Oravecz Imre, A rög gyermekei című, nagy visszhangot kiváltó regénytrilógia és számos kiváló verseskötet szerzője jó ideje újra szülőfalujában, Szajlán él. Itt beszélgetett vele Győrffy Ákos az elvesztett és megtalált szülőföldről, Amerikáról, a kivándorlásról és arról, hogy sikerült-e megírnia mindazt, amit szeretett volna. Az életútinterjú a Magyar Krónika magazin márciusi számában jelenik meg, ebből osztunk meg most egy részletet.
„Gondolta korábban, hogy egyszer visszatér Szajlára, és itt fog élni, miután annyiszor elment innen?”
„Nem, soha. Kamaszkoromban elkerültem innen. Először gimnázium, betegség, majd egyetem okán. Aztán minél több időt töltöttem távol, Szajla annál távolabb lett tőlem. Különös, hogy a távolból találtam meg újra. Amerika révén: ott találkoztam azokkal a régi értékekkel, amelyek gyerekkoromban még az életünk alapját képezték, de a téeszesítés, a parasztság megszüntetése megsemmisítette őket. Hozzájárult ehhez a hopik, egy földművelő indián nép felfedezése, őstörténetének tanulmányozása is. Az ő életmódjukban, gondolkodásukban, világlátásukban a kulturális genocídium előtti szajlaiakra, néhai magunkra ismertem. Nem valami idilli állapotra, persze, mert nem az volt. Volt a jó mellett rossz, az öröm mellett kín is. Hogy mást ne mondjak, sokat kellett dolgozni. Jómagam már nyolcévesen napszámba jártam az erdőre. Amellett, hogy részt vettem az öt holdacska földünk művelésében. Mit részt vettem? Anyámmal gyakorlatilag mi ketten műveltük, mert apám hivatásos gépkocsivezető volt, és mindig távol.”
Korábbi cikkünk Oravecz Imre 1972. szeptember című kötetének ajánlója az újrakiadás kapcsán. A szerzőnek ez volt a Héj és az Egy földterület növénytakarójának változása című versgyűjteményeket követő kötete, amely hangnemében jelentősen eltért az előzőektől.
A tizenhatodik év – újra | Magyar Krónika
Korábbi cikkünk Oravecz Imre 1972. szeptember című kötetének ajánlója az újrakiadás kapcsán.
