A Berlinische Galerie-ben február 23-áig látogatható nagyszabású kiállításon azoknak a magyar festőknek, szobrászoknak, építészeknek, filmeseknek és fotósoknak a művei láthatók, akik a 20. század első harmadának pezsgő berlini közegében gyarapították az egyetemes művészetet.
A hosszúra nyúlt 19. századot lezáró első világháború kataklizmája gyökeresen átalakította az európai társadalmakat, és a művészet egésze is soha nem tapasztalt fordulatot vett. Az avantgárd irányzatok az első világégés nyomán kibontakozó társadalmi változásokra reflektáltak, ami új utakat nyitott, valamint sajátos irányokat szabott minden művészeti ágban az építészettől a képzőművészeten, a filmen és az irodalmon át a zenéig. E folyamatok központja az 1920-as évekre Berlin lett, elvéve Párizstól a hosszú évtizedek óta birtokolt vezető szerepet; ez az elsőség pedig 1933-ig, Adolf Hitler hatalomra kerüléséig fennállt.
A magyar művészek már a háború előtt is jelentős szerepet játszottak Berlin kulturális közegében, jelenlétük és súlyuk a forradalmakat követő weimari köztársaság időszakában tovább nőtt. A magyarok nemcsak inspirálódtak a porosz főváros sajátosan nyitott közegében, alakítói is voltak a korszak művészeti áramlatainak, maradandó hatást gyakoroltak a vizuális kultúra egészére. Moholy-Nagy László alkotóként, tanárként és teoretikusként kulcsfigurája lett a kor modernista és funkcionális törekvéseit becsatornázó Bauhaus iskolának, Forbát Alfréd szociálislakás-építésekben, Kaufmann Oszkár számos berlini színház tervezésében és felépítésében jeleskedett a Neues Bauen építészeti mozgalom elkötelezett híveként.
A száguldó fotóriporter, Munkácsi Márton pedig az Ullstein-lapokhoz tartozó Berliner Illustrierte Zeitung fotósaként újszerű látásmódjával határozott menetelésbe kezdett a világhír felé. Berlin már az 1910-es évektől befogadta és kiállította azoknak a magyar művészeknek az alkotásait, akiket hazájukban nemegyszer értetlenség fogadott. A francia vadak hatásai nyomán megalakuló Nyolcak csoport és olyan egyéni útkeresők, mint Mattis Teutsch János, ugyancsak a német metropoliszban mutatkoztak be műveikkel, nagy sikerrel. S dolgozott itt Bernáth Aurél és Pór Bertalan, Ferenczy Noémi és Ferenczy Béni, Kernstok Károly és Tihanyi Lajos, Kassák Lajos és Nemes-Lampérth József, Besnyő Éva és Czóbel Béla, Scheiber Hugó és Kádár Béla, akik az expresszionizmus és a futurizmus formajegyeit ötvözték sajátos magyar ízekkel.
© Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria
A Berlinhez kötődő 20. századi magyar alkotók munkáit most egy szenzációszámba menő tárlat vonultatja fel a német főváros fenntartásában működő modern művészeti központban, a Berlinische Galerie-ben. A Collegium Hungaricum Berlin szervezésében, Ralf Burmeister és Zwickl András kurátorok által megálmodott Magyar Modern. Ungarische Kunst in Berlin 1910–1933 című kiállításon olyan alkotások szerepelnek, amelyeket megszületésük időszakában kiállítottak Berlinben, vagy egyenesen a város motiváló atmoszférájában készültek.
A most „hazatérő” művek arra is rávilágítanak, hogy a magyar művészek milyen széles skálán mozogtak – a konstruktivizmustól az új tárgyilagosságon és az expresszionizmuson át a riport- és szociofotográfiáig. Egy pillanatra érdemes megállni és elgondolkodni azon is, miként alakult a művészek és művek sorsa 1933, a hitleráj beköszönte után. Aki tehette, távozott a városból és az országból. Így tettek a magyarok is, sokan közülük hazatértek, és szerves alakítói lettek a honi művészeti életnek, mások Párizs, London, idővel az Egyesült Államok felé vették az irányt, így gazdagítva tovább az egyetemes művészet történetét
© VG Bild-Kunst, Bonn
A Berlinben február 23-áig látható alkotások a magyarországiak mellett német, osztrák, francia, angol és holland magán- és közgyűjteményekből érkeztek a Berlinische Galerie kiállítótereibe. A közel kétszáz munka között építészeti tervekkel, festményekkel, grafikákkal, szobrokkal, valamint fotókkal és filmekkel találkozhatunk. A nemzetközi jelentőségű kiállítás friss értelmezési keretben mutatja be, mivel járultak hozzá a magyar képzőművészek a klasszikus modernizmus számtalan irányzatának kialakulásához és formálódásához.
Nyitókép: KÁDÁR BÉLA: A TEHÉN 1917 körül │ © VG Bild-Kunst, Bonn
