Törley Pezsgőpincészet
A pezsgőkészítés hosszú múltra tekint vissza, és alapos szaktudást igényel. A budafoki Törley Pezsgőpincészetnél ez a két dolog a legjobb módon ér össze. Törley József 1880-ban alapította meg az első pezsgőgyárát Reimsben. „Törley József egyik beszerzőkörútján Etyekre vetődött, ahol meglepve tapasztalta, hogy az ottani meszes talaj és hűvösebb klíma hasonlít a champagne-ihoz, Promontoron, azaz a majdani Budafokon pedig mészkőbe vájt pincerendszert talált. A két dolog határozott tervvé állt össze a fejében, amelyet nem sokkal később meg is valósított: hazatelepítette a gyárát Magyarországra. 1882 augusztusában be is jegyezték itt a Törley Pezsgőborgyárat” – mesélte egy korábbi riportunkban Lőrik Tamás, a Törley Pezsgőpincészet márkamenedzsere. Ezzel pedig kezdetét vette egy gyors fejlődéssel, aranykorral, háborúval, kitelepítéssel és államosítással, majd újabb aranykorral tarkított történet, melyet viszont egy dolog végigkísért: a minőséghez való ragaszkodás. Ismerkedjetek meg a különböző eljárásokkal készült pezsgőkkel, és kóstoljatok meg néhányat a pezsgőgyár termékei közül!
Ha pedig szeretnétek jobban elmélyülni a pezsgőkészítési eljárásokban, a Törley gyár múltjában és jelenében, és szívesen ellátogatnátok a mintegy 120 kilométer hosszú budafoki pincerendszerbe, foglaljatok időpontot a Törley Gyűjtemény és Látogatóközpontba!
Szentesi Pince
„Tíz évvel ezelőtt itthon évi kétszáz-kétszázötvenezer palack pezsgő készült, ma már átlépjük az egymilliót. Mondjuk ezzel csak Jamaicát előzzük meg, mert Spanyolországban például évi kétszázhúszmillió palack készül, de akkor is fejlődünk. Bár az első világháború előtt a franciák után a másodikak voltunk pezsgő-előállításban. Ma azonban hiányzik az országból a pezsgőkultúra. Az étkezések előtt aperitifnek pálinkát iszunk, holott a negyvenfokos párlat bezárja az ízlelőbimbókat, a pezsgő, a habzóbor viszont megnyitja. Így azzal kellene kezdeni, töménnyel pedig zárni menüt, mint külföldön. De nálunk a fogyasztás csak az ünnepi alkalmakra korlátozódik, ráadásul sok a tankpezsgő, amelynek a nagy részét nem nevezném pezsgőnek. Az is nagy gond, hogy a palackos erjesztésű pezsgő drága termék. A mi esetünkben egy palackhoz vagy harmincszor hozzá kell nyúlni, mielőtt készen lesz, így négyezer forint alatt nehéz forgalmazni, pedig itthon a két-háromezer forintos ár a lélektani határ. Itt is kell még harminc év. Van még mit tanulnunk, csakúgy, mint a borok területén” – mesélte egy korábbi interjúnkban Szentesi József. A borász a filoxéravész előtti régi magyar fajták feltámasztásával szerzett magának hírnevet, és bár munkásságának egy viszonylag fiatal hajtása a pezsgőkészítés, ebbe is, mint mindenbe az életben, elképesztő elszántsággal és tudásszomjjal vetette bele magát. A borász szemléletéről, a feltámasztott fajtákról, borairól, pezsgőiről itt olvashattok többet.
Jó történeteket az új esztendőre!
Egy meghatározó gondolat, egy felemelő életút, egy reményteli kísérlet bőven túlmutat azon a néhány percen, amíg elolvasunk egy interjút, egy riportot. Megragad, formál, örökre velünk marad.
Ha remek pezsgőkkel búcsúztatva az óévet megfogadjátok, hogy jövőre több időt szántok a jó történeteknek, példamutató életutaknak, ajándékozzátok meg magatokat Magyar Krónika-előfizetéssel!
