Mohora község harsogózöld dombok ölelésében, a Fekete-víz patak völgyében fekszik. Ha a fővárosból indulunk, a 2-es főútról Bánk felé kanyarodva folytatjuk utunkat. Palócföld természeti szépségeire először talán a Bánki-tavat körüljárva csodálkozhatunk rá: a selymesen csillogó víztükör minket is arra csábított, hogy megálljunk egy pillanatra, és élvezzük a természet feltöltő erejét.
Mintha a víz kísérné utunk, elhaladunk a valaha árvízvédelmi célból létesített Kétbodonyi horgásztó mellett is, majd a hirtelen sötétedő felhők mögül előbukkannak a Cserhát halmai. Csak reménykedhetünk, hogy a domboknál alig magasabb hegyek beakasztják csúcsaikat a felhőkbe, és az oly sokat látott mohorai ház kertjét elkerüli az eső.
A Tolnay Klári Emlékház évadnyitó eseményére számos híres és helybéli művészetkedvelő látogatott el, a vendégeket a mohorai Széltolók néptáncegyüttes palóc tánca és az éppen felragyogó napsugarak köszöntik.
„A színészkirálynő életútját bemutató emlékház gyűjteménye fényképekből, személyes használati tárgyakból, családi ereklyékből, nagy sikerű színházi előadások kosztümjeiből áll. Az itt látható kiállítás alapja a művésszé válás és a művészetteremtés folyamatát rögzítő több mint négyszáz fotó”
– tudjuk meg Mohai Gábor rádiós és televíziós bemondótól, a rendezvény házigazdájától, miközben átsétálunk a kerten. Mielőtt bejárnánk a szobákat, Rátkai Erzsébet, a számos díjjal kitüntetett díszlet- és jelmeztervező és Juhász Judit fővédnök ünnepi köszöntőjében emeli ki a Balla család kultúrmisszióját.
Egy család három tagjának köszönhető ugyanis, hogy ezen a napon ennyien indultunk el belefeledkezni a művészet lelket emelő élményébe. A családfő, Balla István a Tolnay Klári Kulturális és Művészeti Egyesület elnöke, az emlékház alapítója szerencsés embernek érzi magát, hogy családja nemcsak támogatja, hanem részt vállal az életmű gondozásában is: felesége, Tünde vezeti a házat, és igazi háziasszonyként mindig ott van, ahol épp szükség van rá. Mellettük dolgozik kisebbik fiuk, Bence is, aki filmes szakemberként a rendezvények médiafelelőse. Bence együtt nőtt a házzal, és ma már rendszeresen segédkezik a különböző kiállítások megvalósulásában. Szakmai szemmel rendszerezi a Tolnay-hagyaték kiállításra váró darabjait, kutatja a művésznő életét, családi kapcsolatait.
„Őszintén hiszünk abban, hogy egy ember emlékét a számára értékes tárgyakon keresztül méltó módon lehet ápolni, bemutatni, és e feladat rögtön küldetéssé is magasztosul”
– mondja a színházrajongó családfő. Balla édesapa szintén művészember, bőrből készült alkotásait számos kiállításon mutatta be, melyek közül kettőt Tolnay Klári nyitott meg, kapcsolatuk pedig hamar barátsággá fejlődött. Mint mondja, egy alkalommal egy személyes tárgyat kért a művésznőtől, aki babakori, rézszegekkel kirakott, csontgombos, selyemmasnis, szattyánbőr cipőcskéjét ajándékozta neki. „Olyan könnyen vált meg a tárgyaitól, hogy a nyolcvanadik születésnapjára rendezett kiállítás anyaga hamar összeállt, ami aztán körbeutazta az országot – meséli István. – A Tolnay család Mohoráról származik, itt töltötte gyermekkorát a művésznő is. Nem csoda, hogy a régi családi kúria épületében nyíló kiállítást a község nagy szeretettel fogadta. Rajongás övezte Mohora híres szülöttét, és ez minket is levett a lábunkról.”
Ránk pedig a következő pillanatban a ragyogó förgetegként érkező Pásztor Erzsi Kossuth-díjas színésznő gyakorol hasonló hatást, aki szélesre tárja a hosszú ház ajtaját, ezzel jelezve az évadkezdést. A művésznőből lehengerlő energia és szeretet sugárzik, ami tovább is vezet bennünket a nyitott tornácos, többlakásos házhoz. Az, ami ma a művészet otthona, korábban nagycsaládok lahelyeként szolgált. A tisztaszobától indulva a megörökített pillanatok morzsáit felszedegetve ismerhetjük meg, hogyan vált a Tolnay Rózsi névre keresztelt palóc lánykából Tolnay Klári színészkirálynő.
A ház időről időre időszaki kiállításoknak is helyet ad, idén a pályafutását ötven éve kezdő és hetvenedik születésnapját ünneplő Tokody Ilona Kossuth-díjas opera-énekesnőt köszöni az életútját bemutató tárlat. A mezzoszoprán művésznő az opera aranykorának fényesen ragyogó csillaga, aki a három tenor, Luciano Pavarotti, Plácido Domingo és Josè Carreras partnereként is meghódította a világ színpadait.
A két művésznő élete több helyen is párhuzamot mutat: például mindketten büszkék voltak származásukra, egy-egy erre utaló színpadi viseletük helyet is kapott a kiállításon. Tolnay Klári a Katyi című filmben látott palóc viselete az emlékházba lépve azonnal szemünkbe ötlik, Tokody Ilona gyönyörű kalocsai hímzésekből összeálllított ruhakölteménye, melyben Bécsben lépett színpadra, a művésznőről szóló tárlat elején pompázik.
Mielőtt a ragyogó napsütésben elköszönnénk Balla Istvántól, még megosztja velünk: annyira magával ragadta a Tolnay Klári története, hogy a színésznő halála után évekig visszajárt feleségével kézművéstáborokat szervezni a faluban. Mintha várt volna valamire. Majd, amikor eladóvá vált „a falu legszebb háza” azonnal érezték, hogy „itt méltó helye lesz Klárikának”. És így is lett. Szerencsére és szerencsénkre, a művészet szeretetében akadnak támogatóik is: egyiküknek köszönhetően újult meg a kert végében található Pásztor Erzsi Szabadtéri Színpad, ahol a program zárásaként a Magyar Művészeti Akadémiától kapott pianínót avatják fel egy kis házikoncert keretében. S végül itt, a művészet otthonában ember és természet összhangját is megtapasztaljuk, amikor a felhangzó dallamra a kert madarai felelnek.
