Milyen érzésekkel, elhatározásokkal áll neki az elkövetkezendő hároméves ciklusnak?
Leginkább abban a kijelentésben bízom, amit egy volt polgármestertől hallottam: akinek az Isten hivatalt ad, képességet is ad hozzá. Már a Magyar Építész Kamara alelnökeként felismertem, hogy egészen más belülről megtapasztalni a dolgok menetét, mint kívülről szemlélni. Egy biztos, nem a népszerűségre akarok vadászni a három év alatt, hanem a munkára helyezem a hangsúlyt.
Olyan szellemi klubbá szeretném alakítani az Akadémiát, ahol felerősödnek a különböző tagozatok közötti egymást segítő párbeszédek.
Mindezek mellett – mivel jórészt csak az akadémikusok vesznek részt a rendezvényeinken – elengedhetetlenül szükséges a kulturális életünket élményszerű programokon keresztül könnyen elérhetővé és kívánatossá tenni egyre szélesebb körben. Fontos, hogy a kultúra más szereplőivel is termékeny, inspiráló hálózatként működjünk együtt – például a Magyar Tudományos Akadémiával az egy éve megkötött együttműködési megállapodás alapján.
Mi szerepel kitüntetett helyen a programjában?
Szándékom személyre szabott feladatokkal ellátni a tagságot, még aktívabbá tenni az akadémikusokat. Minden felmerülő kérdésre, gondolatra kíváncsi vagyok. Amennyiben jól felépített programmal találkozom, szorgalmazni fogom a tervek megvalósítását – megteremtve hozzá a szükséges forrásokat. Az ötletadó feladata, hogy beemelje maga mellé a szükséges munkatársakat, viszont félévente jelentési kötelezettsége lenne arról, milyen ütemben halad a megvalósítás. Fontosnak tartom a tagozati titkárok szerepének átgondolását, feladataik újrastruktúrálását. Hangsúlyosan összművészeti akadémia vagyunk, így számunkra fontos a művészetre nevelés, e feladathoz a köztestületi tagoknak nagyobb szerepet szükséges biztosítani.
Lát különbséget az elnöki és alelnöki teendőkben?
Az elnök és az alelnökök feladat- és felelősségi köre különbözik. Az elnököt három évre a közgyűlés választja, viszont tisztségében a köztársasági elnök erősíti meg. Az elnök a kultúrpolitikán keresztül próbálja megerősíteni az ország kulturális talapzatát, az alelnököknek pedig jól körülhatárolt, egyedi feladatuk van. Szeretném továbbra is figyelemmel kísérni a Műcsarnok felújítását, hiszen alelnökként kapott, szívemhez nőtt feladatról van szó. A Műcsarnok helyet biztosít akadémikusaink kiállításainak, elért eredményeik bemutatásának. A felújítással egyértelművé tesszük, bekapcsoljuk az alsó szinten található kiállítótereket is.
A határon túli kulturális kapcsolódások hogyan valósulnak meg?
Idén számos regionális munkacsoport alakult meg. Már lehet látni, hogy a pécsi, szegedi, győri, és miskolci szervezeteink el tudják látni a leszakított részek regionális becsatlakoztatását. Napi szinten beszélünk egy erdélyi munkacsoport felállításáról, melynek feladata a Kárpát-medence magyar szellemiségének egyértelműsítése a különböző régiókban.
A makoveczi szellemi örökségből építkezve milyen jövőt lát?
A mester 2005-ös jegyzetében a következő áll: „A népszellem és vele együtt a szülőföld inspirációit hivatott közvetíteni […] Működésünk tartalma: maga a népszellem reprezentációja, léte és megnyilatkozása […] A láthatár és a szülőföld […] kitágul. Kassától Zentáig él és fog élni egy fényháló, mely erővel bizalommal, reménnyel tölti fel a Kárpát-medence területét. Azzal a barátságos, vitézlő egyenes és elegáns szellemmel, mely létezésünk lényege.” Ezt kell megvalósítanunk a mai nehéz időkben, figyelmesen, felmutatva tündérfényű remekeinket, összefogva az akadémikusainkat, a köztestületi tagokat, az ösztöndíjasainkat és a regionális csoportok által láthatóvá tett művészeinket. A kulturális információkat, értékeket felmutató hálózatot kell működtetnünk.
Milyen a helyes magyar építészet? – Interjú Turi Attila Kossuth-díjas mesterrel | Magyar Krónika
Olvassa el nagyinterjúnkat Turi Attila Kossuth-díjas mesterrel
Kiemelt fotó forrása: MTI
