,,A templomban, ahová járok, prédikáció közben egyszer azt mondta a pap, hogy az Úr imája közben azt a sort, hogy ,,miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek” csak azok mondják ki hangosan, akik komolyan is gondolják”
– mondta el egy interjúban Lukácsy György társrendező és az új alkotásának, az 1968 – Egy szerelem rekonstrukciójának a főszereplőjének, a 76 éves Tóth Miklósnak bár minden oka meg lenne arra, hogy fél évszázaddal később is haragot tápláljon több személy iránt is, mégis az a legmegdöbbentőbb a filmben, hogy elképesztő békességgel, derűvel és nagyvonalú elnézéssel mesél az élete talán legmegrázóbb eseményéről.
Történt ugyanis, hogy huszonéves lovászfiúként beleszeretett az angol követségen titkárnőként dolgozó Alexandrába, a viszonyt a törvények tiltották, főleg a lány részéről, már az önmagában illegális volt, hogy bármely magyar állampolgárral kettesben mutatkozzon, nemhogy romantikus kapcsolatot alakítson ki. Mégis a férfi húzta a rövidebbet, anélkül hogy bármi sejtése lett volna róla, folyamatosan megfigyelték a közvetlen környezetéből is, még a szexuális aktusukról is felvételek készültek, végül pedig börtönbe került. A nő nem, hogy nem várta meg a szabadulását, hanem a raboskodása alatt hazament Angliába és megházasodott.
Később, amikor Tóth Miklós kikérte a saját magáról szóló jelentéseket a levéltárból, előre szóltak neki, jó nagy táskával érkezzen, arra azonban nem számított, hogy egy hatszáz oldalas jegyzőkönyvet adnak át neki; a nő azonban még inkább a célkeresztben volt, róla közel kétszer ennyi feljegyzés készült.
Ezt az elképesztő történetet többféleképpen is meg lehetett volna fogni. Hagyományos játékfilm esetében azonban nehéz lett volna a múltat és a jelent összeboronálni, kevésbé is láthattunk volna bele a férfi fejébe, ha csak nem narrálja folyamatosan az eseményeket, de az utóbbira szakmai körökben azt szokták mondani, hogy a gyenge forgatókönyvírók kényszermegoldása. Ráadásul egy kosztümös alkotást nívósan elkészíteni az egyik legköltségesebb műfaj. Egy hagyományos dokumentumfilm esetében ellenben száraz lett volna másfél órán keresztül beszélő fejeket nézni és kevésbé tudtunk volna elmerülni a tárgyalt történelmi korszakban is.
Nagy Anikó Mária és Lukácsy György így egy egészen egyedülálló megoldást választott, az említett két műfajt egy harmadikkal, a werkfilmmel vegyítette. Azaz hagyományos módon megszólalnak szakértők, bepillantás nyerünk a dokumentumokba, közben játékfilmes eszközökkel elbeszélik a szerelem kibontakozását (és mindezt magas színvonalon teszik, nem olyan tessék-lássék módon, mint számtalan hasonló produkcióban, ahol ezek csak kötelező illusztrációként szolgálnak), azonban a legügyesebb csavar, hogy egy másik szálon végigkövethetjük a produkció elkészültét az olvasópróbáktól kezdve az ügy felgöngyölítéséig. Tóth Miklós és az őt alakító Mészáros Martin együtt tárják fel, mi is történt pontosan ötven évvel ezelőtt, felkeresik a besúgókat és igyekeznek megtalálni Alexandrát is, a kamera folyamatosan rögzíti az idős úr arcát, ahogyan egyre jobban megérti, kik is vették körbe akkoriban, hogyan vélekednek most az eseményekről.
Így nem csupán történelemleckét kapunk a múltrendszer visszásságairól, hanem egy pszichológiai kurzust is, ráadásul egy igencsak felemelőt: miként említettük, Tóth Miklós már nem őriz tüskéket és mindezt rendkívül inspiráló látni, mert ok az lenne rá bőven.
Szokás mondani, hogy az élet írja a legjobb forgatókönyveket, mindez sok esetben igaz is, de néha a valóság igencsak kiábrándító válaszokkal él. Nagy Anikó Mária és Lukácsy György nem volt könnyű helyzetben, hiába ők rendezték a produkciót, a kormányrúd nagyrészt mégsem a saját kezükben volt, hiszen fogalmuk sem lehetett arról, hogy a nyomozás végül hova fut ki és anélkül, hogy bármilyen csavart lelőnénk a sztoriból, az események nem minden esetben tették lehetővé a katarzis megvalósulását. Ugyanakkor utóbbi hiánya olykor ugyanolyan fájdalmas és egyben tanulságos, mint a megtörténte, így az érzelmi hatás nem marad el.
Kiemelt kép: 1968 – Egy szerelem rekonstrukciója (Forrás: Duna Televízió)
