Egy izgalmas könyv, amellyel az olvasó többet tudhat meg Petőfiről és költészetéről, de talán önmagáról és a világról is. 5 + 1 pontba rendeztük az okokat, hogy miért érdemes elolvasni Nényei Pál Az irodalom visszavág sorozatának Petőfi-különkiadását.

1. Humor

Nényei Pál középiskolai tanár és négy gyermek édesapja, így pontosan tudja, hogy a humor az az eszköz, amivel a kamaszok figyelmét meg lehet ragadni és fent is lehet tartani. Könnyed, sodró lendületű stílusa a könyv legelejétől rabul ejti az olvasót. „Mókás olvasni, nem olyan, mintha egy komoly irodalomtörténeten kellene átrágnom magam, hanem mintha csak beszélgetnék a szerzővel, miközben rengeteg mindenre rávilágít” – fogalmazta meg kamaszlányom az olvasmányélményét. A könyv kapcsán valóban olyan érzésünk van, hogy a szerző beszélget, sőt helyenként még képzeletbeli vitákba is keveredik, nemcsak az úgynevezett nyájas olvasóval, de a saját szerkesztőjével is – hogy ezeken a szópárbajokon  keresztül is új megközelítésekre biztassa az olvasókat.

2. Nyelvi lelemények

Szójátékok, vicces szóismétlések, beleszövések, kérdések, kiszólások, önirónia – a kötetet élmény olvasni. „Csókolózós videó, Peer Gynt, Aphrodité? Mikor lesz szó Petőfiről?” – tételezi fel Nényei a nyájas olvasó kérdését, hogy meg is válaszolja azt: „Petőfiről van szó, csak nem tudsz követni.” Szokatlan nézőpontokat és különleges szempontokat felvillantva, nagy tudással és szakmai alapossággal vezeti az olvasót, miközben együtt gondolkodik vele és további gondolkodásra buzdítja.

3. Kapcsolódások

A magával ragadó stílushoz illeszkedve a kötet nagyon jól tagolt, a fejezeteken belül frappáns alcímekkel ellátott egységek vannak. A szerző párhuzamokkal, utalásokkal segít, hogy minél több szemszögből láthassunk rá Petőfire, ahogy a Füstbement terv kapcsán is fogalmaz:

„Kosztolányit, Wittgensteint és Ottlikot kell olvasnunk, mert Petőfit olvasunk. Petőfi nem olvashatott Kosztolányitól, Wittgensteintől és Ottliktól semmit, de mi már elmulasztunk valamit, ha nem olvassuk a Petőfi után élt gondolkodók műveit; Petőfi verse ugyanis Wittgenstein filozófiájának, meg Ottlik és Kosztolányi és még sok-sok más költő, író és gondolkodó életművének fényében kapja meg igazi értelmét. Meg Vörösmarty Mihály életművének fényében. Meg Arany Jánoséban. Meg Mészöly Miklóséban. Meg Varró Dánielében. Meg hadd ne folytassam! Minél többet olvasunk, ez a vers annál többet fog jelenteni.”

4. Megengedni Petőfinek, hogy egyszerűen költő legyen

„Petőfi, a korszakos zseni. Petőfi, a rab. Petőfi, a szörnyeteg. Petőfi, a magyar, Petőfi, az európai, Petőfi, a nép egyszerű gyermeke, a természet vadvirága, sok nyelven beszélő, művelt ifjú, aki közben gatyában táncol. Petőfi Sándor ugyanis olyan, mint maga az élet. Azaz nem lehet róla igazából semmit sem mondani anélkül, hogy ordas közhelyeket ne pufogtatnánk. Ő se ez, se az, és mégis igazán »ez«, miközben nagyon is »az«! Nézzünk a közhelyek mögé, és próbáljuk meg Petőfit annak látni, aki elsősorban volt – engedjük meg neki, hogy egyszerűen költő legyen.” 

Már a kötet alcíme – A néma gyerektől a szent világszabadságig – is utal arra a rengeteg közhelyre és skatulyára, ami Petőfihez kapcsolódik.

„Meg lehet-e nevekkel fogalmazni azt az izgalmas, nyugtalanító jelenséget, ami egy ember?” – teszi fel a kérdést a szerző.

Nagyon könnyű Petőfit kategóriákba kényszeríteni, nem véletlen, hogy Nényei már a mű elején cáfolja is ezek jogosultságát. Nemcsak kiszabadítja belőlük a költőt, de új megközelítésekkel teljesebb, árnyaltabb képet ad róla. „A könyvet olvasva jobban megérted Petőfit és azt is, mennyire nem lehet keretek közé zárni se őt, se senki mást. Azon keresztül, hogy megérted, mennyire sokszínű egyéniség volt, és egymásnak ellentmondó dolgok is jellemezték, rájössz arra is, hogy ez mindenkire igaz” – mondja a gimnazista olvasó.

5. Középpontban a szöveg

„Versekről lesz szó, mert azok a legfontosabbak” – ígéri a szerző, és tartja is magát a szavához, hiszen a költészet olvasásával nyílik ki az ember szeme és elméje, és lehetőséget kap a világ megismerésére és a találkozásra önmagával.

Az ismertek mellett kevésbé ismert Petőfi-szövegekről is olvashatunk, miközben kérdések, szokatlan szempontok mentén együtt elemezhetjük a verseket a szerzővel, aki – ahogy a kamasz olvasó fogalmaz – „nagyon sok mindenre rávilágít. A könyvet olvasva sokkal jobban átérzem, hogy Petőfi egy valódi személy, aki valóban létezett, különféle tulajdonságokkal, széles érdeklődési körrel, és olyan témákról is írt, amelyek elborzaszthatnak, de mégis hozzá tartoznak. Tetszik, hogy Nényei nem fél ezeket sem bemutatni, például, a szerelmes verseit sem csak pozitív megvilágításban látjuk”.

+ 1 Baranyai (b) András illusztrációi

Baranyai (b) András dinamikus, lendületes hatású rajzai megragadják a szemet, a könnyednek tűnő illusztrációkban mégis jó elmélyedni, mert előre összefoglalják a fejezeteket és segítenek az értelmezésben.

Nényei Pál: Az irodalom visszavág – Petőfi. Pagony, 2023