Ez a lap nem került postára, nem futott, de a dátum ott szerepel rajta, hiszen az egykor legnagyobb magyar képeslapkiadó, a Divald és Monostory Grafikai és Fényképészeti Műintézet adta ki Budapesten, ők pedig rendszerint megadták az évszámot. Beállított képről van szó, nem elkapott pillanatról, a hitelességhez mégsem férhet kétség, ez a képen látható pár ünnepi viselete, amit büszkén öltöttek magukra. Hozzáértők bizonyára a tájegységet is azonosítani tudják, hiszen a népviselet az elkülönülve azonosulás fontos eszköze, ahol egy-egy részlet a kortársak számára jól olvasható kódként jelzi a viselője hovatartozását.
Az ember identitását, egy közösséggel való azonosulását szokták a ruhához hasonlítani, amelyet magára ölt az ember, hogy a nagyvilágban ne kelljen lelki értelemben mezítelenül járnia. A népviselet ezt a lelki jelenséget a maga fizikai valójában jeleníti meg: lásd, ez vagyok én, ide tartozom, azok között van a földrajzi és a lelki otthonom, akik ugyanezt hordják. A nyugati világ elhagyni látszik ezt a lelki támasztékot, de száz évvel ezelőtt még a mindennapok részeként funkcionált.
Mehádia, 1910 körül | Magyar Krónika
Üzenet a múltból sorozatunk előző részében 1910 körülbe, Mehádiára „utaztunk”.