Hogyan lesz valakiből kályhacsempekészítő-mester?
A Budapesti Történeti Múzeum restaurátorműhelyében dolgoztam régészeti kerámiákkal, és a múzeum hatalmas középkori kályhacsempe-gyűjteményének gyönyörű darabjai olyannyira lenyűgöztek, hogy úgy éreztem, meg kell próbálnom saját kezűleg is ilyen csodákat készíteni. Elvégeztem egy fazekasiskolát, hogy kitanuljam az agyagművességet, majd egy sárszentlőrinci mesterrel dolgoztam együtt népi kályhacsempéken. Jobbára Balaton-felvidéki szemes kályhákat építettünk, amelyek szinte ugyanúgy néznek ki a középkor óta, ezért én is – ahogy a régi időkben – korongozva, kézzel készítem a kályhacsempéket.

Miért választanak egy huszonegyedikszázadi otthonba cserépkályhát?
Bár függ a berendezési tárgyaktól, általában tökéletesen mutat egy modern házban is a kézműves kályha. Egy ilyen darab annak való, aki szeretne valami egyedit, és aki azonosulni tud a szellemiségével, ez ugyanis picit több odafigyelést és törődést igényel, mint egy egyszerű vaskályha vagy kandalló.

Magukkal ragadó népművészeti motívumok vannak a kályhacsempéken. A hagyományőrzés miatt követi a mintákat?
Igen, az is benne van, de számomra ez a több száz éves szín-, arány- és motívumrendszer a tökéletes, ezért tartom meg a munkáimban is. A minták kitöltik a csempét, ami lehet, hogy valakinek sok, de az én technológiám arra van kitalálva, hogy szép, cirkalmas, beszédes kályhacsempéket készítsek. Ezek a motívumok külön jelentéstartalommal bírnak, amely az akkori ember számára fontos volt, és számunkra is az lehet, bár mi már csak találgatni tudjuk, hogy mit rejtettek a szimbólumok. Én magam újra és újra rájuk csodálkozom, gondolkozom rajtuk, próbálom megfejteni őket. Végül is a magyar népművészet virágzó ornamentika, amely mélyebb szakrális jelentéstartalommal bír.

Mire érdemes figyelni, mielőtt valaki belevág a megrendelésbe?
Meg kell néznünk a helyszínen, hogy hova épülne a kályha, megfelelő-e a kémény, alkalmas-e a födém, hogy egy ekkora tömeget elbírjon. Utána kezdődhet a tervezési folyamat, a kályha egy-másfél hónap alatt készül el. A száradás függ az időjárástól, a páratartalomtól; mindennap foglalkozni kell a száradó kályhacsempével.

Milyen tanácsokat adna a kályhahasználóknak?
Aki nem cserépkályhát választ, az is remek tüzelőberendezésre találhat egy barkácsáruházi jó kandallóbetétben vagy vaskályhában. A legfontosabb, hogy jól tüzeljünk benne. A legelemibb a megfelelő – minimum egy, de inkább két éve száradó – fa használata, ami már gyönyörűen, korom nélkül ég, ezzel nyeri a legtöbbet az egészségünk és a lakókör- nyezetünk is. Mivel jellemzően frissen vágott fához lehet csak hozzájutni, érdemes előre gondolkodni és két-három évre való fát betárazni otthonra. Ezzel sok pénzt is megspórolhatunk, a tökéletesebb égéssel a fában lévő energia nagyobb része hasznosul – ha mindenre odafigyelünk, egy megfelelő tüzelőberendezéssel a jó fából feleannyit kell csak felhasználnunk. Érdemes hallgatni a kályhásmesterre, vagy akár oktatóvideókat is megnézni arról, hogyan kell megrakni a kályhát, kandallót, és nem azt követni, amit még szüleinktől, nagyszüleinktől tanultunk, mivel ők még másfajta tüzelőberendezésekkel dolgoztak.