Hajós–Bajai borvidék: Sziegl Pince
A Sziegl házaspár hosszas gondolkodás, bizonytalanság és némi elvágyódás után döntött úgy, hogy a Hajós–Bajai borvidéken maradnak. És nemcsak hogy maradnak, hanem a térség hagyományaitól idegen organikus szőlőtermesztésbe és borkészítésbe kezdenek. Ma már látszik, hogy jól döntöttek: bebizonyosodott, hogy a borvidék képes a csúcsminőségre, boraikat pedig Michelin-csillagos éttermekben kínálják. „Mindig az volt a célunk, hogy ha valamit csinálunk, akkor abból a lehető legjobbat hozzuk ki. A kezdetekkor eldöntöttük, hogy mindennek az origója a szőlő, elsősorban azzal kell foglalkoznunk. Olyan szőlőt kell művelni, amely a legtökéletesebb alapanyag: amely koncentrált, egészséges, amely minden törődést megkap, hogy a pincében már ne kelljen hozzányúlni. Hisszük, hogy csak úgy lehetünk hitelesek és őszinték, és akkor tudjuk megmutatni az embereknek a vidék adottságait, ha a bor semmi másról nem szól, csak a termőhelyről és a szőlőről” – mesélt Sziegl Petra a kezdetekről és a munkájukat azóta is meghatározó elveikről. A teljes interjút itt tudjátok elolvasni.
A pincészet boraival, vezetőinek szemléletével pedig itt ismerkedhettek meg.
Soproni borvidék: Pfneiszl Pincészet
„Így szeretem az életet” – hangzik a Pfneiszl Pincészet mottója. Ahogy anno a soproni szőlőbirtokot, úgy ezt a gondolatot is édesapjuktól vette át a pincészetet vezető testvérpár, Katrin és Birgit. „A szüleinktől azt láttuk, hogy ők úgy szeretik az életet, ahogy van. Mindent nagyon szeretnek. A munkát is, amely egyben a hobbijuk. És igazából mi is így szeretjük ezt az egészet. Nem változtatnánk semmin” – mondta Katrin. Folytonosságról, világlátásról, a gyökerekhez való visszatérésről és a tökéletlen évjáratokban rejlő potenciálról szóló beszélgetést itt tudjátok elolvasni.
A Pfneiszl Pincészet boraival itt rendelhetitek meg.
Badacsonyi borvidék: Bencze Birtok
Bencze István harmincévesen, programozó matematikusból lett borász. Nagy váltás volt, de az idő őt igazolta. Ma már Szent György-hegyi birtokán élvezi jókor hozott döntésének eredményét. „Amikor először megpihentem az omladozó, kétszáz éves présház oldalában, úgy éreztem, mintha rácsatlakoztam volna egy ősi energiaforrásra. Nem tudom, talán a vulkáni tevékenység miatt, de a Szent György-hegynek olyan kisugárzása, sőt személyisége van, amitől az ég csillagosabbá, a tücskök hangosabbá válnak, az ember meg egyszerűen jól érzi magát.” István kísérletező hozzáállásáról, a szőlőtőkék közt megtalált boldogságáról korábbi riportunkban olvashattok.
A pincészetről itt tudhattok meg többet.
Tokaji borvidék: Szóló Borászat
Bár ezer szállal kötődött Tállyához, volt idő, mikor mégis elvágyódott. Aztán az ősi föld vonzásának nem tudott többé ellenállni. Éless Tímea Budapesten él férjével és két kislányával, de hetente többször Tállyára utazik, mert a kötelesség és a szíve is oda húzza. A természettel való összhang keresése, a „natúr” szemlélet már a nagyapjánál is jelen volt. „Engem ma is lenyűgöznek a natúrborok, annyival több dimenzió, mélység van bennük. Nem veszünk ki belőlük semmit, és így sokkal autentikusabbak maradnak ízükben és történetükben is. Magukon viselik a dűlő, a föld, az időjárás lenyomatát, mindegyik egy kicsit másról mesél. Mi pedig családi pincészetként pont azt szeretnénk megmutatni, hogy mi értelme van Tállyán borászkodni. Ezt a helyet, ezeket a gyökereket akarjuk megőrizni és képviselni a borainkkal.” Éless Tímeával készült interjúnkat itt tudjátok elolvasni.
A pincészet natúrboraival pedig itt ismerkedhettek meg.
Somlói Borvidék: Barcza Pincészet
Amikor eldöntötte, hogy borász lesz, a csillagokat célozta meg. El is érte őket: 2015-ben Budapest négy Michelin-csillagos étterméből háromban már ott voltak a borai. A példátlan eredmény dacára Barcza Bálint somlói borász mégis rendkívül egyszerűen, minden manír nélkül határozza meg, mi teszi a jó bort. „Egy portugál barátom azt mondta nekem: »Tudni akarod, mi a jó bor? Tegyél le két üveget címke nélkül az asztalra. Amelyik hamarabb elfogy, az a jó bor.« Ezt örökre megjegyeztem, ennél találóbban én sem tudnám megfogalmazni. Nem elrugaszkodott dolgokról van szó. Bárki eldöntheti, mi a jó bor, nem kell szakértőnek lenni hozzá. […] Arról van szó, mi esik jobban az embernek. Amit egyszerűen jó inni. Egy tizenhatos alkohollal bíró, óriási testű, fával agyoncsapott, iszonyatos tanninú, gyakorlatilag sav nélküli vörösbor senkinek nem esik jól. A harmónia a lényeg. Az a jó bor, amely egyensúlyban van, harmonikus, és kéred a következő pohárral.” Ha kíváncsiak vagytok Bálint és a Barcza Pincészet történetére, olvassátok el a vele készített interjúnkat!
Ha pedig egy ásványos somlói bort fogyasztanátok a karácsonyi vacsora mellé, itt tudjátok megrendelni őket.
Dél-szlovákiai borrégió: Strekov 1075 Borászat
Az egykori Komárom vármegye Udvardi járásához, ma a Nyitrai kerület Érsekújvári járásához tartozó Kürtöt és lakosait több száz éve összetartják a látképet meghatározó szőlőtőkék. Sütő Zsolt nem titkolja sikerének kulcsát: szerinte nincs magasabb szint annál, ha valami hiteles. Bár elismeri, hogy vannak sokkal jobb adottságokkal rendelkező borvidékek, meg sem fordult a fejében hogy elhagyja Kürtöt. „Kürt történetét végigkíséri a bor szeretete. Szinte minden család művelt szőlőt vidéken, a miénk is. Nem véletlen, hogy egy idő után a villamosmérnöki munkám mellett olyan tevékenységre vágytam, amely valahogyan Kürthöz köt, és jellemző a falura. Erre az erős kötelékre támaszkodom azóta is: egyszerűen nem szeretnék másmilyen bort készíteni, csak a legkürtibbet.” Sütő Zsolttal készült interjúnkat itt tudjátok elolvasni.
Bioszőlőből, ősi borkészítési eljárások alkalmazásával készült boraikkal pedig itt ismerkedhettek meg.
Egy jó történetnél nincs szebb ajándék
Egy meghatározó gondolat, egy felemelő életút, egy reményteli kísérlet bőven túlmutat azon a néhány percen, amíg elolvasunk egy interjút, egy riportot. Megragad, formál, örökre velünk marad. Ha a fenti borok mellett tartalmas történetekkel is szívesen meglepnétek szeretteiteket, ajándékozzátok meg őket Magyar Krónika-előfizetéssel!
(Fotó: Földházi Árpád, Hölvényi Kristóf, Muray Gábor)
