Július 20-át, Illés napját elődeink dologtiltó napnak tartották, mert hittek abban, hogy aki e napon a mezőn dolgozik, abba belecsap a villám, a termést pedig elveri a jég. Attól is tartottak, hogy a vihar szétveri, a villám pedig felgyújtja a szabadban tárolt, cséplésre előkészített gabonát. Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumában erre a következő magyarázatot adja:

„Szenna kálvinista faluban nyilván középkori katolikus hagyomány nyomán dologtiltó nap: nem aratnak, nem hordanak. Helyi monda szerint egy pógár, vagyis jómódú gazda ezen a napon hordatta össze a gabonáját. Vacsora idején a villám belecsapott a pajtába, porrá is égett.”

Az évszázados népi időjárás-megfigyelés erre a napra vihart várt: „Jaj neköd kánikulla, ha Illés próféta a nyakadat mögmossa!” – mondogatták. Úgy tartották, még ha aszályos is az idő, Illés napján mindenképpen esni kezd, mivel a Kármel hegyén remetéskedő Illés próféta a hosszú szárazság alatt könyörgésével elérte, hogy eső hulljon az égből. Illés napjára mennydörgést is vártak, és nem csak a szántóföldön való munkától kellett tartózkodnia annak, aki nem akarta, hogy belecsapjon a villám – ugyanez a veszély fenyegette a néphit szerint azt is, aki varrott ruhát viselt.

A népi hitvilág igyekezett kapcsolódást találni a próféta és a napjára jellemző viharos, mennydörgéssel, villámlással kísért időjárás között. Úgy vélték Illés hajigálta le a kevély angyalokat az égből, és mennyköveivel azóta is igyekszik eltalálni őket; az égiháború oka tehát, hogy Illés a Sátánnal csatázik. A bűnös angyalok azonban megnehezítik a próféta dolgát, mivel tisztában vannak azzal, hogy Illés céloz rájuk, ezért igyekeznek titokban a jó emberek mellett elbújni, hogy a próféta ne tudja őket eltalálni. Ezt a hiedelmet a néphit még azzal a tanáccsal is kiegészítette, hogy Illés napján senki ne vessen keresztet, mert a keresztvetők mögé különösen szívesen bújnak el az ördögök, hogy Illés helyettük őket találja el. Mindezt megelőzendő igyekeztek Illést tudatlanságban tartani arról, hogy mikor van a  neve napja, és úgy vélték ebben a többi szent is a segítségükre van, mert hiába kérdezi őket erről a próféta, eltitkolják előle. Az a magyarázat is ismert volt, hogy a mennydörgést az okozza, hogy Illés ilyenkor abroncsolja a hordókat vagy a szekerével zörög.

Illés próféta legendája bővelkedik a csodálatos elemekben, ezek közül is kiemelkedik titokzatos mennybevitele: tanítványa, Elizeus szeme láttára tüzes szekéren ragadta az égbe az Úr.

„Illés történetében történelem és mítosz, alakjában sorsfordító történelmi személyiség és szoláris istenség keveredik” – írja Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriumában.

A hívő zsidók Illést a messiás hírnökeként várják vissza, a próféta csodáival megelőlegezi Jézus tetteit és szavait, és ahogy Jankovics Marcell hangsúlyozza, számos napisteni vonással is rendelkezik. Ezek egyike, hogy Hélioszhoz hasonlóan tüzes szekéren utazott. 

„A harciszekér persze nemcsak a Nap utazóalkalmatossága volt. A kocsizó népek körében minden megszemélyesített égijelenés hasonló kiváltságnak örvendett. E repülő fogatokat a befogott állatok szerint különböztethetni meg, ezek ugyanis isteni hajtóik állatjelképei voltak (a napistené, Hélioszé, Illésé például a fehér vagy tüzes paripa).” Jankovics Marcell azt is megjegyzi, hogy nem csoda, hogy népünk a Göncöl-szekeret Illés szekerének is hívta, hiszen a csillagképet elődeink a túlvilágra távozó napisten halotti járművének tartották.