Az Operaház és…
…a tűz
Újratervezés! Így kezdődött az Operaház története, méghozzá egy tragikus tűzeset miatt. 1881-ben ugyanis egész Európát megrázta a bécsi Ringtheater leégése, amelyben több száz néző lelte halálát. Ybl azonnal módosította a terveket, és a budapesti Operaház nézőtere alá többszáz-literes víztartályt állíttatott.
…a matrózok erkölcsei
A kiválasztott sugárúti telek szűk volt és nem is drága. A sétapálcás, kockás zakójú Podmaniczky Frigyes, a kulturált és kellően makacs városvezető mégis rábólintott. Pedig a szomszédos Hajós utca akkoriban a hajóslegények bevált ismerkedési helyének számított, és ott a szárazföldre merészkedő férfiemberek nemcsak italt kaptak a pénzükért. Ybl a telek hátrányait mesteri módon ellensúlyozta azzal, hogy a homlokzatot kissé visszahúzta, így keltette a tágasság érzetét.
…Ybl Miklós
Ezt a szerény, csendes, végtelen munkabírású férfit a pesti építész céh hosszasan váratta, mielőtt kegyesen tagjai közé fogadta. Ybl leginkább dolgozni tudott és szeretett, és akkor sem szórta a pénzt, ha a kivitelezésről volt szó. Az előirányzott 2,3 millió forintos keretet mégis túllépte. A tizenegy évig tartó építkezés végül 3 millió forintba került. Ám a Podmaniczky vezette közmunkatanács nem zúgolódott, hiszen ők adták ki a jelszót: legyen minden a lehető legjobb minőségű és a legtetszetősebb. A tervezőnek bele kellett ásnia magát a művészek hétköznapjainak világába, hiszen a látható tereken kívül rengeteg raktárt, műhelyt tervezett az épületbe. Gondoskodott a színi tanodai növendékek öltözőjétől kezdve a magánpróba szobákon, fodrászaton, bútor- és jelmezraktárakon, kellék- és fegyvertáron át a házmesterlakásig mindenről. A mester honoráriuma is nyilvános: 156 ezer forintot kapott a munkájáért.
…a pincerendszer
A legalul futó, valóságos labirintus nagy szolgálatot tett a második világháború alatt, amikor több százan, köztük Kodály Zoltán és már idős, beteg neje is ott vészelte át az ostromot. Erről szól Erdélyi Hajnal Emlékkönyv az Operaház óvóhelyéről című írása.
…magyar mesterek
Magyar anyagokból, magyar mesterek dolgoztak az épületen, hazai ácsok, asztalosok, vízvezeték szerelők, bádogosok, festők és mázolók mutathatták meg, mit tudnak. A falakat, termeket magyar festők és szobrok díszítették. Két szempontból különösen kiemelkedett a ház. Az egyik – érthető okokból – a tűzbiztonság, a másik a színpadgépészet megoldásai. Érdekes módon, azt Bécsből importálták, ám nálunk használták elsőként. A gyönyörű belső tereket többek közt Feszty Árpád, Székely Bertalan és Than Mór képei díszítik.
…Lotz Károly
A művészek közül a legkiemelkedőbb megbízás Lotz Károlynak jutott, ő készítette el a negyvenöt méter kerületű mennyezeti szekkót, a Zene megdicsőülése címmel. A szekkót a freskóval ellentétben nem nedves falfelületre festik.
…a fény
A két tonnát nyomó csillár Mainzban készült, és felszerelése után még tizenegy évig gázzal működött. Ezután villanyégők kerültek bele, majd a nemrég befejeződött felújítás során gázlángra emlékeztető villanyégőket helyeztek be. A gyönyörű monstrumot ma is kézi erővel, csörlőkkel engedik le – 25 perc alatt. A visszahúzása 50 percig tart.
…a Varázsfuvola
Azon kívül, hogy Mozart remekművét számtalanszor játszották már Ybl palotájában, másképpen is megjelenik a házban. Illetve a házon kívül. Az opera első díszletképében megjelenő szfinxek őrzik két oldalról a házat, annak idején Stróbl Zsigmond faragta őket.
…a takarékosság
Mert azért spóroltak is a kivitelezésnél, ahol lehetett. Ha valaki a belépés után elindul a jobb vagy baloldali lépcsőn, nem sejti, hogy ami kőburkolatnak látszik, az valójában kőutánzatú glett. Az erezetet kézzel festették rá a régi mesterek.
…a világ legszebb ruhatára
A felújítást vezető Zoboki Gábor állítja ezt az egyetlen fából faragott hatalmas és mintázott oszlopról. A ház képző- és iparművészeti munkája miatt gyökerezett földbe a lába a megnyitóra érkező Ferenc Józsefnek, aki a Kiegyezés utáni enyhülésből engedélyezte ugyan a magyar operaház felépítését, de kikötötte, hogy a ház nem lehet nagyobb a bécsinél. „Azt elfelejtettem mondani, hogy szebb sem lehet…” dünnyögte állítólag a császár. Kivételesen igaza volt.
…a felújítók igényessége
Csak néhány példa a Zoboki Gábor vezette munkálatok színvonalára. A nézőtéri székeket egy olasz cég úgy gyártotta le, hogy figyelembe vette a magyarok átlagmagasságát is. A főfüggönyt Angliában varrták, a rá kézzel varrt mintához a magyar csapat szálanként válogatta össze a cérnát. A kész függöny egy tizennégy méter hosszú kamionban autózott vissza Magyarországra, váltott sofőrrel, hogy megállni sem kelljen vele. A függönyökön és drapériákon az összes – több tízezer bojt – kézi csomózással készült.
…az akusztika
Az 1912-es átalakításkor a zenekari árkot részben betolták az színpadtér alá. Így több lett az ülőhely, de romlott a hangzás. Most ezt visszaállították, így a zenészek visszakerültek a zengő térbe, ami amúgy maga is egy hangszer, hiszen a hang az oldalfalakról, a mennyezetről, a padlóról, a kemény felületekről érkezik. Ugyancsak akusztikai okokból vastagították meg a mellvédet a páholyoknál és vették ki a hangokat elnyelő szivacsot a kárpitok alól az auditóriumban.
…az intendánsok
Kevesen tudják, de az építést szorgalmazó Podmaniczky maga is intendánsa volt a háznak, még Mahler előtt. Meg kell említeni a polihisztor erdélyi grófot, Bánffy Miklóst, akinek múlhatatlan érdemei vannak abban, hogy a felsőbb tiltakozások ellenére az Operaház mégis bemutatta Bartók művét, a Fából faragott királyfit.
…rejtett arcképcsarnok
A nézők nem láthatják, de a Hajós utcai művészbejáróból nyíló folyosón Subkégel Gyula grafikái őrzik meg az Operaház valamikori dolgozóinak portréit. Amúgy a dolgozók a megnyitáskor százhúszan voltak, míg ma több mint ezren dolgoznak az Andrássy úti palotában.
