Számos Balatonról szóló könyv és cikk szerzőjeként minden írásodban tetten érhető a Balaton-szerelem. Honnan fakad ez a vonzalom?
Kaposváron születtem, és a Balatonnál töltöttem gyerekkorom nyarait. Amikor az ELTE-re jártam magyar–történelem szakra, először hobbiként kezdtem foglalkozni a tó történetével. Aztán ez az érdeklődés egyre jobban eluralta az életemet, míg végül a 19–20. századi Balaton vált a fő kutatási területemmé. Nem helytörténettel, hanem általános történeti elemzéssel foglalkozom, azt vizsgálva, hogy milyen szerepet töltött be a Balaton a nemzet életében, milyen művészeti vetületei vannak, és hogyan fejlődött.
Mikor vált a tó népszerű üdülőhellyé?
Meglepően későn: a reformkorban jelentkezett az első nagy fellángolás a Balaton iránt. Az ekkor még érintetlen, kiépített infrastruktúra és turizmus nélküli vidéken csak a dualizmus korában kezdett kialakulni egy olyan fürdőkultúra, ami Nyugaton már régóta létezett. A nagy felfutásra azonban a trianoni békediktátumig várni kellett. Ha van igazi sikertörténet Trianon után, akkor a Balaton szerepének felértékelődése mindenképpen az.
Miért pont ekkor kezdődött a virágkor?
A békediktátummal Magyarország elvesztette minden magaslati üdülőhelyét és korábban fontos turisztikai célpontját. Egyetlen igazán jól használható helyszíne maradt, a Balaton. Így a tóra alapozták a két világháború közötti turisztikai koncepciók nagyját, s ebben az időszakban próbálták meg vonzóvá tenni a téli Balatont is.
Sikerrel jártak? Ma is nagy kérdés, hogy hogyan lehet kitolni a nyári szezont.
Igen, nagyjából sikerrel, ami javarészt annak volt köszönhető, hogy ebben az időszakban már fejlett fürdő- és szálláshelyeket lehetett találni a nagyobb településeken, Kenesén, Földváron, Füreden és Siófokon. Ezekre a szálláshelyekre alapozva tudták megszervezni például a sokakat vonzó téli sportnapokat is.
Amihez viszont jég kellett. Régen tényleg minden évben befagyott a Balaton?
Nem, de erősen tartja magát az az elképzelés, hogy ez már nem a régi Balaton, már nincsenek olyan nagy telek, mint egykoron. Pont ezért egyszer végignéztem a korabeli híradásokat, feljegyzéseket, és ezekből kiderült, hogy régen is sok olyan tél volt, amikor nem borította egybefüggő jégtakaró a tavat. A legnagyobb telek az 1930-as években köszöntöttek be, ekkoriban volt, hogy 40-50 centire hízott a jég. De ha még távolabbra tekintünk vissza, Eötvös Károly a Balatoni utazás című művében azt írta, hogy telente „országutak nyíltak” a Balaton jegén. Szükség is volt ezekre az utakra, hiszen nem léteztek megfelelő hajójáratok, kompok pedig csak a két világháború közötti időszaktól működtek – ugyanakkor élénk gazdasági cserekereskedelem zajlott az északi és a déli part között. Annak ellenére, hogy régen is voltak enyhébb telek, manapság valóban sokkal ritkábban fordulnak elő a nagy, összefüggő jégtakarók.
Gond az, hogy nem fagy be a Balaton?
Az élővilágnak nem jó, a nádvágást is megnehezíti, illetve nem lehet a téli időszakra olyan turisztikailag vonzó eseményeket szervezni, mint amilyen például 2017-ben a Balaton-átcsúszás volt. De említhetném a két világháború között nagy népszerűségnek örvendő jégvitorlázást is, ami az utóbbi évek keményebb telein újból elkezdett felelevenedni.
Honnan ered a jégvitorlázás?
A sport egyidős az 1880-as években indult hagyományos balatoni vitorlázással. A nagy vitorlástulajdonosok kezdtek ekkoriban jégvitorlásokat is építeni, majd a két világháború közötti időszakban jégvitorlásversenyeket szervezni, amelyek nagy tömegeket vonzottak a Balatonhoz. Aztán a világháború után beköszöntött egy új korszak, és a kommunista hatalom burzsoá sportnak minősítette a vitorlázást, ezzel pedig a jégvitorlázás is elhalt.
Mit kell tudni a korszak másik kedvelt balatoni sportjáról, a fakutyázásró?
A feljegyzések szerint az 1870-es évekből Keszthely környékéről. Keszthely előkelő, arisztokrata múltú település volt: a Festeticsek nemcsak a vitorlás- és hajóépítésben, hanem a tavi sportokban is élenjárók voltak. A balatoni korcsolyázás és a fakutyázás is tőlük indult.
A téli sportok mellett nagy népszerűségnek örvendett a jéghalászat is. Ha jól sejtem, ez nem volt egy könnyed sport, legalábbis nem azoknak, akik űzték.
A legkevésbé sem. Korabeli filmhíradókon is látszik, hogy a balatoni halászok erejüket megfeszítve húzzák a léken keresztül az úgynevezett vezérrudat, amit bevezettek a lékek alá. Azon volt egy hatalmas háló, ez gyűjtötte össze a hideg vízben lelassult halakat. Az úri közönség pedig bundában nézte az attrakciót. Megszokott látvány volt ez abban az időszakban: a halászok gazdasági egységbe tömörültek, és ezeken az alkalmakon mutatták be, hogy milyen nehéz is a téli halászat. Ami nem elég, hogy nehéz volt, nagyon veszélyes is. Talán a legemlékezetesebb halászbaleset az 1736-es vonyarci tragédia volt: negyvenhat halász egy leszakadt jégtáblán elsodródott a Balaton belseje felé. Negyvenen élték túl, a tragédia emlékét pedig az ország egyetlen halászkápolnája, a vonyarcvashegyi Szent Mihály-kápolna őrzi. De sok súlyos baleset történt a 19. században is. Egy anekdota szerint egyszer egy egész nászmenetet nyelt el a fagyos tó.
Fontos is volt a fagy, féltek is tőle, de magát a jeget is aktívan hasznosították.
Mi már a frizsiderek korszakát éljük, de a 20. század elején a Balaton jege több szakmának is kulcsfontosságú volt. Használták a patikusok, az étterem-tulajdonosok, a fagylaltozók. A jégvágók által összegyűjtött és a vermekben eltárolt jeget sokszor egészen nyár közepéig használták. A jégvágásnak amúgy, mint más helyi mesterségeknek is, sajátos, szép szókincse alakult ki. A jegellők voltak például azok a balatoni halászok, akik vágták a léket, a vezeres, aki vezette a vezérrudat a Balaton jegén, a gyalászkával pedig a jégből kiálló nádat vágták a nádvágók.
Mikor tűnt el ez a régi Balaton?
A legnagyobb törést a tó életében a második világháború után kiépülő diktatúra okozta. 1945 után a fürdőtelepi villák nagy részét államosították. Ezeket korábban olyan tehetős arisztokraták, közéleti személyiségek birtokolták, akik sokat tettek a Balaton környékének fejlesztéséért. Tehát az, amit a kommunista hatalom üzent, hogy ezek a családok csak kihasználták a tavat, egyáltalán nem igaz. Az infrastruktúra mellett fejlesztették a környék kulturális és sportéletét, valamint jelentős szerepük volt a balatoni kultusz megszületésében is. Ezek a kommunista hatalomátvétel után mind megszűntek. Elkezdődött a tömeges, sokszor szociális üdültetés időszaka, ami nem hozott profitot, hiszen a kisajátított villákban állami üdülőhelyek létesülnek. Igaz, hogy sokan ekkor látták először a tavat, viszont ők nem ismerték a vidéket, a helyi szokásokat. Ezek a hosszú múltra visszatekintő hagyományok lényegében ekkor vesztek a feledés homályába.
Az Utazás a Balaton körül Eötvös Károly 1900-ban megjelent első műve, korának nagy könyvsikere. A kerettörténetet Eötvös 1875 körül, öt barátjával közösen tett balatoni utazása adja. Az elbeszélésfüzérben a gyönyörű tájleírások mellett számos történelmi emlék és a környékről szóló érdekes anekdota is megjelenik.
