Auer Lipót (Oroszország, Egyesült Államok)
Az 1845-ben Veszprémben született hegedűművész (szülőházát az Európa kulturális fővárosa projektben idén újították fel, korábbi interjúalanyunk, Sümegi Elemér hegedűkészítő műhelye kap helyet benne) 1868-ban a szentpétervári konzervatóriumban kapott tanári állást. Vonósnégyest vezetett, az orosz balettben szólistaként lépett fel, karmesterként megfordult Európa nagy hangversenytermeiben. Szoros barátságot kötött Csajkovszkijjal, pedagógusként kifejlesztette a „pétervári vonófogást”. A bolsevik forradalom után az Egyesült Államokba távozott, vezényelte a New York-i Filharmonikusokat is. 1930-ban halt meg.
Bobula Titusz (Egyesült Államok)
1878-ban született Budapesten, műegyetemi tanulmányai után az USA-ba emigrált, templomok építészeként tüntette ki magát, ő tervezte például a Keresztelő Szent János görögkatolikus templomot a pennsylvaniai Munhallban. A húszas években visszatért Magyarországra, s részt vett a Horthy-korszak elején elharapódzó szélsőjobboldali szervezkedésekben: Ulain Ferenc nemzetgyűlési képviselővel a bajor sörpuccsal egy időben megvalósítandó államcsínyt terveztek. Bobula később ismét Amerikában élt, egyes források szerint Nikola Tesla felkérte, hogy vegyen részt utópikus energiapajzs-projektje megvalósításában. 1961-ben halt meg.
Sass-Brunner Erzsébet és Brunner Erzsébet (India)
A nagykanizsai rendőrkapitány festőnek készülő lánya, Farkas Erzsébet 1908-ban ismerkedett meg mesterével és későbbi férjével, Brunner (Sass) Ferenc festőművésszel. Sassné spirituális és életreformkörökben mozgott, 1929-ben egy álom hatására, illetve Tagore meghívására útnak indult lányával, Brunner Erzsébettel Indiába. Együtt bejárták a szubkontinenst, találkoztak Gandhival, barátságot kötöttek a Nehru családdal, portrékat készítettek prominens indiai személyekről. A világháború kitörésekor a Himalájába internálták őket. Sassné 1950-ben halt meg, lánya felvette az indiai állampolgárságot, megörökítette a dalai lámát, buddhista elvek szerint élt. 2001-ben hunyt el.
Czetz János (Argentína)
Az örmény származású honvéd tábornok 1822-ben született, 1848–49-ben az erdélyi hadszíntéren Bem vezérkari főnökeként tüntette ki magát. Ő lett a hadsereg legfiatalabb tábornoka. Világos után több európai országban megfordult, 1859-ben az itáliai magyar légió szervezésében is részt vett, a következő évben pedig Argentínába érkezett, ahol ezredesként szolgált a hadseregben, a katonai földrajzi intézet megalapítójaként feltérképezte Argentína Paraguayjal és Brazíliával határos területeit. 1904-ben halt meg, egészségi állapota megakadályozta abban a tervében, hogy hazatérjen.
Fülöp-Miller René (Németország, Egyesült Államok)
A Karánsebesen 1891-ben született, hugenotta felmenőkkel bíró Fülöp-Miller René költőként kezdte pályáját, az első világháború után pedig külföldi lapok mellett a magyar sajtónak is tudósításokat küldött. Nyugat-Európába távozva nagy sikerű művelődéstörténeti könyveket írt. Szovjet-Oroszországban is hosszabb időt töltött el, a bolsevik kultúrpolitikáról 1927-ben élesen kritikus könyvet jelentetett meg. Tolsztojról és Raszputyinról szóló munkáit magyarul is kiadták, s írt a jezsuitákról, a tömegek és vezérek kapcsolatáról, az amerikai filmről is, továbbá ő adta közre Dosztojevszkij hagyatékának ismeretlen darabjait. A harmincas években Amerikába költözött, egyetemen tanított. 1963-ban halt meg.
Hajnal János (Egyesült Királyság)
Magyar zsidó családba született Darmstadtban 1924-ben. Közgazdász-demográfusként Angliában futott be karriert, a London School of Economics professzoraként dolgozott, a Brit Akadémia is tagjai közé választotta. Híres, bár sokat kritizált elmélete szerint demográfiai értelemben egy Szentpétervár és Trieszt között feszülő vonal (ezt nevezik Hajnal-vonalnak) választotta ketté Európát: e vonaltól nyugatra később házasodtak az emberek, és nagyobb volt a nem házasodó személyek aránya, mint a vonaltól keletre. Hajnal úgy vélte, a nyugati házasodási minta fontos szerepet játszott a kapitalizmus kialakulásában és a nyugati gazdasági fejlődésben.
Lwoff-Parlaghy Vilma (Németország, Egyesült Államok)
Az 1863-ban Hajdúdorogon egy zsidó hivatalnok és egy osztrák bárónő lányaként született Parlaghy Vilma Münchenben végzett képzőművészeti tanulmányokat. Huszonkét éves volt, amikor sikerült rábeszélnie Torinóban Kossuth Lajost, hogy álljon neki modellt. Nemzetközi hírű portréfestő akkor lett belőle, amikor elkészítette Helmuth von Moltke tábornagy, majd II. Vilmos arcképét: a német császár pártfogásába vette a művészt. Híres a Nikola Tesláról készült úgynevezett kék portréja is. A századfordulón rövid életű házasságot kötött azzal a Lvov herceggel, aki később, II. Miklós cár lemondását követően az orosz átmeneti kormányt vezette. Az idős korára elszegényedő festő 1923-ban halt meg.
A magyarabok
A magyar sajtó időről időre rácsodálkozik, hogy Egyiptom és Szudán határán él egy magát magyar eredetűnek tartó arab törzs. A fáma szerint őseik a 16. században kerültek Afrikába, amikor I. Szelim szultán megszállta Egyiptomot, seregében pedig magyar területeken foglyul ejtett janicsárok is harcoltak, akik letelepedtek Núbiában. A magyarabok először Almásy László adott hírt a harmincas években, ő és több kutató is felfigyelt büszkén vallott magyar identitásukra, világosabb bőrszínükre, a magyar származásra utaló közmondásaikra és szokásaikra. A törzs eredetét illetően azonban máig nincsen szakmai konszenzus.
Nelmápiusz Lajos Hugó (Dék-Afrika)
Nelmápiusz Lajos Hugó huszonhat évesen, 1873-ban érkezett az aranylázban égő Dél-Afrikába. Kezdetben egy gyémántbányában dolgozott, majd aranybányákat vásárolt fel Transvaal tartományban, egy különleges robbantási technikát is kidolgozott. Jóbarátja volt Paul Krugernek, a Transvaal Köztársaság elnökének. Nelmápiusz alapította Pretoriától mintegy húsz kilométerre a lányáról elnevezett Irene várost, itt máig egy Nellmapius Drive őrzi az üzletember emlékét. (Érdemes megemlíteni, hogy a második angol–búr háborúban az utóbbiak oldalán több magyar önkéntes is harcolt, például Wass Albert író azonos nevű nagybátyja.)
Nyíregyházi Ervin (Egyesült Államok)
1903-ban született Budapesten, ötévesen már zenét komponált. Terrorisztikus természetű anyjától hajszolva csodagyerek-zongoristaként járta az európai hangversenytermeket, a brit királyi pár előtt játszott, tizenhét évesen a Carnegie Hallban lépett fel. Mentális és magánéleti problémákkal, alkoholizmussal küzdött, tízszer házasodott. Hosszú évtizedekre az ismeretlenségbe merült, Hollywoodban kézdublőrként vállalt állást. Élete utolsó éveiben újra felfedezték, elfeledett géniuszt ünnepeltek benne. Liszt-interpretációi élesen megosztják a kritikusokat. 1987-ben halt meg Los Angelesben.
Remenyik Zsigmond (Dél-Amerika)
A magyar regényirodalom néhány remekműve (Élők és holtak, Pernambucói éjszaka) került ki az 1900-ban Dormándon született Remenyik Zsigmond keze alól, ma mégsem sűrűn emlegetik a nevét. Kevés magyar írónak adatott ilyen kalandos életút: 1920-ban Dél-Amerikába utazott, megfordult Peruban, Chilében, Argentínában, csempészkedett, volt vasútépítő munkás és divatáru-kereskedő, a helyi avantgárd művészi körökkel állt kapcsolatban, spanyol nyelvű írásai nyomtatásban is megjelentek. A húszas évek második felében hazatért Magyarországra, dél-amerikai éveire Vész és kaland, illetve Vándorlások könyve című kötetében emlékezett vissza.
Rozsnyay Kálmán (Anglia, Franciaország)
1871-ben született Aradon, rajztanulmányokat folytatott, majd a színészet és az újságírás felé fordult. Ifjúkorában alaposan felfedezte a nyugat-európai bohém művészvilágot, Londonban színpadra is lépett, barátságot kötött Oscar Wilde-dal – találgatások szerint a szeretője is volt –, több bútorát és használati tárgyát megőrizte. Legendás emlékkönyve az övén kívül olyan személyiségek szavait őrzi, mint Anatole France, Émile Zola, Rainer Maria Rilke vagy a kor legnagyobb dívája, Eleonora Duse. 1905-ben már újra Magyarországon feleségül vette a nála negyvenöt évvel idősebb színésznőt, Petőfi egykori szerelmét, Prielle Kornéliát. Emlékeit Sidney Carton néven adta ki.
Szász Tamás (Egyesült Államok)
1920-ban született Budapesten, 1938-ban került az Egyesült Államokba. Orvosi diplomát szerzett, majd pszichiáterként helyezkedett el, később viszont a pszichiátria szerinte megbélyegző és megnyomorító gyakorlatának, a kényszergyógykezelésnek az éles kritikusaként szerzett nevet, az „elmebetegség mítoszáról” írt. Támadta a „terápiás államot”, a „farmakráciát”, vagyis az orvosi túlhatalmat, s radikálisan libertárius szellemben szólalt fel a droghasználatot korlátozó törvények ellen. 2012-ben saját kezével vetett véget életének.
Teleki Géza (Afrika)
Gróf Teleki Pál miniszterelnök unokája, a koalíciós időszakban rövid ideig vallás-és közoktatásügyi miniszter Teleki Géza fia 1943-ban született. Családja a negyvenes évek végén az Egyesült Államokba emigrált, Teleki antropológusként végzett a The George Washington Universityn, majd Afrikában dolgozott évtizedeken át, közeli munkatársa volt a híres csimpánzkutatónak, Jane Goodallnak, vele együtt harcolt az etikátlan állatkísérletek ellen. Ő alapította a Sierra Leone-ban található Outamba–Kilimi Nemzeti Parkot. 2011-ben hazatért Magyarországra, három évvel később hunyt el. Életéről kollégánk, Hulej Emese írt könyvet Egy Teleki gróf Afrikában címmel.
Vékey Zsigmond (Ausztrália, Új-Zéland)
A jogi végzettségű, 1848–49-ben honvéd századosként, Kossuth egyik segédtisztjeként harcoló Vékey Világos után Angliába emigrált, majd Ausztráliába vándorolt ki az aranyláz hírét véve. Aranyat nem talált, de részt vett egy szőlő-és gyümölcstermesztő és egy filozófiai társaság megszervezésében, bányagépeket fejlesztett ki. Később Új-Zélandra állt tovább, ahol a maorik ellen folyó katonai küzdelmekben vállalt szerepet, s Otago régió egyik lapjának rovatvezetője lett. Ausztráliába visszatérve a gyarmati rendszert kritizáló cikkei miatt meggyűlt a baja a hatóságokkal. 1876-ban hazatért Magyarországra, utazásairól könyvet írt. 1889-ben halt meg.
Eva Zeisel (Egyesült Államok)
A 1906-ban született Striker Éva – anyai ágon a híres Polányi család sarja – beleszületett a budapesti progresszív értelmiségi lét kellős közepébe. Képzőművészeti tanulmányai után keramikusként dolgozott. 1931-ben férje, a fizikus Alex Weissberg oldalán a Szovjetunióba emigrált, ahol a porcelánipar újrafelfejlesztésében vett részt. 1936-ban letartóztatták, barátja, Arthur Koestler az ő szörnyű élményeit is felhasználta a Sötétség délben megírásakor. Szabadulása után második férjével, Hans Zeisellel az USA-ba költözött. Sikeres formatervező lett, tárgyai amerikai otthonok ezreibe jutottak el. 2011-ben, százöt éves korában halt meg.
Zichy Mihály (Oroszország)
A nagynevű Zichy család köznemesi ágának sarja 1847-től kisebb-nagyobb megszakításokkal haláláig, 1906-ig dolgozott Oroszországban. Ilona nagyhercegnő lányának rajztanáraként került oda, majd udvari festővé nevezték ki, megörökítette a cári család életének legfontosabb pillanatait. Orosz és magyar irodalmi művekhez készült illusztrációi, erotikus és szatirikus grafikái is híresek. Különösen nagy tisztelet övezi Grúziában, ő illusztrálta ugyanis Sota Rusztaveli középkori grúz költő eposzának, A párducbőrös lovagnak a díszkiadását. Tbilisziben, a központi sugárút melletti parkban szobra áll.
