A nagyböjt, azaz a hamvazószerdától nagyszombatig tartó időszak a keresztény egyházban a bűnbánat és a húsvéti előkészület, a lelki és testi megtisztulás időszaka. Az elmúlt években a böjt alatt számos kihívással néztünk szembe: 2020-ban a világjárvány első szakasza, a következő év tavaszán az újabb járványhullám, tavaly február végén a háború kitörésének híre érkezett. Ezek az események olyan módon rengették meg az életünket, ahogyan azt korábban elképzelni sem tudtuk, hatásukra megszokott világunkat már sokkal kevésbé érezzük biztonságos helynek. Mindemellett, mint minden krízishelyzet, ezek az esemény jó értelemben is hatottak a társadalomra: a segítségadás megszervezésére fórumok létesültek, felajánlások özönlöttek. Az egyéni áldozatvállalások és közösségi összefogások pedig azt mutatták, hogy van remény, hiszen, ha baj van, képesek vagyunk az együttműködésre – ahogyan azt történelmünk során jó párszor bebizonyítottuk már.
Talán nem véletlen, hogy nagyböjti hagyományaink között is szerepelnek olyan szokások, amelyek az összefogást erősítik, mások pedig környezetünk rendbetételét vagy testünk-lelkünk megtisztítását célozzák. Ezek közül ültetünk most át néhányat a jelenbe, hiszen nagy szükségünk van arra az erőforrásra, amit a múltunkban rejlő tudás nyújthat.
Szabadtéri programok – túra, kirándulás, zarándoklat
A böjt szándékos tartózkodást jelent valamitől, a nagyböjtre pedig hagyományosan az étkezéssel, szórakozással kapcsolatos tilalmak voltak jellemzők. Mégis kialakultak olyan szokások, amelyek lehetővé tették, hogy a fiatalok ezekben a hetekben is találkozzanak és egyszerű, szabadtéri játékokat játszanak. Ezek közül az egyik Cibere vajda és Konc király viadala volt, amely során a böjtöt és a farsangot megszemélyesítő két alak csapott össze a közösség szórakoztatására. Ahogy a nevük is mutatja, Cibere vajda a böjti ételt, a korpából erjesztett levest jelképezte, Konc király pedig a zsíros, húsos ételeket. Hagyományosan kétszer csaptak össze egy évben, egyszer vízkeresztkor, amikor Konc király győzött, és megkezdődött a farsang, majd húshagyókedden, amikor már Cibere vajda győzedelmeskedett, és kezdetét vette a nagyböjt. A nagyböjti időszakban a fiatalok különféle szabadtéri labdajátékokat is játszottak, mint a mancsozás, vagy fogócskáztak. Jellegzetes böjti leányjáték volt a kanyargós vonulás és a karikázás, mivel ezekre a tánctilalom nem vonatkozott.
Tipp: szabadtéri programokra a hideg és sötét tél után nagy szükségünk van, hogy élvezhessük a kora tavaszi napfény áldásos hatását. A kora tavaszi napokban bebarangolhatjuk akár az Országos Kéktúra második legrövidebb szakaszát, bejárhatjuk a hegyeket a Bakonyi Bakancsossal, zarándokolhatunk a Pilisben, vagy felfedezhetjük a Bódva-völgyét is.
Vissza a természethez
A nagyböjt a tavasz ébredésével esik egybe, ezért számos szokás kapcsolódik a zöld ágak, barkák szedéséhez. Virágvasárnap Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának emlékünnepe, melynek jellegzetes szokása a barkaszentelés: a barkát rontás ellen, gyógyításra, mennydörgés és villámlás elhárítására egyaránt felhasználták. Virágvasárnapi szokás volt az énekes felvonulás a tavasz érkezését jelképező zöld ágakkal. A villőzés során pedig a tavaszt jelképező, feldíszített villőágat vagy villőfát vittek körbe lányok kis csoportjai. A villő-, azaz fűzfaágakhoz termékenységvarázslások és házasodási jólások is kapcsolódtak.
Tipp: zöld lombok, virágzó ágak között akkor is sétálhatunk, ha azok a fák, bokrok ágain vannak. A gyerekek számára különösen fontos, hogy kellő időt töltsenek a természetben, így vall erről korábbi cikkünkben a rousseau-i természetelvű óvodai nevelési program kidolgozója, Gál Judit: „A kicsik nálunk megtanulják szabályozni magukat, hiszen a saját tempójukban fedezhetik fel a világot és azt, hogy bizony nincs szabadság szabályok nélkül – ha letapossuk a virágot, nem nő többé újra, ha ordítozunk, az állatka elszalad, ha nem vigyázunk a nagyítóra, legközelebb bizony nem lesz mivel meglesnünk a bogarakat.”
Otthonunk rendberakása, környezetünk kitakarítása
A tavasz érkezésével és a természet megújulásával az emberek hagyományosan környezetük rendbetételére, megtisztítására törekedtek. A magyar népszokások részeként léteztek az úgynevezett dologtiltó napok, például a nagypéntek, amikor az emberek nem végeztek munkát: nem szítottak tüzet, nem sütöttek kenyeret. Tiltották a földműveléssel, állattartással kapcsolatos munkákat is, kivéve néhányat, amelyeket a szokás szerint pont nagypénteken kellett elvégezni, mint a jószágok bélyegzése vagy a krumplivetés. Érdekesség, hogy ezen a napon a vízhez kötődő szokások is éltek, elődeink ugyanis szépségvarázsló, tisztító és gyógyító erőt tulajdonítottak a nagypénteki víznek. Dologtiltó napokra kétségkívül ma is szükségünk lehet, hiszen a tél után legalább egy teljes napnyi pihenés kell ahhoz, hogy megújult erővel folytassuk a mindennapokat, a környezetünk rendbetételét.
Tipp: a rendteremtés mindig azzal kezdődik, hogy megválunk mindattól, amire már nincs szükségünk. Korábbi cikkeinkben jó ötletek találhatók az egyszerű otthon kialakításához vagy a természetes tisztítószerek használatához.
Megtisztulás
Végül, de nem utolsósorban a nagyböjtre legjellemzőbb szokás a hús elkerülése. Helyette érdemes a zöldségekben és növényi eredetű alapanyagokban gazdag táplálkozást választani, hogy elősegítsük szervezetünk megtisztulását.
Tipp: ehhez útmutatást találhatunk a Biblia növényeiről és ételeiről szóló könyvben, amelynek szerzőjével, Fráter Erzsébettel készült interjúnk itt olvasható. Ha pedig már a megvalósításnál tartunk, szebbnél szebb zöldségeket találunk a MagosVölgy Ökológiai Gazdaságban, a Farm2Forknál vagy épp a Biokert Szigetmonostorban, sőt a városi kertészkedéshez is találhatóak ötletek korábbi cikkünkben.
Kiemelt fotó forrása: MTI
