Ugyan egy gyerekeknek szánt magyar úttörőváros létesítésének gondolata már az ötvenes években szóba került, ekkor még igen szerény léptékben – hat-nyolcszáz fő egyidejű befogadására alkalmas komplexumban – gondolkodtak az ötletgazdák.
Kiemelt beruházás kiemelt áron
A hatvanas évekre már sokkal nagyszabásúbb, szovjet és NDK-s mintára létrehozandó úttörővárosról álmodtak az elvtársak, akik előtt olyan már létező úttörőparadicsomok képe lebegett, mint a Krím-félszigeten lévő Artyekben működő, évente akár huszonhétezer fő befogadására alkalmas tábor. Végül a Zánka és Balatonakali között fekvő terület kijelölése 1963-ban ennek a nagyratörő elképzelésnek megfelelően kezdődött meg.
A zánkai komplexum a kádári Magyarország egyik legnagyobb presztízsberuházása volt, ami már az építkezés költségeiben is egyértelműen tetten érhető: 1968-ban 294 millió forintot szántak a kivitelezésre, azonban mire eljutottak az 1975-ös átadásig, a kiadások elérték az 500 millió forintot. Az akkori időszakban igencsak magasnak mondható építési költségek mellett a kiemelt státuszt mi sem bizonyítja jobban, minthogy 1975-ben maga Kádár János adta át a komplexumot a fiatalságnak.
Az úttörőváros elképesztő számai
Egy pillanatig sem túlzás a zánkai központról városként beszélni, Közép-Európa legnagyobb úttörőtáborának méretei ugyanis egyedülállók voltak. A város nyaranta kéthetes turnusokban háromezer úttörő befogadására volt alkalmas, de az épületkomplexumot az év többi időszakában is aktívan használták: az 1970-es évek végére Csillebérc a felnőtt, Zánka a gyermek tisztségviselők képzésének központja lett, így évente átlagosan mintegy huszonötezer gyerek fordult meg a táborban.
A központi épületben úttörő-történeti múzeum, könyvtár, számos társalgó és iroda, háromezer fő étkeztetéséhez felszerelt konyha és étterem, ötszáz gyerek befogadására alkalmas előadóterem kapott helyet. A komplexum területén volt sportcsarnok, háromezer fős lelátóval rendelkező stadion, de a 385 kataszteri hold területen helyet kapott még a nyári tábor tizenhat épülete és a harminchat méter magas víztorony is.
Az úttörőváros saját vasútállomást és buszpályaudvart kapott, és saját kikötővel, stranddal, szoborparkkal, KRESZ- és haditechnikai parkkal és szennyvízteleppel is rendelkezett.
A megnyitó után készült filmhíradó idilli képet fest a zánkai tábor életéről.
Úttörőpajtások a kommunista világ minden tájáról
1972-től Zánka és a Csillebérci Úttörőtábor közösen tartotta meg a Béke és barátság nemzetközi táborokat. Ezeken az alkalmakon a keleti blokkbeli, valamint az afrikai és ázsiai baráti szocialista országokból meghívott gyerekek magyar úttörőkkel – jellemzően a kiváló úttörők táborának lakóival – üdülhettek együtt. 1988-ig mintegy tizenegyezer külföldi fiatal fordult meg az úttörővárosban.
Zánkát a magyar politikai elit tagjai is előszeretettel látogatták, illetve a hazánkba érkező külföldi államférfiak is gyakran tiszteletüket tettek az úttörőváros területén.
Az úttörőtábor nemzetköziségéről ad hírt az 1976-os filmhíradó is.
Ideológiai nevelés két csobbanás között
A rengeteg szabadidős program, játék, vetélkedő, kirándulás, fürdőzés és hajózás között a Zánkára érkező gyerekek természetesen számos olyan programban is részt vettek, melyek a kommunista ifjúságpolitika célkitűzéseivel összhangban az ideológiai nevelésüket célozták, így a gyakori előadások mellett rendszeresen szórakoztatták őket országos úttörőgárda-szemlével és Hajrá, őrsök! sporttáborokkal is.
