Először találkozunk személyesen, de rögtön bizalomteljesen és szeretettel ölel magához. Apró, de nem törékeny, szemei huncutul tükrözik azt az életszeretetet, derűt és kíváncsiságot, ami egész lényét áthatja. A szenior sprinter nyolcvannyolc évesen fiatalokat megszégyenítő energiával bír, nemcsak elképesztő versenyeredményeket tudhat magáénak, de lelkesedése, az újdonságokra való nyitottsága, tenni akarása is példaértékű. Beszélgetés közben sokat nevetünk, kérdéseimre bölcs mosollyal bólogat; egyszerűen jó a társaságában lenni.
„Mindig is kicsi és gyors voltam – meséli, – így amikor másodikos gimnazistaként atletizálni kezdtem, a rövidtávfutásra választottak ki.”
Egymás után nyerte az érmeket, de a sportolással töltött éveket olyan évtizedek követték, amikor nélkülöznie kellett a mindennapos testedzést, mert a család és a hivatás kapott főszerepet. Bár hiányzott a versenyzés, a pécsi postaigazgatóságon végzett munkájával folyamatosan tanult, és mindig új célokat tűzött maga elé, hogy sorra meg is valósítsa őket. Amikor azonban a nyolcvanas évek második felében útjára indult Magyarországon a szeniorsportolás, és Marika nénit is meghívták az első pécsi futamra, örömmel vetette bele magát újra a versenyzésbe.
„Kezdetben még edzés nélkül indultam, majd a Vöröskeresztnél szerveztek asszonytornát, ami hasznosnak bizonyult, mivel segített, hogy az irodai munkával töltött évtizedek után visszanyerjem a laza izomzatomat.”
Miután 1990-ben nyugdíjba ment a postahivatal pénzügyi osztályáról, meghatározott edzésterv alapján intenzív gyakorlásba kezdett. A mindennapos edzéshez pedig az adta az erőt, hogy minél jobb eredményeket érjen el.
„Azt mondtam magamnak, ha váltót szerveznek, és bekerülök a négyesbe, az már jó lesz” – teszi hozzá.
Az érmek nem is várattak magukra, az utóbbi két évtizedben számos Európa-bajnoki ezüst- és bronzérmet szerzett a 60, 100 és 200 méteres egyéni síkfutás szeniorkategóriájában. A napi mozgás ma már rutin, minden délután háromórás elfoglaltságot jelent, mert otthonától sétálva teszi meg a pályához vezető félórás utat.
Az időskor sokszínű, mondják, és számos tényezőtől függ, ki hogyan éli meg. Az viszont biztos, hogy Marika néni energikusságának egyik titka az optimizmusa és a pozitív hozzáállása, a másik pedig, hogy vannak saját elképzelései, törekvései és álmai, amelyeket igyekszik megvalósítani. Márciusban a Lengyelországban rendezett fedett pályás világbajnokságon indult, nyáron az Olaszországban tartandó Európa-bajnokságra készül. Mivel szeniortársaival saját költségen, önállóan szervezik az utazást, gyakran találják magukat kalandos helyzetben, és nagy nevetések közepette eleveníti fel őket. A kihívásokat – például ha hajnalban lekésik a vonatcsatlakozást egy ismeretlen országban, vagy ha a szállás olyan messze van a verseny helyszínétől, hogy a közlekedési dugó miatt bemelegítés nélkül kell a mérkőzésen elindulnia – ugyanazzal a derűs, optimista hozzáállással kezeli.
Örül, hogy a külföldön rendezett versenyeken az addig ismeretlen városok mindig nyújtanak új látnivalót, annak pedig még jobban, hogy sporttársaival, akikkel régóta ismerik egymást, újra és újra találkozhat.
Lóki Tamásné Mária
Többszörös magyar bajnok, valamint Európa-, és világbajnoki ezüst- és bronzérmes szenior sprinter. Példamutató életútját, sport iránti elhivatottságát és az időseket mozgásra ösztönző tevékenységét Monspart Sarolta-díjjal is elismerték
