Menü
Szöveg: Farkas Anita
Fotó: Colin Welch, Már András, Darabos György, Bíró Dávid
Óriási méretű vásznakon szelíden hullámzó, a szemlélőt mégis nagy erővel vonzó színek és formák, amelyek dinamikus-harmonikus egységgé összeállva teremtik meg a végtelen univerzum képzetét. A festőművész Kucsora Márta expresszív képeit hazánk után világszerte kezdik felfedezni: tavaszi New York-i bemutatkozása után decemberben a Műcsarnokban és a Kálmán Makláry Fine Artsban nyílik önálló tárlata, jövő év első felében pedig a nankingi Deji Art Museum mutat be tőle reprezentatív válogatást.
„Rengeteg munka és néhány szerencsés együttállás” – így foglalja össze Kucsora Márta a mögötte álló másfél évtizedet. A nemzetközi műtárgypiacon is elismert Kálmán Makláry Fine Arts galéria ötödik éve képviseli a művészt itthon és külföldön egyaránt, festményeit a legrangosabb európai művészeti vásárokon bemutatva. A művészeti szcéna meghatározó szereplői, múzeumigazgatók, kurátorok, magángyűjtők és több tízezer látogató a brüsszeli Brafa, a párizsi Art Paris vagy a londoni Masterpiece vásáron is találkozhatott már a Makláry-galéria egyéni és csoportos kiállításain rendszeresen szerepelő alkotásokkal. Kucsora művei emellett meghatározó magángyűjteményeket gazdagítanak, november elején például a londoni Sotheby’s aukciósház árverésén került kalapács alá egyik munkája. Most pedig úgy tűnik, az életmű építése az eddigieknél is nagyobb lendületet kap.
A mérnök szülők gyermekeként Szegeden felnövő Márta tudatosan készült a pályára. A Képzőművészeti Egyetemen diplomázott 2002-ben, majd a New Jersey-i Montclair State University mesterképzésén tanult tovább a Terplan Family Foundation ösztöndíjának köszönhetően. „Az Egyesült Államokban töltött időszak több szempontból is meghatározó volt számomra. Egyrészt a Montclairnek kimagasló művészeti programja volt; fősodorbeli művészekkel, kurátorokkal és művészeti szakemberekkel ismerkedhettem meg. Másrészt New York közelsége, a világ vezető galériái Chelsea-ben, a fő trendek testközeli megismerése életre szóló inspirációim lettek. Ekkor ismerkedtünk meg Banovich Tamással, a New York-i Postmasters Gallery magyar származású alapító-tulajdonosával is: ő mint egy elérhetetlen intézmény vezetője, én mint az élet előtt álló kíváncsi diák, mégis jókat beszélgettünk. Az elsősorban konceptuális művészetet képviselő Postmasters programja szerint leginkább mediális művészettel, videóval, installációval foglalkozik, az aktuális trendek hírvivője, az a veszély tehát nem fenyegetett, hogy az én tevékenységem érdekes lehet ebben a közegben. A fordulópont 2019-ben jött el, amikor a járvány miatt a kiszámítható és a kiszámíthatatlan közötti bizonytalanság kézzelfogható jelenség lett. A Postmasters éppen ekkor kért fel egy egyéni kiállításra: a tavaszi Super Natural című tárlaton tíz óriási absztrakt festményem szerepelt.”
Nem csak e hirtelen jött lehetőség miatt volt ennyire sűrű az utóbbi időszak Kucsora Márta számára. Egy év koncentrált munka után tavaly ősszel jelent meg az első, kétszáz oldalas monográfiája Makláry Kálmán kiadásában: a kétnyelvű, közel száz reprót tartalmazó album tizenöt év munkásságát mutatja be, benne Orosz Márton művészettörténész, a budapesti Vasarely Múzeum igazgatója és Antalffy Péter történész írásával. Ezzel csaknem egy időben érkezett felkérés a nankingi Deji Art Museumban rendezendő kiállításra is; az intézmény az ázsiai klasszikus művészet mellett jelentős kortárs művészeti gyűjteményt épít. A jövő tavaszra tervezett tárlaton Kucsora Márta alkotásai közül negyven nagy méretű vásznat és három videóinstallációt fognak bemutatni, az előkészületek nagy erőkkel folynak.
Ahogy zajlik a munka a festő műtermében, a Budapest Art Factory kortárs művészeti központban is, amelyet Juhász Dórával és Szász Sándorral közösen hozott létre tizenöt évvel ezelőtt. A miniintézmény, nemzetközi rezidenciaprogramja miatt is, mára felkerült a nemzetközi szakmai térképre. „Az, hogy a képeim méretét tekintve ilyen nagy léptékben kezdtem gondolkodni, szintén az Art Factorynek köszönhető. Amikor beköltöztünk az egykori Láng turbinagyár területén lévő, kilencszáz négyzetméteres, tízméteres belmagasságú gyárcsarnokba, mindannyian, akik ott dolgoztunk, kicsit megőrültünk. Az addigi aprócska műtermek után, ahol a fizikai korlátok miatt eleve csak normál méretű, maximum méterszer méteres munkákban lehetett gondolkodni, ott volt ez az óriási helyiség, a nagy falak, a rengeteg fény. Vagyis egy olyan inspiratív közeg, ahol fejben néhány lépésben el lehetett jutni a kétszer három méteres vásznakig. Az óriási felületek azért is izgatnak nagyon, mert érzékelem általuk a fizikai korlátaimat, és tapasztalom a méretben rejlő erőt, ami egy kijelentés, és nem lehet nem észrevenni. A festékanyag mozgása megkérdőjelezhetetlenül jelentősebb pusztán a felület nagysága miatt. Ráadásul diptichonokban és triptichonokban is gondolkodom, amelyek révén még nagyobb felületet tudok létrehozni.”
A fizikai korlátok említése azért sem véletlen, mert a vásznak mozgatása a munkafolyamat közben erőnlétet kíván. Márta nem használ ecsetet, hanem fröcskölve, folyatva, illetve szórópisztollyal viszi fel a földön lévő vászonra a különféle hígítású festékek és a velük összekevert adalékanyagok kombinációit, majd az egymással mindenféle kémiai reakcióba lépő folyadékokat manipulálja gravitációs erővel, mozgatással, szárítással – ebben az alkotófolyamatban fontos, de nem kizárólagos szerepe van a véletlennek.
Untitled 103 2017 │ vegyes technika, vászon │ 190 × 190 cm
Untitled 98 2017 │ vegyes technika, vászon │ 120 × 120 cm
Untitled 18 2021 │ vegyes technika, vászon │ 90 × 140 cm
Untitled 33 2020 │ vegyes technika, vászon │ 240 × 385 cm
Untitled 70 2021 │ vegyes technika, vászon │ 270 × 200 cm
Untitled 30 2017 │ vegyes technika, vászon │ 120 × 120 cm
Untitled 80 2017 │ vegyes technika, vászon │ 195 × 195 cm
„Bár mindez első hallásra talán kaotikusnak tűnhet, a képeim minden részletükben előre ki vannak találva. A készítésüket úgy kell elképzelni, mint egy performanszt; van egy négy-öt órás időkapu, amelyen belül az anyagokat lehet manipulálni és mozgatni, különben megszikkadnak, és nem következnek be a kémiai reakciók. Hogy ilyen gyorsan ennyire koncentráltan dolgozzak, ahhoz jelentős előkészületek szükségesek. Fejben előre lejátszom a koreográfiát, pontosan lepörgetek minden fázist, mielőtt a vászonhoz érnék. A szabadságom abban van, ahogy az anyag végül részleteiben megszárad. De még ott is nagyon sok mindenbe bele tudok szólni, például hogy mennyire legyen szedres, részletgazdag a végeredmény, mennyire engedem megfolyatni a festéket, mennyire emelem meg a vásznat, vagy feszítem alulról az egészet. Sokszor nedvesítem is a felületet, majd ventilátorral, hajszárítóval manipulálok. Mivel nem dolgozom tűecsettel, azt nyilván nem tudom előre kitalálni, hogy egy forma pontosan az elképzelt helyen lesz, vagy nyolc centivel arrébb. De ez lényegtelen, hiszen mégiscsak szabad absztrakt technikáról beszélünk.”
A folyamatosan kísérletező alkotó legújabb műveivel még tovább emeli a tétet: a többségében kétszer három méteres alkotások mellett akad példa háromszor tizenöt méteres verzióra is – a monumentális jelző ez esetben egyáltalán nem túlzás. Ezek az óriásvásznak is láthatók lesznek decemberben a Műcsarnok impozáns tereiben, Kucsora Márta első önálló múzeumi kiállításán. Ezzel egy időben pedig a budapesti Falk Miksa utcai Kálmán Makláry Fine Arts rendezi harmadik szólótárlatát.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
