, hátha magától véget ér az akkor már négyéves kapcsolat. A herceg Angliában volt, Zsuzsi Amerikában, úgy tűnt, bejön a számítás. 

A dilemmát végül mégis egy tragédia oldotta fel. 1972 augusztusában a Wolverhampton közelében rendezett repülőversenyen Vilmos herceg gépe, nem sokkal a felszállás után lezuhant, és ő meghalt a balesetben. Az ország és a királyi család gyászolt, a fiatal herceget a frogmore-i királyi mauzóleumban helyezték el. Zsuzsi Starkloff nem ment többet férjhez, a nyolcvanas évektől haláláig Coloradóban élt. Élete vége felé interjút adott egy filmes csapatnak, nekik mutatta meg, hogy a Vilmostól kapott gyűrűt mindig magán hordja egy láncra akasztva. 

Az angol királyi család nem ezt a magyar szálat tartja a legfontosabbnak, ha tehetnék, el is felejtenék. Szívesebben emlékeznek az erdélyi Rhédey Klaudia grófnőre, aki a jelenlegi uralkodó, III. Károly szépanyja volt.

Fotók forrása: Daily Mail