Megyünk a lányokkal a betonon, egy metaforikus lakótelep közepén valahol Magyarországon, ritmikusan, mintha az Unfinished Sympathy kései, magyar verziójában haladnánk a járdán, mintha a végtelenre loopolt, reménytelenségbe vesző kilencvenes években bolyongnánk idétlen időkig, megyünk, de nem tartunk sehová sem, nyár van, rekkenő, végtelen nyár. Fülledtség.

A blokkházak labirintusában, mint a tarack, kipusztíthatatlanul terpeszkedik a bénító unalom. A lakótelep időcsapda. Labirintus, amiből a kitörési pontok megtalálása nélkül kijutni lehetetlen.

Ebben a labirintusban játszódik a Hat hét, az utóbbi évek legerősebb magyar filmje, amelyet úgy visz a hátán az első filmes színésznő, Román Katalin, hogy évekre megjegyezhetjük a nevét. Haladása, bolyongása, kitörési vágya átélt és valódi. Az általa alakított főhős, Zsófi megremegő orrcimpáiban, görcseiben, elszántságában, élettel fokozatosan megtelő tekintetében olyan erő van, amit magyar filmben mostanában ritkán látni.

Zsófi a metaforikus lakótelep bábelében él, csapdában, ahonnan ki kell törnie. Az élsport az egyetlen lehetősége – asztalitenisz-Európa-kupa, aztán érettségi, aztán felvételi. Csakhogy Zsófi babát vár. Valakitől. Egy még gyerek kamasztól, aki nincs sehol. Csakúgy, mint Zsófi édesapja, aki nyomtalanul tűnt el; már csak lecsúszott férfiak bukkannak fel az éppen munkanélkülivé vált anyja, Bea (Járó Zsuzsanna) egysíkú hétköznapjaiban.

Így élnek ők, a kishúggal (a forgatáskor nyolcéves Szczaurski Lana szintén zsigerien hiteles játéka) hármasban a lakótelepi kétszobásban, cigarettafüstben,  konyhaszagban, tévézajban, kölcsönös egymásrautaltságban.

Zsófi tudja, hogy a babát világra fogja hozni, és tudja, hogy örökbe fogja adni. Ha nem így tesz, az asztalitenisznek annyi, a kitörés nem lehetséges, benne ragad az útvesztőben.

A Hat hét a nyílt örökbeadás filmje, amelyben a (női) testtől indulunk, hogy a (női) lélekhez érkezzünk meg. A lány testétől az anya lelkéig. Pontosabban három anya lelkéig, amelyben az egyik úgy anya, hogy nem akar az lenni, a másik nem lehet anya, de azzá szeretne válni, a harmadik anyaként kudarcot vallott, de most nagyanyaként helyrehozhatná a nehezen helyrehozhatót.

A nyílt örökbefogadás pillanatától hat hétnek kell eltelnie ahhoz, hogy a döntés érvénybe lépjen. És bár a gyermeket ebben a hat hétben (a szülés pillanatától kezdve) már a nevelőszülők nevelik, az édesanya a határidőig meggondolhatja magát. A gyermeket látni sem akaró, a sport miatt siettetett regenerálódásra ügyelő Zsófiban aztán, ahogy a végtelennek tűnő nyár a végéhez ér, felbuzognak az ösztönök és az érzelmek.

És milyen mindennek a hátterében örökbefogadó szülőként várakozni? Hiszen hiába rendezettek amott a körülmények, hiába biztosított a jövő, ha az élet talán legcsodálatosabb hat hetében félelem árnyalja a kötődést? Milyen úgy szülővé válni, ha bármikor megcsörrenhet a telefon, hogy az éppen mellkasra tett és megnyugtatott újszülöttet „visszakérik”? Balsai Móni és Mészáros András párosa szépen hozza a negyvenes párt, amely egyszerre elmondhatatlanul hálás ugyanannak az embernek, akitől retteg is.

Szakonyi Noémi Veronika és Vincze Máté Artur filmje csupa szimbólum, csupa ellentét. A lakótelep bezártsága és a nyitva felejtett ablakon kiszökő papagáj, a női test terhétől (na meg a kamasz édesapának visszajuttatott súlyzóktól) való szabadulni akarás és a tetten érhető gondoskodásvágy, a sportkarrier és anyává érés érzelmi pingpongja, a toronyházak és a köztük pörgő nyári körhinta szédítő mélysége és magassága többet mond ezer szónál.

Román Katalin Zsófija nem nevet. Hogyan is nevethetne, amikor tizenhét évesen rá kellett eszmélnie, hogy jó döntés nincs.

És mégis, mintha ez a lakótelepi körhinta egy pillanatra kiszakítana az időcsapdából, mintha ez a centrifugális erő végül előcsalna egy mosolyféleséget.

(Hat hét. Szakonyi Noémi Veronika és Vincze Máté Artur filmje. 2023 tavaszától a mozikban)

Fotók forrása: Uránia Film

Az örökbefogadás szakemberei szerint is remek film lett a Hat hét | Magyar Krónika

A nyílt örökbefogadásról készített magyar film már tízezer nézőnél tart, vagyis sikerfilm a javából. Beszélgetés a rendezővel és a szakértő pszichológussal..