Szeptember 21-e Máté apostol és evangélista napja, ahogyan azt már a legkorábbi martirológiumok, azaz vértanúakták is meghatározták, majd ez a dátum vált hivatalos emléknapjává. Máté – más néven Lévi – adószedő és vámos volt Kafarnaumban. Amikor Jézus meglátta a vámnál, felszólította, hogy kövesse őt. Máté felállt és követte Jézust. Amikor később vendégül látta a házában, sok vámos meg bűnös jött oda, s Jézussal és tanítványaival együtt asztalhoz telepedett. Ezt látva a farizeusok megkérdezték a tanítványoktól, hogy miért eszik Jézus a vámosokkal és bűnösökkel. „Jézus meghallotta, és így válaszolt: »Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek és tanuljátok meg, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.«” (Mt 9,9–13)
Mátét tartják az első evangélium szerzőjének, legendája pedig a következő magyarázatot kínálja arra, hogy miért van annak – akárcsak Dávid zsoltárainak és Szent Pál leveleinek – különös rangja az egyházban. Ők hárman voltak a legbűnösebbek – az egyházat ádázul üldöző Saul a gőg, a házasságtörő Dávid a bujaság, a vámszedő Máté pedig a kapzsiság bűnébe esett – de képesek voltak a bűnbánatra. „Bűnbánatuk annyira tetszett az Úrnak, hogy nemcsak megbocsátotta bűnüket, hanem többszörösen ajándékokkal is elhalmozta őket. A legádázabb üldözőt leghívebb prédikátorává, a házasságtörőt és a gyilkost prófétává és zsoltárossá, a haszonlesőt és kapzsit pedig apostollá és evangélistává tette. E három szent szavait azért olvassák fel nekünk olyan gyakran, hogy senki, aki meg akar térni, ne mondjon le a bűnbocsánatról, amikor ily nagy bűnösöket ily nagy kegyelemben lát” – olvashatjuk Jacobus de Voragine Legenda aureájában.
Jézus tudatosan vállalta a közösséget a bűnösökkel, hogy bűnbánatra és bűnbocsánatra hívhassa őket. Erre utal Máté két neve is. Máté jelentései: „a sietség ajándéka”, a „tanács ajándékozója”, a „nagy az Istennek” és az „Isten keze” gyors megtérésére, apostoli tevékenységére és az evangélium megírására utalnak. A Lévi jelentése pedig „fölvett”, „hozzátétetett”, „hozzáadott” és „belevett”. „Fölvétetett az adóbehajtásból, hozzátétetett az apostolok számához, hozzáadatott az evangélisták társaságához és belevétetett a vértanúk jegyzékébe” – írja a Legenda aurea.
Mátéról nagyon kevés történetileg hitelesnek tekinthető adat maradt fenn, legendái azonban bővelkednek a fordulatokban. Etiópiában prédikálva szavaival és csodatételeivel megtérítette a népet, köztük a királyt is, ezért templomot építettek Máténak. Harminchárom éve élt már ott, mikor a király meghalt. Az új uralkodó, Hirtacus szemet vetett az előző király lányára, Ephigeniára, aki szüzességet fogadott, és Istennek szentelte életét. Hirtacus Mátét próbálta rávenni, hogy beszélje rá a lányt a házasságra, mire Máté a templomba hívta a királyt, hogy az előző királyhoz hasonlóan vegyen részt a vasárnapi misén, és elmondta neki, hogy most a jó házasságról fog prédikálni. Így is történt. Az apostol elmondta, hogy a házasság akkor lesz jó, ha érvényes szövetség tartja össze. Ha egy király jegyesére egy szolga szemet vet, nemcsak a király neheztelését érdemli ki, de akár még a halálbüntetést is. Milyen büntetést érdemel akkor az, aki az örök király jegyesére vetette a szemét? Mikor Hirtacus megértette, hogy ezzel Máté rá céloz, őrjöngve távozott, de még véget sem ért a mise, mikor visszaküldte hóhérját, aki hátulról leszúrta a prédikáló Mátét.
Máté névünnepe, szeptember 21-e még a Szűz jegyébe esik, de már közel van a Mérleghez és az őszi nap-éj egyenlőséghez. Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriumában ezzel kapcsolatban két érdekes összefüggésre is rámutat. Az egyik, a mérleg jelképe, amely Máténak adószedőként és a vámosként elengedhetetlen kelléke volt, hiszen a kor jellemző fizetőeszköze a súlyra mért nemesfém volt, de a ritkán használt pénzérmék súlyát is ellenőrizni kellett, mivel időnként megpróbálkoztak körbenyírásukkal, hogy valamennyi nemesfémet elcsalhassanak belőlük. A másik pedig, hogy Kafarnaum, ahol Máté működött, „határváros volt Heródes Antipász és Fülöp részesfejedelmek római oltalom alatt álló országocskája között. Mérleg és határváros: ez lehetett az a két evangéliumi mozzanat, amely a jelképekre fogékony (s a hagyományokra is ügyelő) korai naptárszerkesztőket Mátét illetően befolyásolta”.
Jankovics Marcell idekapcsolja Máté legendájának azt a mozzanatát is, amikor az apostol megmenti a szűz királylányt a pogány királytól, mivel – úgy véli – ez a szent nők legendáiból jól ismert mozzanat az apostol legendájában látszólag indokolatlanul szerepel. A magyarázatot abban találja meg, hogy a Máté-nap a Szűz jegyébe esik. Ez lehet az oka annak is, hogy mint evangélistának az apokaliptikus „fenevadak” egyike az attribútuma: szárnyas, angyali emberalak, amely Máté jelképeként „a Szüzet személyesítette meg, azt a csillagképet, mely az egykorú vélekedések szerint a Mérleget tartotta”.
A határnapi szerepet azért is erősíthette meg a népi hit, mert Máté napja fordulópont volt a népi kalendáriumban, ekkor kezdték el az őszi gabona vetését. A Máté-heti vetéshez kapcsolódó szokás volt, hogy a búzából egy kosárnyit előzetesen megszenteltettek, majd annak tartalmát a többi közé keverték. Annak érdekében, hogy minél jobb legyen a termés, a karácsonyi abroszt használták vetőzsákként, vagyis azzal fogták fel és abból vetették el a búzát. A napot időjárásjóslásra is alkalmasnak találták, úgy vélték, ha Máté napján tiszta az idő, jó bortermés lesz.
Kiemelt kép forrása: MTI/Lajos György
