Egy közel másfél órás koncerten két csapat a saját színes zenei és mozgásvilágukkal egymásba ölelkezve, változatos ritmusokban és hangszínekben gazdag harmóniában jelenítik a cigány kultúrát. És miként a rendező-koreográfus, Szűcs Gábor Csokonai díjas alkotó, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetettje elmondta, azt a pozitív üzenetet szeretnék átadni, hogy milyen kiválóan képes összefogni egy cigány zene- és tánckar, jelesül a Khamoro Táncszínház és a magyar paraszti kultúrát képviselő Jászság Népi Együttes, hogy közösen mutassák be a roma népzenét és táncot.
Az előadás címe az, hogy Színek világa – folklór kavalkád Budapesten és bár az alkotók különös figyelmet fordítottak arra, hogy a különböző dalok és zenei részletek más-más, az azokhoz leginkább illeszkedő fénytechnikával szólaljanak meg, a színek kifejezés nem elsősorban a külsőségekre, hanem sokkal inkább a műfaji változatosságra utal. Ebből a szempontból pedig igencsak eklektikus utazásban részesülhetünk: kismagyarországi nagyecsedi csárdás és pergető, gergelyiugornyai botoló, jászsági, az erdélyi marosmenti, mérai, szászcsávási cigánytáncok és dallamok a spanyol flamenco, a török és oroszos cigány táncon keresztül mind terítékre kerülnek.
Szűcs Gábor kiemelte azt, hogy ez a sokszínűség az előadás hullámzó érzelmi világában is tetten érhető. Minden cigány tájegységnek megvannak a maga sajátosságai, így például a finomabb, nyugodtabb lírai hangvétel vagy éppen a szászcsávási erdélyi cigánytáncok vadabb habitusa váltogatja egymást.
Az pedig jelentős mértékben a befogadón múlik, hogy az egyes tételek milyen hangulatot váltanak ki és kissé melankolikus, elmerengő, sírva vigadós érzésekkel vagy éppen energiával feltöltve távozik-e a koncertről.
Kiemelt kép: jelenetkép a Színek világa című előadásból (Fotó: Kispál Gábor)
