Valószínűleg senkinek nem kell bemutatni Leiter Jakabot, az Ágai Adolf képzeletében megszületett figurát, illetve a róla elnevezett jelenséget. Van olyan vélekedés, hogy az ifjú újságíró nem a gyakorlatlansága miatt fordította Leiter Jakabnak a Jákob lajtorjájára utaló Jakobs Leiter szókapcsolatot, hanem kollégáját, a Rendszeres széptan című művén dolgozó Greguss Ágostot szerette volna bosszantani a viccesnek szánt dafke névmagyarosítással. Mindenesetre akár ez, akár a közismert verzió igaz, az idén százhatvan éves Herr Leiterről elnevezett jelenség ma is tömegsport, bár kétségtelen, hogy az utóbbi negyedszázadban megváltoztak a körülmények.

Mára semmivé lett a kevesek beavatottsága, hiszen az ember szinte bármilyen kulturális utalásnak utánanézhet, ha futja idejéből és energiájából.

Csakhogy a mai tartalomversenyt, amelyben „tegnapi” határidővel adnak ki írási, fordítási feladatokat, első körben az alaposság sínyli meg. Másfelől az is igaz, hogy a fordítás „demokratizálódásával” sokkal könnyebben buknak le a nemtörődöm szerzők, fordítók, szerkesztők.

Az ember sokszor banánhéjra lépve vetemedik leiterjakabra. E banánhéj bevett neve a hamis barát. A hasonló vagy azonos alakú, de eltérő jelentésű kifejezésekkel Dunát lehetne rekeszteni, a Szilikon­völgynek fordított Silicon Valley, a billióvá hizlalt billion, a novellának ferdített novel vagy az artistává átképzett artist csak néhány a leghírhedtebb példák közül. Kevesebb figyelem irányul azokra az esetekre, amikor a hamis barátok helytelen kiejtésre, magyartalan vagy hibás alak leírására biztatják az óvatlanokat.

Franciát angolosan, angolt magyarosan

Év vége felé számtalanszor szóba kerül a „normann fenyő”, csakhogy ilyen nincsen: a Nordmann­fenyő név azért torzult el, mert az előtag a legtöbb embernek nem mond semmit, ellentétben a normann szóval. Efféle áthallás nyomán keletkezett a „centírozás”, a „terrabájt” a „gordon bleu”, a „robosztus” és a „poszthumusz” is.

Talán mindenki találkozott már a francia hipermarket-lánc nevének „ósön” kiejtésével – itt kétségtelenül az angol ocean szó zavar be a képbe –, a szintén francia Président sajtot a saját reklámjában is angolosan említik, a Nescafé nevet pedig gyakran halljuk f helyett v­-vel.

A tulajdonneveket elvileg a végsőkig illik tiszteletben tartani, más kérdés, hogy van­e értelme hadjáratot folytatni például a Mars csoki vagy a Jaguar autó nevének helyes ejtéséért. Ezeknél a márkanév a hasonló alakú magyar szó foglya.

Máskor pedig épp a nemzetközileg használt kereskedelmi nevek viszik tévútra az embert: vannak, akik a hasonló márkajelzés miatt a Jokohama városnevet vagy a Japánban meglehetősen sűrű Szuzuki családnevet csak angol formában bátorkodnak leírni. A tulajdonnevek amúgy is könnyen becsapják a rutintalanokat, mert fix pontnak látszanak, amihez hozzá sem kell nyúlni.

Otrombán áttüremkedik azonban a magyaron a forrásnyelv szövege, hogyha az idegen írásrendszerű nyelvből származó neveket angolosan hagyják: a mérsékelten igényes oldalakon találkozhatunk Putin, Netanyahu, Zelensky, Donetsk, Mosul névalakkal.

A földrajzi nevekkel azért is jó vigyázni, nehogy a bratyiszlavázás bűnébe essünk – a külföldi hírügynökségek anyagait gépiesen feldolgozó hírszerkesztők tollából jelennek meg írások „parndorfi” halálkamionról, „seneci” logisztikai parkról, „heiligenkreuzi” szemétégetőről, „mizshirjai” háborús áldozatról vagy épp nemrég a „Rysy” csúcsi panoráma-illemhely összedőléséről. Az intézményneveknél leginkább az -i képző sínyli meg a trehány munkát: Princetoni helyett Princeton Egyetem, Groningeni Egyetem helyett Groningen Egyetem.

A kozmosz vonzása

A hamis barát hatására csak félig lefordított – valójában elferdített – nevek közt csodás gyöngyszemeket találhatunk. A Northwestern Egyetem még hagyján ahhoz képest, hogy egyes oldalak a tíz-tizenöt évvel ezelőtti gyengébb fordítószoftverek béta változatát is megpróbálják alulmúlni, amikor az amerikai „Superior-tóról” vagy „Rocky-hegységről” írnak. Efféle blődségek természetesen nem csak földrajzi nevekkel fordulnak elő. A magyar hírfogyasztó számos helyen és alkalommal olvashatott Donald Trump „countryklubjairól”. A country clubra nincs bevett magyar kifejezés, és az egyszeri hírszerkesztőt könnyen magához csalogatja az ismerős country szó. Pedig hát itt szó sincs zenei stílusról: ezekben a létesítményekben nem cowboycsizmát, hanem golfcipőt viselnek a vendégek.

Amikor a brit Royal Ballet helyett „Royal Balettről” olvasunk, nem tudhatjuk, hogy a fordítás rekedt meg félúton, vagy a magyar balett szó rántotta meg a szerző tollát. Számtalan cég, intézmény, sportegyesület és egyéb szervezet nevébe rondítanak bele a csalfán viselkedő magyar szavak.

Például az ukrán állami Ukrtranszhaz vállalatot teljesen logikus volna Ukrtranszgaznak nevezni, ha már gázzal kereskedik – csak épp nem úgy hívják. Az Orosz Szövetségi Űrügynökség rövid nevénél sokakat – komolynak nevezhető lapokat is – eltérít a magyar kozmosz szó, pedig a helyes forma sz-szel van: Roszkoszmosz. És ha már az oroszoknál járunk, érdemes kitérni a sportcsapatok nevére. A magyar sportsajtó nagy része valamiért kényszert érez, hogy félig-meddig magyarítsa például a Gyinamo Moszkva, a Lokomotyiv Moszkva vagy a Zenyit Szankt-Petyerburg nevet, „mert hát a dinamónak meg a lokomotívnak meg a zenitnek legalább van értelme”. Persze más országokból is említhető példa, ott van az ógörög–újgörög hibrid „Olimpiakosz” alak, illetve a csipetnyi angollal vagy latinnal megbolondított változata, az „Olympiakosz”. A sportsajtó tévelygései egyébként nem csak a Frankenstein-névalkotás kapcsán érnének meg egy külön cikket.

Hibridek és hidridek

A közneveknél ugyancsak találkozhatunk öszvér formákkal. Az angol democratic deficit kifejezésnél kínálja magát a demokratikus jelző. Pedig a deficit nem demokratikus – magyarul a helyes változat demokráciadeficit. Akkumulátorok kapcsán a fémhidrid helyett meglepően sűrűn írnak „fémhibridet” vagy „metálhibridet”, nem meglepő módon leginkább autós cikkekben. Számos szövegben szerepel a „terminus technikus” és a „professzor emeritus” forma – kobaktól derékig magyar, onnantól latin, vagy épp fordítva.

Olykor csak mássalhangzónyúlást vagy -rövidülést okoz a magyar és az idegen alak kölcsönhatása. A „ventillátor”, „bulldog”, „bulldózer”, „aggresszív”, „alligátor”, „mammut” formát az idegen írásmód torzítja el. Ha pedig angol szövegben köszön ránk a dopping, a maffia vagy a puding szóalak, akkor bizonyosak lehetünk benne, hogy magyar volt a forrásnyelv – és felületes a fordító. Ugyanide tartozik az egyes gyorsforgalmi utak menti halandzsa „radar controll” feliratú közlekedési tábla. Néha az is előfordul, hogy az ékezetek polcán nyúlnak az ismerős dobozba, nehogy összezavarják szegény magyarokat a „fura kinézetű” Doblò, Molière vagy Vivicittà névformával – pedig a jobbra dőlő ékezetnél még a semmi is jobb volna!

A futórendezvényt szervező telekommunikációs cég névadása nem vált közröhej tárgyává, ahogy azon a rádióson is csak néhány ezer ember kacagott, aki Suchmann Tamás nevét súmannak ejtette. Súlyosabb következménye volt annak, amikor sok éve valamelyik kerületi lapnál dolgozó kolléga fejében kigyúlt a lámpa a szocialisták „Balról jobbat” választási szlogenjét látva: eltért a megszokott „balról jobbra” kifejezéstől, hát rutinból javította. Annyira éber volt, hogy emiatt újra kellett nyomni a lapot. Még a szöveggondozóknak is lehetnek hamis barátai.

Kiemelt fotó: Wikimedia