A magyar néphagyomány Szent Annát a kedd asszonyának nevezi. Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumában Georg Schreiber kutatásait említi, amelyből megtudhatjuk, hogy a középkor elején a kedd az angyaloknak vagy Keresztelő Szent Jánosnak szentelt nap volt. Szent Anna e naphoz fűződő kultusza a németalföldi beginák között keletkezett, és a középkor végére általánossá vált az európai katolikus világban. A tisztelet eredete, hogy Szent Anna keddi napon született.
A Teleki-kódex szerint „Szent Emerencia asszony terőbe esék és szülé az ő első leányát keddön, melyet neveze Annának. Szent Anna a hétnek neminemű keddin szüle. Egészségbe szülé az igaz Dávidnak királyi plántáját, ez világnak előtte választott leányt, az édes Szíz Máriát. Mária keddön választaték Istennek szülőanyjává és keddön szabadula meg a testnek tömlöcéből.”
A Szent Annának szentelt kedd asszonyi dologtiltó nap volt. Szent Annát Keddasszony néven is emlegették, akinek „képzetkörébe valami régi mitikus; nem föltétlenül jóindulatú, rettegve tisztelt női alak jellemvonásai is beleszövődtek, aki megbünteti azokat az asszonyokat, akik az ő napját, a keddet nem tartják tiszteletben”.
Lehetséges, hogy elődeink pogány hitvilágában a Keddassszony alakja már létezett, az azonban bizonyos, hogy a középkorban már nem a félelmetessége, hanem a jámborsága volt meghatározó. Nem megbüntette, hanem segítette az asszonyokat, akik gyermekáldásért, könnyű szülésért is hozzá imádkoztak.
Szent Anna napját július 26-án tartjuk. A keresztény egyházban a szentek emlékünnepét haláluk feltételezett napjára tették. Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriumában hangsúlyozza, hogy Szent Anna esetében ez a dátum valójában egy templom felszenteléséről emlékezik meg. „Mária állítólagos jeruzsálemi szülőházát még a IV. században építették át templommá, és szentelték fel egy július 26-i napon. E templom ünnepét és búcsúnapját Bizáncban július 25-én ülték meg, itt 50 körül Annának már külön templomot is szenteltek. A napot Justinianus császár tette kötelező ünneppé.”
Július 26-a az asszonyi tennivalókhoz kapcsolódott a néphagyományban. Bár aznap nem végeztek munkát, jelölte, hogy milyen tevékenységeknek jött el az ideje. Úgy vélték, Anna napján szakad meg a kender töve, ezért azt követően kezdték meg a kender nyűvését. Ezen a napon szedték az annababot, a vöröshagymát, és még az a mondás is járta, hogy Anna a kötényében hordja a bogarakat, ezért ügyelni kell, hogy ne maradjanak nyitva az ablakok, mert különben bedobja rajta a legyeket.
Jankovics a Jelkép-kalendáriumban arra az összefüggésre is felhívja a figyelmet, hogy Szent Anna alakjában az ősi földanya is megújulhatott, erre utal gazdag hazai kultusza, valamint az, hogy ünnepnapja az aratás csúcsidejére esik.
Mária szüleinek története az apokrif Jakab-ősevangéliumból ismert. Anna és Joakim egyaránt Júda nemzetségéből és Dávid házából származott. A vagyonuk kétharmadát eladományozták, egy-egy harmadot adtak a szegényeknek, illetve a templomnak és a papságnak. A párnak sokáig nem született gyermeke, pedig nagyon vágytak rá. Ráadásul Joakimnak egy megaláztatást is el kellett szenvednie. A jeruzsálemi templomszentelésre felajánlott áldozati ajándékát a pap azzal utasította vissza, hogy gyermektelenségük oka csakis az ő terméketlensége lehet, ami pedig bűnösségének bizonyítéka. Joakim ezután visszavonult az erdőbe, hogy imával és böjttel töltse az időt, mígnem megjelent előtte az Úr angyala, és elmondta neki, hogy jámborságukért lányuk születik. Felszólította, hogy menjen vissza a jeruzsálemi templomhoz, mert ott fog találkozni Annával, akit szintén angyali jelenés küldd oda. Minden úgy történt, ahogy az angyal jövendölte, Anna megfogant, és megszületett gyermekük, Mária, akit hároméves korában a templom szolgálatára ajánlottak fel.
Szent Anna tisztelete keleten a 4. századtól, nyugaton a 10. századtól virágzott fel. A középkorra kialakult legendája szerint Joakim halála után még kétszer férjhez ment, és következő házasságaiból született a második és a harmadik Mária, akiknek fiai lettek Jézus apostolai. A legenda ezen fordulatának egyik oka az lehetett, hogy a népi gondolkodásmód így próbált magyarázatot adni az evangéliumokban is előforduló „Úr rokonai” kifejezésre. A Jelkép-kalendárium a következő magyarázatot adja a három Máriára: „Együttesükben a zsidó-keresztényektől idegen archaikus istennőháromság képe kísért, amelyet a hellenisztikus korban egy-egy jelentősebb istennő és háromtagú kísérete jelenít meg (Héra és a heszperiszek, Aphrodité és a gráciák).”
Szent Anna kultuszának megerősödése azzal állítható párhuzamba, ahogy a koraközépkorban egyre érdeklődőbbé váltak az emberek Jézus családja iránt. Anna az anyaság jelképéből legendája átalakulásával mind sokszínűbb személyiséggé vált. Anna Jézus nagymamájaként közel áll a Megváltóhoz, és segít abban, hogy a hívők is közelebb kerüljenek hozzá.
Kiemelt kép: Szent Anna (részlet). forrása: Wikimedia
