„Van pénz, nő, fény, expressz, vasárnap, és milliók rabjai a nyomoruságnak” – olvasom az Instagramon, miközben pörgetem a hírfolyamot. Itt egy közeli szelfi akárkiről, ott egy hirdetés, bevillan egy ételfotó, felugrik egy hírvideó, aztán ez a mondat. Megállít.
Szabó Lőrinc Egy kis értelmet a reménynek! című versét a költő dédunokája, az Angliában élő Barker Luca posztolta szolid vizuális körítéssel. Luca tavaly diplomázott az Oxfordi Egyetemen, jelenleg az oxfordi Magdalene College Schoolban dolgozik, több oxfordi kórusban énekel. Számos verses, költők életművét népszerűsítő profil működik közösségimédia-platformokon, arra azonban nem sok példa akad, hogy egy nagy költő örökösei az Instagramon is belevágnak a hagyatékápolásba.
Versekkel hackelt algoritmus
„Azt adja a világ,
amit belelát a kíváncsiság”
„A Z generációhoz tartozom. Abban nőttem fel, hogy az internet bármilyen kérdésre tízmillió perspektívát kínál válaszul, útmutatást viszont valójában nem ad. A sokszínűség felszabadító, mégis elbizonytalanító, a szabad repülés élménye helyett sokszor inkább szabadesést érzek” – mondja Szabó Lőrinc huszonhárom éves dédunokája.
„Pontosan tudom, hogy a generációm jellemzően nem olvas, mindenről a közösségi médiából tájékozódik, a valósághoz való viszonyát az alakítja, ami a hírfolyamban érkezik. Mindent visznek a vizuálisan stimuláló, tömör tartalmak, minden órában, mindennap. Ritkák a szünetek, a csendek. Vannak ugyan felkapott verses, költői profilok, amelyek megadják a hiteles, értékes inspiráció érzetét. Mégis azt gondolom, hogy a generációm sokat veszít, ha nem lesz kapcsolata az összetett érzéseket, komolyabb gondolatokat felvető irodalommal. A kihívás abban áll, hogyan lehet az ilyen verseket is könnyen elérhetővé, befogadhatóvá tenni” – folytatja a profil indításának motivációival kapcsolatban Barker Luca.
Élő emlékezet a fizikai és a virtuális térben
„Kezdet s vég egybefut… Óh, hogy
zuhan az élet! hogy zuhan!
Egy perc, és minden összecsap, és
még egy s mindennek vége van.”
A profil neve nem a költő, hanem a Szabó Lőrinc Alapítvány és Emlékszoba nevét viseli. Utóbbi Szabó Lőrinc 1957-ben bekövetkezett halála óta egyenes ági leszármazottai, a szűk család kizárólagos gondozásában áll, és bár 1994-től névleg a Szabó Lőrinc Alapítvány látja el ezt a feladatot, a fenntartó továbbra is a család. A Volkmann utcai épület, a költő utolsó, pasaréti otthona ma személyes tárgyainak érintetlenül hagyott múzeuma húszezres könyvtárral, az egyik legfeldolgozottabb irodalmi hagyatékkal. A család álmai és a benne rejlő lehetőség alapján akár kulturális központtá is fejlődhetne, azonban jelenleg az emlékház fenntartása is jelentős anyagi kihívás az örökösöknek.
„Fontos vállalásnak gondolom, hogy a lányom ismeretterjesztő munkát kezdett a digitális térben. Feltűnt, hogy míg korábban egyértelműbben fordultak a fiatalok is Szabó Lőrinc költészetéhez, hiszen nem volt óvoda, ahol a gyerekként ne tanultak volna bevezetésként Lóci-verseket, a Z genercáió, pláne az alfák esetében ez már nincs így. Az én dolgom a hagyaték fizikai valóságának megmentése, ennek kihívásaival küzdünk B. Szabó Évával, apám, Lóci özvegyével” – mondja a költő unokája, Gáborjáni-Szabó Réka.
Legyen közöd hozzá!
„Az ember gonosz, benne nem bizom.
De tűz, víz, ég s föld igaz rokonom.
Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;
tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek!”
„Ahogyan számos nagy költőnk, Szabó Lőrinc életműve is él, csak fel kell fedezni, át kell élni” – vallja Barker Luca, akiben az Ima a gyermekekért című vers mozgatta meg először annak érzelmi realitását, hogy Szabó Lőrinchez köze van. „Dédapám sírja mellett álltunk, mint minden október 3-án, a halála napján, rá emlékezve. Egy velem egyidős diák szavalta a verset, amitől ez az eddig komoly, hivatalos, kötelességszerű esemény átlényegült olyan családias összejövetellé, amelyben megéltem a dédapámhoz tartozás érzését. Megéreztem az ott álló fiatalabb és idősebb generációk közötti kapcsolatot és ezen túl is az emberek és természet között létező, előhívható szeretetet, egymásra hagyatkozást. Növekvő kíváncsisággal fedeztem fel ezután a verseit, fokozatosan alakult ki egy mélyebb, személyesebb kapcsolat a költészetével. Máig ámulatba ejtenek az írásai. Ezt az élményt szeretném átadni” – meséli Luca. A profil karaktere még formálódik, tartalmai fokozatosan bővülnek és itt követhetők.
Kiemelt kép: MTI Fotó: Horváth Tamás
