Hírt adtunk korábban arról, hogy Barker Luca, Szabó Lőrinc Angliában élő dédunokája az Instagramon is belevágott a hagyatékápolásba azzal a szándékkal, hogy az algoritmusokkal túlstimulált Z generáció számára is átélhetővé váljanak a költő versei. A profil neve nem a költő, hanem a Szabó Lőrinc Alapítvány és Emlékszoba nevét viseli, amely Szabó Lőrinc 1957-ben bekövetkezett halála óta egyenes ági leszármazottai, a szűk család kizárólagos gondozásában áll. Névleg ugyan a Szabó Lőrinc Alapítvány látja el ezt a feladatot, de a Volkmann utca 8. szám alatti épület fenntartója továbbra is – saját költségén – a család, immár harminc éve. 

A leszármazottak álmai és a benne rejlő lehetőségek alapján a költő utolsó, pasaréti otthona akár kulturális központtá is fejlődhetne, de az emlékház fenntartása is jelentős anyagi kihívás az örökösöknek évek óta. Részben az elmúlt kétévi építményadó megemelt összege, részben pedig a ház váratlan felújítási költségei lenullázták az alapítvány számláját. „Az Alapítvány hosszú távú sorsa is veszélyben van, valójában fenntartót is keresünk” – fogalmaz nyílt levelében a költő unokája, Gáborjáni-Szabó Réka. Minimum egymillió forintra lenne szükség ahhoz, hogy a család a számlákat és tartozásokat rendezni tudja, és hogy némi időt nyerhessen a fenntartás hosszú távú feladatának megoldására.

A család több hivatalhoz, szervezethez is fordult már segítségért, de érdemi választ sehonnan nem kaptak, írja Gáborjáni-Szabó Réka.

„Elkeserítő! Felfoghatatlan, hogy egy ilyen nemzeti kincs ennyi év után visszafordíthatatlanul megszűnjön és a 21. század sokban kétes új értékeinek forgatagában észrevétlen eltűnjön” – fogalmaz.

A költő emlékszobája 1957 óta áll fenn, de Szabó Lőrinc 1935-ben költözött a Volkmann utca 8. szám alatti, több mint százéves ház első emeletére. Halála után az emlékszobát Szabó Lőrincné Mikes Klára őrizgette érintetlen formájában, húsz évvel később pedig Gáborjáni Réka édesapja, a versekből ismert Lóci folytatta a helyszín fenntartását és megőrzését. 1994-ben részben e céllal ő alakította meg a Szabó Lőrinc Alapítványt, 1997-es halála után pedig özvegye, B. Szabó Éva és a költő unokája vette át a feladatokat.

„Az Emlékszoba sajátossága, varázsa, hogy van itt olyan igazi, kézbe vehető, porszagú, ámde a költő érintése által élővé és örökéletűvé varázsolt hatalmas könyvtár!! Ott áll az íróasztala úgy, ahogy azt halála napján hagyta… Fiókjában afrikai útról hazahozott, ’titkos’ homok… A kalapja, amit egyiptomi útja során hordott. A halotti maszkja is… És igen: az ott a képen a szék háttámláján az ő löttyedt kordzakója… A polcokról (szó szerint) a fejünkre eshet Keats, Wordsworth és Coleridge eredetiben, Szabó Lőrinc fordítási jegyzeteivel” – olvasható az emlékszoba oldalán.

„Kérem, ha fontos Önöknek, hogy esélyesen az iskoláskoruk óta ismert és szeretett versek megszületésének a helyszíne továbbra is, talán még az Önök gyerekei és utódjaik számára is megtekinthető legyen: segítsenek” – írja Gáborjáni-Szabó Réka.


Az adományozáshoz szükséges minden információ megtalálható az alapítvány és az emlékszoba oldalán.