A karácsonyi ünnepkör és a valahogyan mindig lassan múló januárt követő februári szürkeségben egyre jobban várjuk, hogy a természet újjászületésével beköszöntsön a tavasz. Bár a népszokások lassan elavulnak, a farsangi hagyományok között akad olyan, ami nem változott az évszázadok során.
A farsang mindig vízkereszttel, január 6-tal kezdődik, záró dátuma azonban évente változik, az idén például február 14-én lesz hamvazószerda. Ennek oka, hogy a húsvét is mozgó ünnep, de a niceai zsinat óta mindig március 22-e és április 25-e közé esik. Ekkor döntöttek arról, hogy a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnap lesz az ünnepé. Maga az ünnepkör virágvasárnappal kezdődik, ezt követi a nagyhét, majd a húsvétvasárnap és a húsvéthétfő – a negyvennapos nagyböjtöt megelőző hetek pedig a farsang, a bálok és a mulatságok vidám időszaka.
Tavaszvárás, párválasztás, önfeledt mulatozás
Az ősi télűző, tavaszváró ünnepkörhöz számos néphagyomány kapcsolódik, a farsangi szokások az időszak végére a legjellemzőbbek. Céljuk a párválasztás mellett a felszabadult mulatság, amely nemegyszer a szabályok felrúgását is jelenti. A legféktelenebb mulatozás a farsang farkát, azaz a böjt első napját megelőző napokat, a farsangvasárnapot, a farsanghétfőt és a húshagyókeddet jellemezte.
A mulatságok kialakulásának oka az emberek azon ősi félelmében gyökerezett, hogy a hideg, sötét és hosszú tél örökké fog tartani, és soha nem jön el tavasz, hacsak nem tesznek valamit annak érdekében, hogy megmentsék a Napot, és visszahozzák a földre a meleget és a fényt.
A maszkos felvonulások, a busójárás, a kiszebábégetés, a téltemetés mind azt a célt szolgálták, hogy az ijesztő álarcokkal, a hangos zeneszerszámokkal elűzzék a leghidegebb évszakot.
Tipp: ha ezt az ősi félelmet mi már nem is éljük át, februárban gyakran érezzük úgy, hogy a hideg, a sötétség és a bezártság már túl hosszú ideje tart, így egy szívet melengető, lelket vidámító esemény – akár egy farsangi bál, akár egy kettesben elköltött ünnepi vacsora – kellő energiát adhat az utolsó téli napok elviseléséhez.
Álarcok és maszkok
A farsangi szokások közé tartoznak a táncmulatságok, bálok és a dramatikus játékok is, amelyek során elődeink is jelmezeket, maszkokat viseltek. Az álarc lehetőséget adott a valódi kilétük eltitkolására, így önfeledten mulathattak. Az asszonyfarsang pedig arra adott lehetőséget a nőknek, hogy egy éjszakára férfimódra szórakozzanak. A jelmezviselés szokása töretlen népszerűségnek örvend a mai napig, már a legkisebbek is lelkesen vetik bele magukat a farsangi készülődésbe, és izgatottan tervezgetik, minek öltözzenek be az óvodai vagy iskolai farsangra – szerencsés esetben nem gondolják meg magukat ezen időszak alatt párszor, némi csüggedést okozva ezzel szüleiknek, akik addigra esetleg már felhajtották az áhított jelmezhez szükséges különleges hozzávalókat, vagy netán saját kezűleg bele is kezdtek a megvalósításba.
Tipp: ha olyan szórakozási lehetőséget keresünk, ahol az egész család jól érezheti magát, érdemes ellátogatnunk Mohácsra. A sokácok különleges évszázados hagyománya, a busójárás 2009-ben az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív UNESCO-listájára is felkerült.
Torkos csütörtök és húshagyókedd
Elődeink az evés-ivást már a farsangvasárnapot megelőző csütörtökön elkezdték, hiszen a böjt megkezdése előtt el kellett fogyasztani a megmaradt ünnepi ételeket. Erre a hagyomány szerint legkésőbb a hamvazószerdát megelőző napig, a farsang utolsó napjáig volt lehetőség, hiszen ezután már a húsvétig tartó böjti időszak következett. Nem véletlenül lett húshagyókedd a neve, ezen a napon lehet utoljára húst fogyasztani.
Tipp: a másik „evős” nap, a torkos csütörtök hagyományai mai is közkedveltek, a szokást azonban nem feltétlenül kell féktelen evés-ivással fenntartani, a jellegzetes farsangi ételek közül azonban a fánkot kár lenne kihagyni, különösen, ha saját kezűleg is el tudjuk készíteni.
A medve és az ő árnyéka
Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, február másodikán – ahogy a nap neve is mutatja – szentelték a gyertyákat, amelyeket a későbbiekben vagy féltve őriztek egy ládában, vagypedig a falra, szentképekre akasztották. A naphoz kapcsolódó időjárás- és termésjósló hiedelmek közül a legismertebb szerint, ha a medve előbújik a barlangjából, és a napsütésben meglátja az árnyékát, akkor visszatér, és még negyven napig folytatja a téli álmát. E jóslás alapja, hogy ha február 2-án jó idő van, akkor későn tavaszodik. Február 19-e, Zsuzsanna napja is időjósló napnak számított, ekkora pacsirta megszólalásából következtettek a tavasz közeledtére.
Tipp: a legtöbb állatkertben a neves időjósló nap alkalmából mackófesztivált rendeznek különleges programokkal, amelyeken érdemes részt venni, hiszen remek alkalom egy tél végi családi kimozdulásra, ráadásul ilyenkor jellemzően kedvezményesek a belépőjegyek is.
Kiemelt kép forrása: MTI/Nagy Lajos
