A szent és szelíd életet élő Balázst Kappadókia Szebaszte városában a hívő nép püspökké választotta. A püspök egy hegyi barlangban élt, és a hozzá látogatókat, legyen szó akár emberekről, akár állatokról, meggyógyította. A szentnek a vadállatok is úgy fogadtak szót, mintha háziállatok lennének. Amikor egy asszony malacát elragadta a farkas, a püspökhöz fordult segítségért, ő pedig csak megparancsolta a vadállatnak, hogy hozza vissza zsákmányát, és az rögtön engedelmeskedett neki. E csodatétele az alapja annak, hogy a későbbiekben is Szent Balázshoz fohászkodtak, hogy óvja meg a nyájakat a vadállatoktól.
Diocletianus császár keresztényüldözése azonban még a remete barlangjába is elért. A szent ellenállás nélkül átadta magát a katonáknak, pedig oroszlánok, tigrisek, medvék és farkasok is felsorakoztak, hogy megvédjék. A katonák a püspököt Agricola bírói széke elé hurcolták, aki arra akarta kényszeríteni Balázst, hogy tagadja meg hitét. A szent nem félt a fenyegetésektől, hívei a börtönbe is követték, és csodatételekkel továbbra is gyógyította őket.
Egy asszony fiának megakadt a halszálka a torkán, és a már haldokló gyermeket vitte el Balázshoz. A szent imádkozott, hogy a fiú megmeneküljön, és azt kérte Istentől, hogy mindenki, aki az ő nevében kéri a gyógyulás ajándékát, épüljön fel. Az asszony hálából ételt és egy szál gyertyát vitt a börtönbe a püspöknek, aki arra buzdította, hogy ezentúl évenként ajánljon fel az ő tiszteletére gyertyát. Legendájának ez az eleme magyarázza, hogy miért ajánlanak gyertyát Balázs tiszteletére.
A szent rabságában sok-sok csodás gyógyítást végzett, amelyekről a legendájában olvashatunk. Fogvatartói egy tóba akarták fojtani, de nem süllyedt el, hanem járt a vízen, ezért lefejezték. Emlékünnepét február 3-án tartjuk. Szent Balázst legendája alapján a torokbetegségek gyógyítójának tartják. Babits Mihály Balázsolás című versében azt a szokást idézi meg, amely során a katolikus pap a hívek álla alá két gyertyát tesz keresztbe és imát mond:
„Gyermekkoromban két fehér
gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon
s úgy néztem a gyertyák közül,
mint két ág közt kinéző ijedt őzike.
Tél közepén, Balázs-napon
szemem pislogva csüggött az öreg papon,
aki hozzád imádkozott
fölém hajolva, ahogy ott térdeltem az
oltár előtt, kegyes szokás
szerint”
A balázsáldás során almát is szenteltek abban a hitben, hogy a torokfájás ellen alkalmas gyógyszer.
A balázsjárás során a gyerekek házról házra jártak, hogy tanítójuk számára étel- és italadományokat gyűjtsenek. A gyerekek ünneplőt vagy jelmezt öltöttek magukra, például papírcsákót viseltek, az egyikük pedig Balázs püspöknek öltözött, ezért ő papírsüveget hordott. A háziaknak jó egészséget kívántak, áldást mondtak, adománygyűjtő versikéket szavaltak. Kis fakardot is vittek magukkal, amelyre a háziak felszúrhatták az adományba adott szalonnát és kolbászt – innen eredeztethető, hogy Szent Balázs vitézeinek is nevezték őket. Ez a szokás kapcsolódik a szent legendájához is, amelyben visszaszerzi a szegény asszony disznóját a farkastól.
Balázs napjához időjárásjóslás is kapcsolódik, úgy vélték, ha ezen a napon esik, akkor nyáron jég veri el a termést. Vincéhez hasonlóan időjelző, Balázs napja a tél végét és a veszedelmes viharokat jelzi. Úgy tartották, hogy a szent parancsol az ég madarainak is – legendájában arról olvashatunk, hogy amikor a barlangban élt, a madarak hozták neki az ételt. Balázs napján szokás volt, hogy a szőlősgazdák a szőlőjük mind a négy sarkában megmetszettek egy-egy szőlőtőkét vagy levágtak egy-egy gallyat, amivel az egész területet körbejárták – ezzel a jelképes metszéssel igyekeztek biztosítani, hogy Balázs megvédje a szőlőjüket a madaraktól.
Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumában egy olyan sokác szokásról is olvashatunk, amely szerint Balázs napján a gyerekek nyakába több színes, összesodrott szálat kötnek, majd azt a szentelt gyertya viaszával megdörgölik. A gyerekek ezt a nyakláncot egészen a tavaszi égzengésig viselik, hogy védve legyenek a torokgyík ellen. Amikor kitört az első tavaszi vihar, gyorsan meghemperegtek a füvön, és leszakították a nyakukból a nyakláncot.
„Legendáinak minden mozzanata – de kultusza és a nevéhez fűződő szokások is – a téli ünnepkörrel kapcsolatos ősi hiedelmeket tükröznek” – írja Jankovics Marcell. Jelkép-kalendáriumában egy olyan feltevésről is olvashatunk, amely szerint eredetileg medve alakban tisztelhették Balázs elődjét. Erre magyarázat lehet, hogy egész Európában a medvét tartották a háziállatok őrének, ráadásul a medve is barlangban lakik, mint Szent Balázs.
Jankovics Marcell a szent legendájának arra a mozzanatára is rámutat, hogy mielőtt megpróbálták vízbe fojtani Balázst, egy vasgerebennel kínozták, ami hasonlít ahhoz a szerszámhoz, amivel általában a kenderrostot vagy a lent szokás kifésülni. „Balázs vértanúságának emléknapja időről időre húshagyóra esik, mely egyfelől a len- és kenderfonás határnapja volt, másfelől ez a nap a farsang, tágabb értelemben a tél halálát, végét jelképezi. A téltemető szokások közt arra is van példa, hogy a telet jelképező bábut a vértanúhoz hasonlóan „vízbe fojtják”.
Kiemelt kép: ólomüveg ablak, Chapelle Notre-Dame-de-Lhor, Moselle, Franciaország. Forrás: Wikimedia.
